Tanyai zenekar

A dűlőúton nekiiramodnak a lovak, friss szél csapódik arcomba, már látom a távoli jegenyéket a tanya körül. Arra a régi tanyára igyekszem, ahol a gyermekkoromat töltöttem, de lehet, hogy nem is apám kocsija billeg alattam, mert csak álmomban térek vissza újra és újra ide, az emlékezések boldog szigetére. Ahová minden este elindulok. Hazaérek egyszer? Ki tudja?Most is teli van a szekérderék atyámfiaival, butykosok állnak szalmába ágyazva, viszünk pálinkát is, csak kóstolóba, mert van a tanyán István nagybátyámnak akár kishordónyi is. Ünnepelni megyünk a tanyára Margit ángyom születésnapját, őt köszöntjük rokoni szeretettel ilyenkor, nyár vége felé. Ahogy bekanyarodunk az udvarra, rázendít a tanyai zenekar. Indulót játszik. Négytagú a tamburásunk bandája, róluk szeretnék szólni.Tanyai zenekar? Igen! A prímás István bátyó, a kontrás a szomszéd tanyán élő Bujdosó Matyi, a bőgős a Ternovácék fia, a klarinétos meg a csordát terelgető Góbor János. A klarinétot a saját maga készítette furulya képviseli.Margit ángyomé volt az ötlet, ő ábrándozott egyszer: alakíthatnátok zenekart, elszórakoznánk itt téli időben is, amikor nincs munka a földeken. S alakítottak. István bátyó fél éjszakákon át gyakorolt, a szomszéd Ternovác fia a cséplőgépkeresetéből vásárolta a bőgőt, a gitár hangjához hasonlatos tambura pedig Bakos legénykori álma volt mindig. Vasárnap délutánonként egész estig muzsikáltak.Ángyi nótás asszony volt, akár a pacsirta, dalolt egész nap, még a kapálás sem fárasztotta el. És imádott táncolni. Keringőt. Volt egy kedvenc nótája: „Túl az Óperencián...”Ezt is megtanulta az egyre jobban összeszokott zenekar.Olykor még most is hallom muzsikájukat. Ilyenkor csak be kell hunynom a szemem, s látom Margit ángyomat táncra perdülni a nagy eperfa alatt a tanya tisztára sepert udvarán. Ott lejtett minden vasárnap délután, István bátyó meg hordta fel a bort a pincéből. A tarka abrosszal leterített asztalon egy nagy tálban rétes kínálta magát a vendégeknek. A szomszéd tanyabeliek voltak a vendégek. Nekik húzta, nekik muzsikált a kifulladásig a lelkes kis banda. A tanyai zenekar.És ezt hallgatva, a kútkáván ülve mindig arra gondoltam: milyen csodálatosan szép a tanyai élet. Milyen szilárd alapon nyugszik a paraszti jólét a kisebbségben élő bácskai magyarok között.Jártam azóta kint a nagyapa régi tanyáján, ahol István bátya zenekara teremtett számomra mindig csodálatos hangulatot. A tanyának csak a falai maradtak meg, elpusztította a titói kommunizmus. Ki tudja, merre vetette a sors a tamburazenekar tagjait, élnek-e még? S lesz-e újra virágzó magyar tanyavilág errefelé, ahol most félelem ül komor felhőként a táj fölött?Robog a kocsi, csattan az ostor, de néma marad a száj, repülök a múltban. Vagy csak álmomban? Nem is tudom. Azt a régi keringőt azonban tisztán hallom: „Túl az Óperencián...”Ennyire túl? Istenem! Ha ezt nagyapa megérte volna.