Bontsuk le a nemzetet megosztó korlátokat

A politika nem tud csodát tenni, de ez nem baj. A csoda már a világ teremtésekor megtörtént, amikor Isten olyannak teremtette az embert, hogy alkotni, formálni, gazdagítani akarja és tudja környezetét, illetve közösségeit. A politika akkor áll a helyzet magaslatán, ha elhárítja ennek a csodának, az ember alkotóképességének útjából az akadályokat, és segíti e képességek kibontakozását. A határon túli magyarokról szóló törvény ezt a célt szolgálja. A történelem sajnálatosan úgy alakult, hogy 15 millió magyar átlagon felül – hárommillió pedig súlyosan – korlátozva van abban, hogy alkotóképességeit kihasználja saját maga, szűkebb környezete, nemzete, illetve annak az országnak és annak a régiónak a javára, amelyben él. Amikor a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés szükségességéről beszélünk, akkor ezeket a korlátokat kívánjuk lebontani. Az emberi alkotóerő ugyanis javarészt az emberi kapcsolatokban gyökerezik. Nem véletlen, hogy soha nem sikerült kedvezőbb közösségi modellt kitalálni az alkotás számára, mint a családi és a nemzeti közösség.Személyes kapcsolatokKét évvel ezelőtt a Magyar Állandó Értekezlet létrehozása a politikai kapcsolatokat intézményesítette Magyarország és a határon túli magyar közösségek között. Ennek az intézményes politikai közösségnek a döntése nyomán mára elkészült egy olyan törvény tervezete, amely elsősorban a személyes kapcsolatépítést könnyíti meg. A személyes kapcsolat első számú feltétele, hogy el lehessen jutni fizikailag az anyaországba. Ezt mozdítják elő a törvény talán leglátványosabb rendelkezései: egyrészt annak a garantálása, hogy a magyarok mindenkor a lehető legelőnyösebb feltételek mellett utazhatnak be Magyarország területére, másrészt az utazási kedvezmények a tömegközlekedési eszközökön. A törvény kerettörvény, rendelkezéseit további jogszabályok ültetik át a gyakorlatba. Ez lehetőséget teremt arra, hogy az uniós csatlakozást is figyelembe véve Magyarország mindenkor a lehető legkedvezőbb adminisztratív feltételeket (például a vízumdíj elengedését, könnyített vízumkiadást) biztosítsa a határon túli magyarok beutazásához és magyarországi tartózkodásához. Az utazási kedvezmények azt jelentik, hogy például egy nagyváradi magyar évente kétszer, normális körülmények között – tehát nem a mindenféle alkalmi mikrobuszokon „gyűrődve” – úgy tud elutazni a határtól Budapestre és vissza, hogy ez (mai áron) 330 forintjába kerül. Ez tulajdonképpen a pozitív diszkrimináció iskolapéldája, hiszen a magyar állampolgárok nem élveznek ilyen kedvezményt pusztán magyarságuk miatt. És ezt az évi négyszeri utazást kiegészíti a diák- és nyugdíjas, illetve a tanári kedvezmények kiterjesztése a határon túli magyarokra. Jó példa ez arra, hogy nem csupán az állampolgári jogok egy részét kapják meg, hanem azon túlmutató kedvezményekben is részesülnek.Kulturális, oktatási,szociális kedvezményekA határon túli magyarság elsősorban a kulturális azonosság miatt kötődik Magyarországhoz, ezért a törvény különösen nagy hangsúlyt helyez a kulturális kapcsolatok és az identitásőrzés támogatására. A határon túli magyarok a kulturális élet lényegében összes területén hozzájutnak azokhoz a kedvezményekhez, amelyekhez a magyarországiak. Szövegszerűen is kimondja a törvény, hogy ezen a téren a magyarországi és a határon túli magyarok jogai teljesen azonosak. Az oktatásban a diákkedvezmények szintén kézzel foghatóan éreztetik majd hatásukat. A törvény lehetőséget teremt arra, hogy az anyaország honorálja a határon túli magyar pedagógusok erőfeszítéseit a magyar kultúra fenntartásáért. Ők osztozni fognak magyarországi kollégáik kedvezményeiben – amelyet a magyarországiak is azért kapnak, mert egyébként bérezésük még ma sincs arányban az általuk végzett munkával. Ez hatványozottan így van a keleti és délkeleti szomszéd országokban tevékenykedő tanárok esetében. A szociális kedvezmények közül kiemelkedik az oktatási-nevelési támogatás. Ez a magyarországi családi pótlékhoz lesz hasonló, és olyan határon túli családok igényelhetik, amelyek több gyermeket nevelnek, és magyar nyelvű iskolába járatják őket. A családtámogatásnak ezzel a formájával két célt tűzünk magunk elé. Egyrészt reméljük a népesedési mutatók javulását, másrészt erősítjük a magyar nyelvű oktatási rendszert.MunkavállalásA személyesen igénybe vehető kedvezmények következő fontos területe a munkavállalás legalizálása. Itt a magyarok abban különböznek majd a külföldiektől, hogy a munkavállalási engedély kiadásánál az ő esetükben nem kell vizsgálni a munkaerő-piaci vonzatokat. Bérezés és szociális juttatások (például egészségügyi ellátás) tekintetében a határon túliak számára a magyar állampolgárokéval azonos jogokat biztosít a törvény, pusztán a munkavállalás időtartamát limitálja. Vannak hangok, amelyek ebben a kedvezményben az anyaország önérdekű hozzáállását vélik felfedezni, mondván, hogy ez nem juttatás, hanem kényszer, mert fogytán fogy a dolgos kéz Magyarországon. Ez tévedés. A munkanélküliség örvendetes csökkenése nem vezet még sokáig ahhoz, hogy ne lenne kit munkába állítani, hacsak egyes régiókban és szakágakban nem alakul így. A határon túli magyarokról szóló törvény nem az anyaország állítólagos szükségletéből indul ki, hanem a végek magyarságának Magyarország iránti kötődéséből. Az országnak és a nemzetnek, az egyénnek és a közösségnek közös érdeke, hogy ehhez ne kelljen a határon túli magyarnak megalázó és veszélyes körülmények között feketemunkára szerződnie, ne kelljen huzamosan elhagynia szülőföldjét, ne kelljen lemondania már megteremtett egzisztenciájáról, és hozzájárulhasson az egyre látványosabban növekedő magyar gazdaság sikereihez.A magyar igazolványMi jogosítja fel ezekre a kedvezményekre, erre a kedvezményes kapcsolattartásra a határon túli magyarokat? Egy egyszerű papírdarab: a magyar igazolvány. Egy olyan közokirat, amelyet a magyar állam állít ki az ezt igénylő határon túli magyarnak személyesen. Egy közokirat, amely elsősorban nem arról szól, hogy valaki határon túli, hanem arról, hogy magyar. Egy közokirat, amelynek kiállítása azt jelenti, hogy a magyar állam közösséget vállal a határon túli magyarral. Személyesen ővele. Ugyanúgy személyesen, ahogy saját állampolgáraival is. Erre a közösségvállalásra évtizedek óta várt a határon túli magyarság. Ennek intézményesítése és papírra fektetése a törvénytervezet legnagyobb érdeme és legalapvetőbb politikai hozadéka, ami akkor is óriási áttörés lenne, ha az igazolvánnyal az égvilágon semmihez sem lehetne hozzájutni.A közösségek megerősítéseA fentiekben felsorolt kedvezményeket mind személyesen vehetik igénybe a határon túli magyarok. Vannak azonban olyanok is, amelyekhez csoportosan, a magyar közösségeken keresztül lehet hozzájutni, amelyek az egész közösséget együttesen látják el valamivel. Ilyen például a határon túli magyarok számára és a róluk készített, közszolgálati hírközlés. Ilyen a közhasznú gazdasági vállalkozások támogatása. Ide tartozik az identitásőrzésben jeleskedő szervezetek számára juttatandó támogatások törvényes biztosítása. Ezek közül a kedvezmények közül kiemelkedik az a „félig közjogi” szerep, amelyet a határon túli magyar közösségeket képviselő, úgynevezett „ajánló” szervezetek kapnak, hogy a magyar igazolvány kiállítására vonatkozó igényt az állam az ő ajánlásuk alapján bírálja el. Miért kell ezeket a közösségileg igénybe vehető kedvezményeket ugyanabban a törvényben megjeleníteni, amely a határon túli magyarok személy szerinti kapcsolatát mozdítja elő az anyaországgal? Azért, mert ez a kapcsolat a határon túli magyar közösségeken keresztül létesül.A magyar állam az egyes határon túli magyarokkal úgy vállal közösséget, mint az autonóm magyar közösségek tagjaival. A magyar állam közösségi azonosulása nemcsak az egyén, hanem a közösség számára is támogatást kíván nyújtani. A csoportosan igénybe vehető támogatásokkal a törvénytervezet arra törekszik, hogy megerősítse azokat a közösségeket, amelyek közvetítésével a határon túli magyar személy és a magyar állam között a kapcsolat kiépül. Ennek érdekében arra biztatjuk a határon túli magyarokat, hogy ne egzisztenciájuk áthelyezésével szerezzenek a magyar állampolgárokkal azonos jogokat, hanem ennek a törvénynek az igénybevételével részesüljenek a magyarországi fejlődés gyümölcseiből saját közösségeik és szülőföldjük javára.Konszenzusaz alapelvekbenEzek nagyon fontos alapelvek, mint ahogy a változás is mélyreható lehet, amelyet ezeknek az alapelveknek az alapján véghezvihetünk. Olyan fontosak, hogy messze a csoport- és pártérdekek fölé emelkednek. Az ilyesmit elvi célként szoktuk kitűzni, most azonban nem célról, hanem mintha élő valóságról lenne szó. Az alapelvek tekintetében, úgy tűnik, konszenzus uralkodik a magyar politikai elitben. Könnyen azt hihetnénk, hogy csak az ünnepi hangulat hatása alá kerültünk, hiszen Betlehemben karácsony éjszakáján állítólag a farkas és a bárány is békésen egymás mellé telepedett. Csakhogy ez a konszenzus nem az év végi kötelező kiengesztelődés következménye, hanem megérlelte azt az elmúlt egy év. Minden éles hangú vita ellenére is megnyugtató volt végigélni, hogy a vita csak a részletekről folyt. (Persze az ördög a részletekben van.) De az alapkérdésekben (hogy szükség van erre a törvényre, és a cél az, hogy a határon túli magyarság saját szülőföldjén boldoguljon) a hat parlamenti párt és a határon túli magyar szervezetek, azaz a magyar politikai elit végig egyetértett. Tegyük hozzá, a nemzetközi közvélemény előtt a törvény sikere meg is követeli a lehető legnagyobb nemzetpolitikai konszenzust.Az EU-csatlakozás miatt szorít az időDe ha ennyire nagy és szerteágazó kérdés megoldásába vágtuk a fejszénket, amelynek oly sok érdekeltje és érintettje van, jogos lenne a kérdés, hogy megengedhető-e az a sietség, amellyel a törvényt előkészítettük? Hiszen csak egy éve múlt, hogy erre a kormány megkapta a Máért felhatalmazását, és egy év múlva a törvényt életbe is akarjuk léptetni. „Standard körülmények között” ez nem lenne célszerű, és minden bizonnyal másként történt volna. Most azonban nincsenek „standard körülmények”, mert ennek a törvénynek mindenképpen még Magyarország EU-csatlakozása előtt működésbe kell lépnie, hogy precedenst teremtsen számunkra a csatlakozás utáni időkre. Ez az EU érintett biztosának is kinyilvánított elvárása. Az unió bővítése ma már egy száguldó vonat, amelyet ugyan lefékezhetett volna, ha a nizzai „állomáson” pirosra állítják a szemafort, de a szemafor zöldet jelzett. Magyarország ennek a száguldó vonatnak az első kocsija – amennyiben lesz bővítés, abban Magyarország biztosan benne lesz. Nizza igazolta a korábbi magyar munkahipotézist. 2003. január 1-jét követően bármelyik nap felvételt nyerhetünk az unióba. Rövid számolás elég tehát annak megértéséhez, hogy a határon túli magyarokról szóló törvénynek 2002. január 1-jén mindenképpen életbe kell lépnie. Minthogy azonban itt nagyon sok konkrétumról van szó, a hatályba lépéshez nem elég a normaszöveget elfogadni, hanem rengeteg gyakorlati szervezőmunkát kell véghezvinni. Úgyhogy a törvény elfogadása és életbe léptetése között körülbelül egy évre van szükség. A legnagyobb magyar, aki közismerten a „fontolva haladás” híve volt, egész biztosan összevonta volna szemöldökét ennek a lóhalálában végzett munkának a láttán. De ha ott lehetne, amikor a törvényt elfogadja az Országgyűlés, akkor reményem szerint újra csak azt állapítaná meg, hogy „a magyar nemzet nem volt, hanem lesz”.