Egyre többen érzékelik a gazdasági növekedést

A háztartások nettó jövedelme az elmúlt évben átlagosan 14-15 százalékkal nőtt, kiadásuk vásárlóértéke pedig átlagosan 2,5 százalékkal emelkedett. A legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmű lakossági tizedek közötti egyenlőtlenség növekedése 2000-ben megállt, és a szegénység mélysége is csökkent némileg. Miközben a szegények népességen belüli aránya lényegében nem változott, a gyermekes családok anyagi helyzete egy év alatt jelentősen javult, s különösen a három- és többgyermekes családokban élő gyermekek egy főre jutó jövedelme növekedett számottevően. A magyar társadalomban az 1995-ös hangulati mélypont után 2000-ben már majdnem minden harmadik ember inkább kedvezőnek, mint kedvezőtlennek ítélte meg jövőbeli kilátásait, ami az elmúlt évtized legmagasabb értékét jelenti.Mindez a Tárki Társadalomkutatási Intézet Rt. legfrissebb háztartás-monitorvizsgálatából derül ki, amelynek során reprezentatív mintavétellel kiválasztott mintegy kétezer háztartás demográfiai, jövedelmi, fogyasztási, vagyoni, képzettségi, munkaerő-piaci jellemzőit, továbbá életmódját, gazdasági, szociális attitűdjeit, mobilitását és elégedettségét vették górcső alá. Az évente megismételt országos háztartás-szociológiai vizsgálat legutóbbi kérdőíves adatfelvétele 2000 tavaszán történt, vagyis a napokban közzétett jelentés az 1999. április és 2000. március közötti társadalmi folyamatokról, változásokról nyújt tudományos megalapozottságú képet. Ezt azért fontos megjegyezni, mert ez az első olyan átfogó, empirikus vizsgálaton alapuló szociológiai jelentés, amelyből az 1998 nyarán hivatalba lépett Orbán-kormány társadalompolitikájának gazdasági és szociális hatásairól az első teljes költségvetési év (1999) után objektív és megbízható következtetések vonhatók le.A Szivós Péter és Tóth István György szerkesztette Monitor 2000 tanulmánykötet megállapítja: a gazdaság és a reáljövedelem immár negyedik éve stabilan növekszik, a legnagyobb és legkisebb jövedelemű egymillió ember jövedelmeinek aránya 2000-ben mintegy hét és félszeres volt. Ez némileg alacsonyabb, mint az előző esztendőben mért egyenlőtlenségi adat, vagyis a piacgazdasági átalakulás nyomán megugró és a Bokros-csomag hatására tovább emelkedő jövedelemegyenlőtlenség mértéke a jelek szerint stabilizálódott. Mégpedig azon a (még elfogadható) szinten, amely a kontinentális Európa országainak egyenlőtlenségi rendszereire jellemző. A vizsgált évben lényegileg nem változott a szegénység kiterjedtsége, második éve csökkent viszont annak mélysége (a szegények átlagos jövedelmeinek elmaradása a szegénységi küszöbtől). Az elmúlt év (1999 tavasza–2000 tavasza) vizsgálati eredményei a jelentés szerint jól mutatják, hogy a társadalompolitika is aktív szerepet játszik az egyes társadalmi csoportok relatív jövedelmi pozícióinak alakításában. Például a legutóbbi egy évben a három- és többgyermekes dolgozó szülők családjainak jövedelmi hátránya lényegesen csökkent; romlott azonban azon családok relatív helyzete, ahol nincs aktív szülő, vagy egy szülőnek kell több gyermek eltartásáról gondoskodni.A társadalmi jövedelmek közül a munkanélküliségi ellátások és a szociális segélyek a korábbinál célzottabbnak látszanak, például az összes segély több mint kétszer akkora hányada jut az alsó három jövedelmi tized valamelyikébe, mint a kilencvenes évek elején. A jóléti rendszerek az elmúlt évben összességében már érzékelhetően csökkentették a piaci jövedelmekből eredő egyenlőtlenségeket. Különösen igaz ez a megállapítás az anyasági támogatásokra, ahol az elmúlt évben a legjelentősebb változásokat regisztrálták a Tárki kutatói. Mint arról a Magyar Nemzetben egy éve (2000. január 10.) az előző Monitor-jelentést ismertetve beszámoltunk, 1998–99 tavasza között az egyik legszembetűnőbb változás az volt, hogy a hatévesnél fiatalabb gyermekek körében jelentősen emelkedett a szegénységi ráta; a két éven aluliaknál majdnem a kétszeresére! Ez azért is meglepő volt, mert az 1998 nyarán hivatalba lépett polgári kormány programjában kiemelt helyet kapott a családpolitika, a gyermekvállalás és -nevelés anyagi feltételeinek érdemi javítása, az előző (MSZP–SZDSZ) kormány idején rendkívül kedvezőtlenné vált demográfiai folyamatok megállítása.A politikai szándékok és a valóságos társadalmi folyamatok közötti látszólagos ellentmondásra Tóth István György közgazdász-szociológus akkor azt a magyarázatot adta, hogy 1998–99 tavasza között intézményi vákuum keletkezett a családtámogatások rendszerében. Vagyis a Bokros-csomag által – az Alkotmánybíróság közbelépésével késleltetve – megszüntetett ellátások időben elhúzódó negatív hatása akkorra vált a legerősebbé; ugyanakkor az új kormány által meghirdetett családpolitika pozitív hatása 1999 elejéig a háztartásokban még nemigen volt (lehetett) érzékelhető. A gyermekszegénység 1995-ben megindult növekedése a legkisebbeknél valószínűleg azért 1998-ban tetőzött, mert a Horn-kormány által 1996-ban megszüntetett jövedelemfüggő gyedet az 1996 áprilisa előtt született gyermekek után még két évig igénybe lehetett venni, vagyis ténylegesen 1998 áprilisa volt a gyed folyósításának időpontja. (Mint ismert, az Orbán-kormány 2000 elejétől állította vissza a gyermekgondozási díjat, vagyis ennek a fontos családpolitikai intézkedésnek a kisgyermekes családok számára igazán kedvező hatásáról – különösen azért is, mert ez év január 1-jétől felső határa 51 ezer forintról 80 ezer forintra nőtt! – a Tárki idén tavasszal esedékes új háztartási adatfelvétele alapján az év végére elkészülő következő Monitor-jelentésből kaphatunk majd reális képet.)Bár a most közzétett jelentés még a 2000. tavaszi helyzetet tükrözi, a gyermekes családok helyzetének megindult javulását máris több adat jelzi. Például az egy főre jutó átlagjövedelem felét tekintve a szegénységi küszöbnek, az utóbbi egy évben a gyermekszegénység aránya a 0–2 évesek körében 31,5-ről 20,7 százalékra, a 3–6 évesek között 23,8 százalékról 19,2 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a korábbiaktól eltérően a gyermek- és fiatalkorú népesség minden korcsoportjában már csaknem azonos szegénységi kockázatot tapasztaltak a kutatók. A tavaly megindult kedvező tendencia ellenére a 20 éven aluliak átlagos szegénységi kockázata azonban még mindig majdnem kétszerese a teljes népesség átlagának. Velük szemben a 60 évesnél idősebbek szegénységi rátája az elmúlt évben kissé emelkedett, de még így is kevesebb, mint az átlag fele. A jelentés szerint ez azért lényeges megállapítás, mert az 1991/92. évi értékhez képest jelentős elmozdulást jelent, amikor az idősek szegénységi kockázata átlagos mértékű volt. A gyermekszám szerint vizsgálva a háztartásokat a Tárki kutatói szerint tavaly az egy- és kétgyerekes családokban kissé emelkedett a szegénységi kockázat, ugyanakkor a három- és többgyermekes családokban több mint húsz százalékkal csökkent. Háztartástípusok szerint a legmagasabb szegénységi kockázat a nagycsaládosoknál, valamint a gyermeküket egyedül nevelő szülőknél tapasztalható.Fontos, hogy szinte minden szegénységmérési koncepció mellett az iskolai végzettség hatása egyértelmű: alacsonyabb iskolai végzettség magasabb szegénységi kockázatot jelent, viszont szinte kockázatminimáló a felsőfokú végzettség megszerzése. A munkaerőpiac szerepe is nagyon fontos: itt a szegénységi kockázat szempontjából az igazi cezúra a bent lévők (alkalmazottak és vállalkozók) és az onnan kiszorulók (munkanélküliek, alkalmi munkások, eltartottak) között húzódik. Mindebből az következik, hogy a tanulás (minőségi tudás) és a munka a legfontosabb tényező a szegénység elkerülése szempontjából.A háztartások jövedelmi szerkezetét, az egyenlőtlenségek és a szegénység alakulását vizsgáló 2000. évi Monitor-jelentés szerint tehát az elmúlt egy évben nem változott jelentősebben a korábbi években kialakult jövedelemegyenlőtlenségek aránya. Hasonlóképpen nem változott számottevően a szegénység kiterjedtsége sem. Az utóbbi egy-két évben azonban valamelyest csökkent a szegénység mélysége. Továbbra is magas, de lényegesen csökkent 2000-ben a nagyobb családok és a gyerekek idősebb korosztályokhoz viszonyított szegénységi kockázata. Azok a gyermekes családok, ahol mind a két szülő dolgozik, a jóléti támogatások családi támogatások javára történt átrendezése és az adókedvezmények révén lényeges pozíciójavulást érhettek el.