Fegyver nélkül éltek, míg meg nem haltak…

Olvasom a Magyar Nemzet január 6-i számában Farkas Henrik egyetemi docens egyáltalán nem decens véleményét a polgári fegyvertartás tárgyában. Sajnos semmi új. Új lenne akkor, ha a hangulatkeltés, érzelmi manipuláció helyett a polgári fegyvertartás ellenzői egyszer tárgyszerű érveket hoznának fel álláspontjuk alátámasztására.De nem. Már a cikk címe is befolyásolni kívánja az olvasót: Jogállam vagy vadnyugat? A jogállam természetesen az, ahol az állampolgárok nem tartanak fegyvert, a vadnyugat pedig az, ahol igen. Farkas úr ezzel az alig szélsőséges minősítéssel gyakorlatilag egész Nyugat-Európát Vadnyugat-Európává nevezte ki, ahol – hogy csak néhányat említsek – Franciaország, Belgium, Németország, Norvégia, Finnország, Ausztria, Spanyolország, Svájc nem jogállam. Probléma? Nem probléma. Farkas úrnak az sem probléma, hogy kicsit sem leplezett előítéletből a polgári fegyvertartás pártolóit az erőszakbusiness haszonélvezőinek, az egész világot átszövő, életellenes összeesküvés szereplőinek állítsa be. Több ezer olyan hazai legális fegyvertartót, vadászt, sportlövészt, akik senkinek sem ártottak; elsöprő többségük tisztességes, becsületes és megfontolt ember, már ha hihetünk az elmúlt évtizedek hazai bűnügyi statisztikái-nak, amelyekben következetesen, mondhatni megszállottan nem szerepelnek.Sajnos nem ez az egyetlen gond Farkas úr írásával. A fegyvertartókat például a kábítószerfüggőkhöz hasonlítja, természetesen nem véletlenül, hiszen a kábítószerfüggőkről minden rosszat el tud képzelni az olvasó, míg ha a hasonlóan megszállott sprothorgászokhoz hasonlította volna a fegyverbarátokat, nem lett volna kellően drámai és persze ijesztő a hasonlat. Kár, hogy a legális fegyvertartók világszerte a bűnügyi statisztikáknak azon a végén kullognak, ahol a sporthorgászok is, nem pedig azon a végén, ahol a kábítószerfüggők. De Farkas úr a célja érdekében könnyedén eltekint ettől a ténytől is. Mert miért is kell a polgári fegyvertartókat démonizálni? Azért, hogy az érveiket ellenérv nélkül lehessen lesöpörni. Mert a polgári fegyvertartást szorgalmazók tényszerű, dokumentált kutatásokon, rendőrségi statisztikákon alapuló érveire hasonlóan megalapozott ellenérvrendszer sajnos még nem született meg. Valahogy pedig mégiscsak meg kell felelni nekik, hát Farkas úr előveszi az egyik legősibb – na nem is túl korrekt –, de bevált retorikai fogást: a mondanivaló cáfolata helyett a mondanivalót képviselő embert támadja; szándékait, személyiségét alantasnak, hiteltelennek festi le.Szerintem a tények sokkal érdekesebbek, mint ez a lesipuskás bozótharc. Vegyük például azt a brit fegyvertartási gyakorlatot, amelyet Farkas úr követendő példaként említett. Sajnálatos, hogy ennek a drámának csak az első felvonását ismertette olvasóival. Mert az angolok csak addig éltek boldogan polgári fegyvertartás nélkül, amíg meg nem haltak. Való igaz, hogy az 1996-os dunblane-i tragikus iskolai mészárlás után 1997-ben a brit kormány a lakosság felháborodását csillapítandó bevonta az összes legálisan tartott polgári lőfegyvert – többek között tönkretéve ezzel a brit lövészsportot is. Azonban már 1998-ra – egyetlen év alatt – 12 410-ről13 671-re, azaz tíz százalékkal növekedett az ártatlan polgárok sérelmére elkövetett fegyveres támadások száma Nagy-Britanniában. A növekedés üteme azóta sem csökkent, sőt a probléma olyan méreteket öltött, hogy a The Times 2000. január 16-i számában már élesen bírálták a Blair-kormány polgári fegyverek bevonásáról szóló döntését. Amelynek következményeivel a brit lakosság ma már korántsem olyan elégedett, mint ahogy Farkas úr állítja.A szerző nem hajlandó tudomásul venni azt a tényt, hogy az emberek idegeit borzoló bűncselekményeket nem legális, nyilvántartott fegyverekkel követik el. A hazai legális fegyvertartók alapvetően törvénytisztelő, jogkövető állampolgárok, akiknek eszük ágában sincs mások életére törni, tisztában vannak azzal, hogy a lőfegyver veszélyes, és ennek megfelelő körültekintéssel kezelik. A több százezer magánkézben lévő, legális lőfegyverből évente 4-5 darab jelenik meg a rendőrségi statisztikákban valamilyen baleset vagy bűncselekmény következtében. Ezek nagyobbik része nem halálos kimenetelű. Egyetlen hétvégén többen halnak meg a közutakon autóbalesetek következtében, a gépjárműhasználatot mégsem jut eszébe senkinek sem korlátozni, pedig bizonyítottan több halált okoz, mint a legális lőfegyverek.A világ nem úgy működik, mint ahogy azt vitapartnerem szeretné. Őszintén sajnálom, hogy még nem jött el a világbéke és a korlátlan bőség kora. Magam is boldogabb lennék egy olyan világban, ahol nincs szegénység, nincs nyomor, ahol mindenki egyformán magas színvonalon részesül a megtermelt javakból, és ami a legfontosabb: nincs érdekellentét ember és ember között, vagy ha mégis előfordul, legfeljebb jó humanista módjára elbeszélgetnek róla egy pohár narancslé mellett, mivel egyformán műveltek, intelligensek és békeszeretők. Addig viszont nagyon szeretném, ha senki sem venné magának a bátorságot, hogy holmi utópisztikus állammodellre hivatkozva korlátozza embertársai önvédelmi lehetőségeit, csak mert ő nem tudja legyőzni egy kétségtelenül komoly körültekintéssel kezelendő tárgy iránt érzett irracionális félelmét. A szerző paternalista államában a polgárok biztonságáról az állam gondoskodik. Mindjárt jobban hasonlítanánk egymáshoz (legalábbis vitastílusban), ha csak egy olyan fejlett demokráciát találnánk, ahol az állam maradéktalanul képes gondoskodni polgárai biztonságáról.Természetesen nem lehet ilyen államot mutatni, hiszen a világ legjobban felszerelt rendőrségei sem képesek a valóban hatékony bűnmegelőzésre. A legtöbb fejlett demokráciában már jó ideje felismerték, hogy nem lehet minden polgár mellé rendőrt állítani, éppen ezért biztosítja az állam a polgárainak azt a lehetőséget, hogy ha úgy kívánják és megfelelnek a törvényi feltételeknek, akkor akár fegyverrel is megvédhessék saját maguk és családjuk testi épségét. Mert a polgári fegyvertartás önmagában számottevő elrettentő erővel bír, jelentősen növeli az erőszakos bűncselekmények rizikóját, míg a polgárok védekezési potenciáljának csökkentése egyedül az erőszakos bűnelkövetők számára kedvez (lásd Nagy-Britannia). Farkas Henrik most végül is kinek az érdekében kampányol?