Globális, manipulált fogyasztói szokások

Erdélyi Gábor egyetemi tanár Újratermeljük a saját válságunkat című írásához (MN, január 19.) fűznék néhány gondolatot. A cikk hangvételével, filozófiájával egyetértek, de néhány kérdésben korrigálni szeretném, illetve továbbgondolnám.Divatos és nagyon jövedelmező ma környezetvédelemmel foglalkozni. A szóhasználat eleve helytelen, a környezettel gazdálkodni kell. Azt viszont nagyon. A Tisza szabályozása ma már feledésbe merült környezetszennyezés volt. Ez a XIX. század második felében végrehajtott művelet – néhány látszólagos haszna ellenére – hazánk természettörténetének egyik legnagyobb környezetkárosítója volt. Több tucat állat- és növényfaj élőterét vette el és kipusztulásukat okozta. Nagyobb kárt tett, mint a tavalyi (és eléggé el nem ítélhető) ciánszennyezés. Utóbbi következményeit talán néhány év alatt kiheverjük, de jól látható az elmúlt évek nagy ár- és belvizeinek hatása. A folyó igyekszik visszavenni természetes ártereit, amit korábban néhány mérnök elvett tőle. Remélem, idővel ezt teszi az elterelt Duna is. Emlékszik valaki még a pákász-csikász életformára? Ezt nem tavaly pusztították ki. Természetesen lehet vitatkozni azon, ki élettere fontosabb, a réti sasé, a mezei csorbókáé vagy az emberé. Sajnos a pillanatnyi érdekek diktálnak, mert igaz, hogy nagy bűn irtani az Amazonas menti őserdőket vagy az erdélyi havasok ősrengetegeit, de cserébe mit adunk megélhetési lehetőségként a helybeli favágónak?Az andalúziai Altamíra barlangot lezárták. Csak kivételes engedéllyel, kutatók látogathatják. Tökéletesen megkutatott, feltárt. Kutató oda már nemigen megy. Könyvből, képekről ismerem, de én nem mehetek oda. Akkor meg minek? A trezorba zárt gyémánt gyakorlatilag értéktelen.Az ózonpajzs kilyukadását, annak változó nagyságát-mértékét a tudomány csak néhány évtizede észleli és regisztrálja. Ki tudja, hogy ez a folyamat a Föld tízezer, százezer vagy több millió éves korszakaiban hogyan változott? Nem lehetséges, hogy ez a változó méretű lyuk földtörténeti korszakokon át is létezett? Miért ne, holott ezekben a nagyságrendű időszakokban nem volt gépkocsibűz, sőt hónaljspray sem. A dinoszauruszok (ez most szuperfilmek ismétlődő sikertémája) mégis kipusztultak. És a földtörténet során számos-számtalan egyéb élőlény is. Az emberi faj is kihal majd, ha eljön az ideje. Erről tanít az őslénytan. Az ezzel kapcsolatos gyakori megnyilvánulások rendszerint az ismerethiány, a tudatlanság magabiztosságára jellemzők.A globális felmelegedés, a poláris jégtakarók felolvadása, a világóceánok vízszintemelkedése szintén divatos téma. A baj csak az, hogy a geológia sajátos szakmai eszközeivel, a földkéreg megszilárdulása óta hat jégkorszakot (glaciálist) leltároz. Az első (Huron) az 1250 millió évvel ezelőtti prekambriumi-proterozoikumi (szerves élet előtti) rétegekből mutatható ki. A jégkorszakok 1–50 millió éves időtartamúak és átlag 250 millió éves ciklusokban követik egymást. Ennek többnyire asztrofizikai okai vannak. Ezek megértéséhez nagyívű gondolkodásmód és természetesen megfelelő tárgyi tudás szükséges. A relativitáselméletet sem érti mindenki, de attól az még van. Ne ragadjunk le az aktuálpolitikai zöldek színvonalán. Amíg a sarkvidékeken jégtakaró van, azt az időszakot nevezi a földtudomány jégkorszaknak. Ma az eddigi utolsó (pleisztocén) jégkorszakban élünk. Ezen belül vannak interstadiális – hidegebb – és interglaciális – melegebb – fázisok. Jelenkorunk, a holocén, valószínűleg csak egy átmenetileg felmelegedő szakasz. Ezt – többek között – a Föld forgástengelyének periodikus irányváltozása (precesszió) is okozza. A további részleteket néhány millió év múlva megtudjuk. A földtani gondolkodásmód ilyen léptékű és nem szegényedik le néhány évtized statisztikai értékelésére.A közelmúltban hallottam egyik legtekintélyesebb meteorológusunk nyilatkozatát ebben a tárgykörben és megerősített fenti véleményemben, miszerint az emberi beavatkozás önmagában nem okozhatja a globális felmelegedést. Több, nálam jelentősebb tudású kollégám is jelezte már, hogy szólni kellene a szándékos vagy csak laikus félrevezetésről, de hát bizonyos tudományos fokozatok elérése után már kevesen vállalják a szakirodalmon kívüli vitát. Vallom, hogy a természet járja a maga útját. a Vezúv vagy az Etna kitöréseit, vagy a nagy globáltektonikai törésvonalak mentén rendszeres földrengéseket sem lehet betiltani, pedig meglehetősen környezetszennyezők. Ez nem cinizmus, csak/de szakmai elv és szemlélet.Húsz évvel ezelőtt azt mondták a szakemberek, hogy 20 év múlva elfogy a Föld kőolajkészlete. Ezzel sikerült robbantani az olajpiacot és az árakat megsokszorozni. Most azt mondják, hogy már csak 50 évre elegendő az ismert készlet. A valóság inkább az, hogy a kitermelőknek és a velük szorosan összefonódott multinacionális autógyártó cégeknek még jó ideig nem érdekük az alternatív energiaforrások alkalmazása. A hisztéria az árak szinten tartásáért történik. A vezető autógyárak kutatóinak rejtett fiókjaiban már ott lapulnak az új energiafelhasználási megoldások, és ezek a fejlesztések jelenleg is folynak. De még nem érdemes új konstrukciókat létrehozni, új gyárakat építeni. Jó példa erre, hogy a mai gumigyártási technológia lehetővé tenné, hogy egy gépkocsi kerékköpenye akár egymillió kilométert fusson. De minek? Az egész kocsi motorikusan és általában szerkezetileg nem alkalmas erre, tehát a gumik anyagát szándékosan szegényítik, hadd vegyen az autós 40-50 ezer kilométerenként újat. Fogyasszunk.Ellep minket a szemét. Igaz, de ez az urbánus életforma velejárója. Egy falusi gazdaságban régen és ma sem ismert a szemét fogalma. Minden hasznosítható és feldolgozható, regenerálható és viszszatermeltethető. A növényi hulladékot komposztálták, az állati trágyával visszakerült a termőföldbe. Az éghető anyagokkal fűtöttek. Igen, füstöltek. Mitől különb ma egy hőerőmű? Nem kellett szervezett és előírt szemétszállítás, kukásautó, kutyagumivita stb. A múltkor egyik lapszámukban olvastam a Főpolgármesteri Hivatalhoz közeli aluljáróban saját ürülékében, vizeletében fetrengő hajléktalan asszonyról. A mentős még kesztyűben sem viszi el, a rendőr undorral elfordul és nem intézkedik. Mi baj van a kutyákkal?A fogyasztói társadalom valóban kártékony, de a manipulált fogyasztói szokások-szoktatások teszi azzá. Nekünk, fogyasztóknak kell úrrá lenni a helyzeten. Szánalmas látvány nevezetes ünnepeken a bevásárlóközpontokban vagy sztártemetésen az egymást taposó „birkanép”.