Mit tanulhatunk a BBC-től?

A magyar média szabadságáért aggódók szívesen idézik Thomas Jeffersont, a liberális demokrácia atyját: „Más megszorító szabályozást nem ismerünk, mint a közvélemény által gyakorolt cenzúrát.” Bölcs mondás. A „közvélemény által gyakorolt cenzúra” működésének szemrevételezése előtt tekintsük át a hazai szabályozástagadás érvrendszerét.A BBC Műsorkészítő irányelvei, amely kiadvány folyamatosan korszerűsödik, s világszerte a közszolgálatiságot megtestesítő modelldokumentumnak tekinthető, nálunk, Magyarországon etikai kódexként ragadt meg a köztudatban.Az 1996. évi I. törvényt – minőségétől és használhatóságától függetlenül – ellenérzés fogadta a műsorkészítők körében, de a közírók, a médiatudomány művelői sem lelkesedtek érte. „A médiatörvény megakadályozta, hogy a média önmagát szabályozza” – hangzott el a verdikt. Az eddig vázoltak fényében érzékelhető, miért nem válhatott a panaszbizottság a magyar nyilvánosság legitim részévé. A kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi számonkérése a kritikai vélemények sorát indította el. Többek között azért is, mert a sajtó saját szabadságának korlátozhatóságát is „kiolvasta” a törvényből. A kiegyensúlyozottságra való törekvés tönkreteszi a rádiózást és televíziózást. A kiegyensúlyozottságot nem egyetlen – a bírált – műsortól kell elvárni, hanem a műsorok összességétől, hangzottak az intelmek. Attól sem riadtak vissza a kritikusok, hogy a panaszbizottságot a pártok által gyakorolt cenzúra eszközeként jellemezzék. A panaszosok körét a pártokra, a „notórius” feljelentőkre és a pszichikailag sérült emberekre korlátozták.E feltételezésekre válaszul írta 1997-ben az Országos Rádió és Televízió Testület az Országgyűlés számára készített jelentésben: „A panaszok különböző típusainak elemzése azt mutatja, hogy az induló töredék évhez viszonyítva csökkent a direkt politikai szereplők aránya. Állampolgárok, illetve civil szervezetek teszik ki – azonos arányban – a panaszosok négyötödét, míg a politikai pártok, illetve képviselőik, valamint az önkormányzatok csupán a maradék egyötödön osztoznak. A politikai szférából érkező panaszok (1997-et írtunk!) kizárólag az ellenzéki oldalt képviselték.”(Rövid statisztika: 1998 első felében 144 panaszból 14 érkezett pártoktól. A Munkáspárt egyet küldött, az MSZP kettőt, az SZDSZ négyet, a MIÉP kettőt, az MDF kettőt, a Független Kisgazdapárt kettőt, a KDNP egyet. A bepanaszolt műsorszolgáltatók: Magyar Rádió Rt. 44, Magyar Televízió Rt. 46, Duna Televízió 4, (kereskedelmi) tv2 17, RTL Klub 16.)A magyarországi rádiók és televíziók munkatársai mindmáig nem fogadták el azt a törvényi tézist, hogy a kifejezés szabadságának vannak korlátai. Az újságíró- és műsorkészítő-társadalom nem készült fel a szakmai-etikai szabályok jogi szintre emelésére, és láthatóan nehezen kezeli, hogy magatartásának a vitathatóságon túl jogi következményei is lehetnek.A mértékadó BBC jótékony hatással volt a rádiózással és televíziózással kapcsolatos szabályrendszer kimunkálására, hiszen rádiós, televíziós generációk pallérozták, e gyűjtemény élvezi a hallgatók, nézők megbecsülését, hitelességéhez kétség nem férhet.Kitekintésünk hasznában reménykedve az angliai „panaszkodás” fórumait vesszük szemügyre.Anglia fővárosában – de más városaiban is – a kritika tárgyává tehető sajtómegnyilvánulásokat közel fél tucat intézmény bírálja el. A Radio Authoritynak a nevében rejlik a feladatköre: olyan felügyeleti szervről van szó, amely a rádiózásban felgyülemlett sérelmeket, felvetéseket tekinti át, és elégtételt vagy elfogadható választ ad a panasztevőnek. Mi mindenről lehet szó? Mit lehet megsérteni? Például a jó ízlést, a társadalmi jóérzést, az illemszabályokat. Sértő lehet az erőszak megnyilvánulása. A Radio Autho-rity kódexe ügyel a fiatal rádióhallgatók védelmére, a helyes nyelvhasználatra, a szexualitással kapcsolatos témákra. A hírműsorok pontosságát, aktualitását szigorúan számon kéri, a torzítást, a félrevezetést szankcionálja. A pártatlanság védelmére csak a választások időszakában ügyel. Az információszerzés – bármilyen éles is a hírverseny – csak a magánélet tiszteletben tartásával történhet.Az interjúk alaphangja nem lehet agresszív. A bűncselekmények tálalásának szabályai között az egyik legfontosabb: nem szabad rokonszenvesnek ábrázolni a bűnözőt, tilos pártfogolni a társadalomellenes viselkedést, mellőzendő a bűnözői technikák részletes leírása, a kábítószer használatának engedékeny megjelenítése, kiskorú elkövetőkkel riport készítése. A rágalmazás, a bíróság megsértése és az államtitkok hanyag kezelése, a faji megkülönböztetés mind-mind panasz tárgyává tehető és szankcionálható.A rádiófelügyeleti szerv panaszbizottsága kilenctagú; korábban minisztériumi delegálással verbuválódtak a résztvevők, öt éve pályázati úton jutnak megbízatáshoz a jelentkezők. Foglalkozási kikötés nincs, feladatot vállalhat tanár, közgazdász vagy médiaismerettel rendelkező egyaránt. A bizottság háromszáz rádiót felügyel, évente átlagban ezer panasz érkezik hozzá. A tagok nem politizálhatnak, politikai hovatartozásuk nem ismert. Pártosságot firtató kérdések csak a választások idején tűnnek fel, mostanság leginkább emberjogi, etikai, nyelvhasználati és a társadalmi jóérzést, ízlést sértő feladványok szerepelnek a panaszlistákon. Eddig három kódex készült el, ebből is érzékelhető, hogy igen nyitottak az új problémák befogadására. Van elemző- és kutatóosztályuk, a panaszokat tudományosan is feldolgozzák, negyedévenként közlönyben megjelentetik, a naprakész tájékoztatást az internet biztosítja.Bírságol is a Radio Authority: több százezer fonttól a sugárzási engedély visszavonásáig széles a skála. Rendszerint az ismétlődő sérelmet sújtja magas összegű pénzbüntetés, a kisebb szabálytalanságot írásbeli véleménynyilvánítással marasztalják el. E felügyeleti szerv közvetlenül nem találkozik a panaszossal.A bevezetőben említettem, hogy a hazai médiumok a sajtószabadság érvényre juttatását csak az alkotói oldalon favorizálták, a minden magyar polgárt megillető kommunikációs jog, a kifejezés szabadságának társadalmi méretű megvalósítása háttérbe szorult. A modellértékű BBC e tekintetben is példamutató: a panasz „intézménye” azóta létezik, mióta rádióhallgatás, illetve tévénézés van Nagy-Britanniában. A BBC azt a konfliktust, amely a közvélemény teljes információigénye és a műsorszolgáltató teljességre törekvő igyekezetét befolyásoló normasértések között feszülhet, szakmai-etikai kódexek megalkotásával sietett feloldani. A kódexek születése egyfajta önvédelmi alapállást is szentesített, másrészt a műsorkészítők számára nem volt közömbös a hallgatók, nézők ítéletalkotása, hiszen mindkét fél a tisztességre, a hitelességre, a partnerségre alapozta kapcsolatát. A médiafelügyelet, a médiahatóság szükségességét a szigetországban ismerték fel először, ezért is hagyományozódik országról országra az angol rádiózás és televíziózás e téren szerzett gazdag tapasztalata.Öt-hat évenként megújul a sokat emlegetett BBC „etikai kódex”, ám ha szükséges, három esztendő is elég a változtatás kikényszerítésére. Az 1996-ban elfogadott irányelvek például este kilenc óra előtt nem ajánlják a képernyőre a szex és erőszak, a véres jelenetek, terrorakciók, halálos balesetek indokolatlan ábrázolását.A BBC legfelső irányító testülete a 12 tagú kormányzótanács. E tanács elvi, koncepcionális kérdésekben dönt, de közvetlenül nem szólhat bele a műsorpolitikába. A közvetlen irányítás a vezérigazgatóra hárul. A panaszbizottság a BBC kicsi részlege, de független a műsorkészítőktől. Beszámolási kötelezettsége a vezérigazgatóra korlátozódik. A beérkező panaszokat első menetben háromtagú bizottság bírálja el. Fellebbezés után az ügy a kormányzótanács négy tagjából álló komisszió elé kerül; a döntés kétségbe vonását a feljebbviteli bizottság jogosult megvizsgálni, e feladat a kormányzótanácsra hárul. Az ügy bírósági útra is terelhető, de a BBC életében ez szórványos, mert a rendszer a békés egyezségre, a józan kompromisszumra épül.Havonta hatvan-hetven érdemi panasz érkezik a szekcióhoz. A külföldről küldött észrevételeket is megvizsgálják, és a határozatról, illetve az intézkedésről tájékoztatják az érintetteket. Ez az intézmény is mellőzi a személyes részvételt; a panaszok írásban járják végig a szükséges fórumokat. A panaszokat a BBC lapjában és közlönyökben hozzák nyilvánosságra, de a nyomtatott sajtó sem zárkózik el az érdekesebb ügyek ismertetésétől.A politikai elfogultság ismeretlen a BBC-nél. A politikai nyomásgyakorlás sem túl gyakori, mert a műsorkészítők udvariasan vagy kevésbé udvariasan elhárítják. A panaszok leginkább ízlést, illendőséget, nyelvhasználatot sértő gyakorlatra mutatnak rá, de nem ritka az agresszivitás, szeméremsértő jelenetek bírálata sem.Itt sem ismeretlen a szankció fogalma, de meglehetősen gyér a büntetések száma. Megfigyelhettük: a BBC az utóbbi esztendőkben, amikor műsorkészítői irányelvekről beszél, szakmai szabálygyűjteményre gondol, s csekély mértékben vezérli etikai megfontolás.A független rádiók és televíziók sokasodása, a kábelen történő műsortovábbítók számának növekedése új bizottságok létrehozását tette szükségessé. Ezek egyike az Independent Television Commission (ITC), amely 1991-ben alakult meg, s engedélyezési feladatán túl szabályozza a kereskedelmi televíziók műsorszolgáltatását – földit, műholdast, digitálist egyaránt –, beleértve a BBC kereskedelmi televíziójának működését is. Az ITC maga nem készít, nem sugároz és nem közvetít műsorokat. A bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy széles választékú televíziós szolgáltatás álljon Nagy-Britannia lakosságának rendelkezésére, s a műsorszolgáltatók tartsák szem előtt a jó ízlést és a minőséget. Ugyanakkor e televíziók részére biztosítani kell a tisztességes és eredményes verseny feltételeit; közben a bizottságnak lelkiismeretesen őrködnie kell afelett, hogy a médiatulajdonosok betartsák a műsorszolgáltatás szabályait. Az ITC munkatársai maguk is rendszeresen figyelik a műsorokat (panaszlás hivatalból), de a nézők tapasztalatai, tanácsai és panaszai dominálnak. Ide kívánkozik az információ: Angliában létezik a Nézők és Hallgatók Országos Szövetsége, az ITC szervezésében működik tizenegy nézői konzultációs tanács. E civil szervezetek nagy hasznára vannak az angliai panaszbizottságoknak, közvélemény-kutatóknak, műsorelemzőknek. Az ITC ezenkívül szakmai csoportokat is igénybe vesz művelődési, vallási, jótékonysági és hirdetési adások anomáliáinak mind pontosabb leírásához. A kódex, amelyet a kereskedelmi és kábeltelevízióknak be kell tartaniuk, hasonló a már ismertetett intézmények irányelveihez, ám vannak különleges szabályok is, amelyeket a mintegy hetven más nyelvű műsorszolgáltatónak kell figyelembe vennie, igazodva az etnikai többség normáihoz.Az ITC munkatársai büszkén hivatkoznak a nonprofit Channel 4 produkcióira, nívós műsorszolgáltatására, a „minőség” televíziójára. E csatorna műsorrendjében öltött testet az a tendencia, amelyet – az említett szabályozók révén – az ITC a felügyeletére bízott médiumoknál el kíván érni.Évente négyezer panasz érkezik az ITC-hez. Ebből megalapozott kétszáz, ezen belül kódexsértő mindössze ötven. Természetesen a több mint háromezer problémafelvető levélíró is kimerítő, udvarias választ kap. (A helyreigazításra kötelezett műsorszolgáltatók csekély számából kikövetkeztethető, hogy csak az érintettek ellen lehet panasz.)A bírósághoz történő fellebbezési jog természetesen adott, de kevesen élnek vele. A vezérelv a meggyőzés – esetleg pénzbüntetés –, de mindenekelőtt a szakmai presztízs védelme.A legtöbb panasz – évente ötezer – a Broadcasting Standards Commissionhoz érkezik. A levelek számából kitetszik, hogy ez szélesebb fórum, dél- és észak-angliai állomáshelyekkel rádiós és televíziós panaszokat egyaránt fogad. Ez az intézmény a hagyományos panaszok orvoslásán kívül tanácsokat is ad, rálátása van a videopiacra, szankcionálhatja például a televízió-műsorokba benyomakodó ízlésromboló, szexuális témákban kevésbé mértéktartó videoprogramokat. Integrációs szerepe is van: a panaszokat az „elkövetőkhöz” továbbítja. Szintén integrációs feladatai közé tartozik, hogy a közvéleményt rádióban, televízióban és sajtótermékekben tájékoztatja, hol és miként lehet panaszt tenni a műsorokra. Fehér holló a sajtópanaszok bizottsága. Ez önszabályozó testület, amelynek nincsenek jogosítványai. Független a sajtótól és a kormánytól. Az 1980-as esztendők durva konkurenciaharcának következményeként a sajtóipar erkölcsi válságba került. A kormány ekkor megkérte a kiadók képviselőit: vizsgálják felül a lappiacon uralkodó kaotikus állapotokat, s hozzanak létre panaszbizottságot. A testület 1991-ben szerveződött, azóta Nagy-Britannia-szerte megbecsülést és elismerést szerzett. Respektálják mind a kiadók, mind a kormányok. Fenntartási költségét sajátos módon a lapkiadók teremtik elő, de a munkájába nem kérhetnek beleszólást. A tagokat külön bizottság nevezi ki. A 16 résztvevővel működő tanács hét nagy lap szerkesztőjét és kilenc „amatőr” kritikust tömörít soraiban. A működési kódexet 17 tagú grémium szerkesztette, a szabálygyűjtemény 16 pontból áll. Néhány fontos szabály: a pontosság, a hírforrások ellenőrzése, a válaszadási kötelezettség, a magánélet tiszteletben tartása adatgyűjtés közben, a zaklatás tilalma, a gyerekek védelme, kiváltképp szexuális és bűnügyi témák esetében, a hazugságok, ferdítések tilalma, a kórházra vonatkozó előírások (fotózás, betegek megszólaltatása) betartása, a faji, vallási, etnikai, szexuális előítéletek kezelése, a tanúvallomásért történő fizetség tilalma stb.A sajtópanaszokat vizsgáló bizottság fennállása óta soha sem fordult elő, hogy a bocsánatkérésre, helyreigazításra kötelezett lap ne tett volna eleget a tanács felhívásának. Évente 2500 panasz érkezik a sajtóbizottsághoz, ennek nagy részét megjelenteti „panaszújságában”. A döntések ellen nem lehet fellebbezni, tehát a vita addig tart, amíg a felek meg nem egyeznek. Hogy a jogosítvány nélküli grémium csekély hatáskörével is tiszteletet vívott ki, ez a sajtóban dolgozók önszabályozó készségén és szakmai presztízsféltésén alapul. A kiadók toleranciája és a panaszbizottság fenntartása az olvasólétszám gyarapításával és azzal az elvvel függ öszsze, hogy a laptulajdonosok nem fogyasztóként, hanem partnerként kezelik a közönséget.Az angliai kulturális, média- és sportminisztérium – EU-jogharmonizációs törekvésként – a panaszolás intézményrendszerét is kompatibilissá szeretné tenni. Ez azt jelenti, hogy a médiafelügyelettel foglalkozó szervezetek összevonását ajánlja, ugyanis sok a jelenlegi hat bizottság, ugyanakkor nincs „gazdája” az internetnek és a telekommunikációnak. Az új törvényjavaslat, amely széles merítésű rendszeren alapul, a modernizáció elől nem kitérve szeretné megtartani,