Példázat a pszeudoliberális állatorvosi lóról

Mielőtt az a vád érne, hogy Argentieri urat, a Limes című olasz geopolitikai folyóirat szerkesztőjét, a római John Cabot University és a Firenzei Egyetem professzorát lónak nevezem, hadd mondjam el: a fenti metafora Magyarországon közkeletű, és arra utal, hogy az állatorvosi képzésben használatos lómodellen minden betegség megtalálható, ami egy paripát utolérhet. Én most Argentieri a Népszavában közzétett, a „korrekt sajtóról” szóló írásán próbálom szemléltetni a baloldali-pszeudo-liberális zsurnalizmus kóros tüneteit: féligazságokra épülő trükkjeit, átpolitizált, elferdített, s így a jobbközép lejáratására alkalmassá tett „tényeit”, a módszert, amely elsősorban Magyarországon kelendő, valójában azonban nemzetközi.(Sokat fogok idézni Argentieritől, pleonazmusait azonban csak akkor reprodukálom, ha magára a módszerre vetnek fényt. A cikk, az úgynevezett listázási ügyet felmelegítve, a Fidesz és a magyar kormány „jobbratolódását” nehezményezi, és több kitételében érinti a Magyar Nemzetet.)I. A tekintély és szavahihetőség megalapozása. (Tréfaként, egy lóbetegség népi elnevezésével illetve: ünnepi kór). Argentieri kettős profeszszori voltát külön kis közlemény adja tudtul a Népszavában, mintegy figyelmeztetve az olvasót, nem képzelheti, hogy a John Cabot University professzora valótlant állítana a magyar viszonyokról. Majd a harmadik bekezdésben a prof. személyesen közli velünk, hogy (lapja) a Limes nyolcéves működése során jelentős szakmai tekintélyre tett szert Olaszországban és külföldön egyaránt. Ez ugyan tautológia, felesleges közbevetés, a cikk mondandóját nem érinti, azonban megalapozni véli hitelét. Tehát amikor Argentieri azt állítja, hogy az az írás, amely Olga Mattera tollából a Limes 2000/3. számában Antiszemitizmus Orbán Magyarországán címmel jelent meg, „nagy körültekintéssel készült”, tekintélytiszteletünk fölébe kerekedik kétkedésünknek.II. A szerző elfogulatlanságának és jólértesültségének bizonyítása, a cikkben kárhoztatott (megtévedt) politikai csoportosulás jelentős személyiségeivel való – korábbi – jó kapcsolat hangsúlyozásával. (Nevezzük tréfásan kólikának.)A szerzőnek „eszébe jut... például 1989. június 16-ájának estéje, amit egy Clark Ádám téri kávézóban töltött Orbán Viktor, Deutsch Tamás és a több fideszes alapító atya társaságában”. Később: „1990-ben hosszú cikkben számoltam be a parlament történelmi üléséről, amelyen Orbán Viktor keményen bírálta az Antall-féle kormányprogramot. Hát igen, tempora mutandur.” Másutt: „értem én, ha másból nem, hát a Szájer Józseffel folytatott tavalyi római beszélgetésből.” (Ha közben a fiúk „non mutandur”, akkor ma is egy tálból cseresznyézhetnének Argentierivel akár a Via Appián, akár a Clark Ádám téren.)III. Régebben megvetett és elvetett, de közben klasszikussá vált konzervatív politikusok példaként történő emlegetése. (Vö. Állatorvosi ló – kehesség.)„Mit szólna Thatcher asszony, ha ezt hallaná?” Vagy tágkeblűen: „talán elfogadnak tőlem egy jó tanácsot a magyar kormányférfiak: érdemes lenne olyan nagy európai konzervatív politikusokról példát venni, mint Adenauer és Kohl, Churchill és Thatcher.” Itt hadd vessem közbe: e jó tanács adója, Argentieri kétségkívül az Unita című kommunista pártlap munkatársa volt. Tudjuk még, hogy mit gondoltak a kommunisták Adenauerről? Mintha a fasiszta gyanú is felmerült volna. Hát igen, mondom most én: „Tempora mutandur.”IV. A kommunizmus, a kommunista múlt bűneinek bagatellizálása és mentegetése. (Vö. Lóhavivakság.)„Bármilyen meglepően hangozzék is a Magyar Nemzet újságíróinak, az Unitának nagy szerepe volt a kelet-közép-európai demokratikus átalakulás közvetítésében, talán nem túlzok, lebonyolításában.” Később: „hogy az Unita »tudósítója« voltam-e vagy csak egyszerű munkatársa, azon lehetne vitatkozni, én mindenesetre büszke vagyok rá, hogy közreműködhettem a fenti történelmi átalakulásban”.Ezen nincs mit vitatkozni, bár tényleg meglepő, hogy a magyar rendszerváltást az Unita bonyolította le, Argentieri úr közreműködésével.V. A művelt Nyugat rosszallásával való fenyegetőzés. (Vö. Patkókelés.)„Érdemes-e folyamatosan pocskondiázni és rágalmazni ezeket az embereket (a Vásárhelyi családot) a sajtó nyilvánosságán keresztül, vállalva ezáltal az olasz–magyar kapcsolatok megromlásának ódiumát. Aki nem tudná: Vásárhelyi Miklós számos olasz állami kitüntetés birtokosa, amivel a különböző pártállású kormányok ismerték el érdemeit, a Fiuméból Elszármazottak Társaságának tiszteletbeli elnöke, továbbá bejáratos a legbefolyásosabb politikai körökbe, bármilyen pártról legyen is szó.”Nos, én a pápai Türr István Gimnáziumba jártam (Vö. Garibaldi), így eszemben sincs „megrontani” a magyar–olasz kapcsolatokat, egyébként is a Fiuméból Elszármazottak Társaságának elnöki tisztsége lenyűgöz, bár korántsem annyira, mint Argentierit, aki társszerzője a Beszélgetések Vásárhelyi Miklóssal című könyvnek.VI. A bennfentesség ismételt érzékeltetése, és a liberálisból konzervatívvá züllött politikusok színeváltása feletti – rejtett – sajnálkozás. (Csánkpók.)„Ismertem Orbán Viktort, és mostani közvetlen munkatársainak jó részét, még mielőtt megalakult volna a Fidesz, belülről kísérhettem nyomon, hogyan váltak Bibó-szakkollégistákból előbb radikális demokratákká, majd konzervatív politikusokká. Szemtanúja voltam, miként lett Orbán Viktor Antall kormányprogramjának engesztelhetetlen bírálójából Antall hívévé és politikai örökösévé.”Itt nehezen tudom elűzni magamtól a gyanút, hogy professore Argentieri nevelőtanár volt a Bibó-kollégiumban. Továbbá világossá válik számomra, hogy minimum három éven át tartotta szemmel Orbán Viktort, mint hivatásos szemtanú, és igazából „engesztelhetetlen bírálóként” kedvelte csak. De félő, hogy saját kormányát bírálni Orbán is képtelen. Így aztán Argentierinek csalódást okoz.VII. A liberális baloldal népfrontos jellegének és befogadókészségének bizonygatása. (Bagózás. Bármilyen furcsán hangzik, ez is egy lóbetegség.)A Limes „szerkesztőbizottságában minden komoly politikai kultúra képviselteti magát, a konzervatív jobboldaltól egészen a szélsőbalig”. Sok mindent megmagyaráz, hogy a szerző a szélsőbalt „komoly politikai kultúrának” tekinti.VIII. A saját vélemény idézése tényként. (Nyúltetem.)„A (kormány-) lista mögött a következő gondolat húzódik meg: »ha nem volnának hazafiatlan értelmiségiek, újságírók, politikusok, akik rossz hírünket keltik Rómában (Párizsban, New Yorkban, mikor hol), akkor a világsajtóban nem szerepelnének rossz hírek Magyar-országról.«”Argentieri Orbán, Kövér, Áder, Szájer, Deutsch veséjébe lát, s onnan idéz. Ám ezt az idézetét eleve cáfolja: Mint (a Limes) „szerkesztőbizottság(ának) »hivatásos magyarosa« – a római közgyűjteményeknek és az internetnek hála, a magyar napi sajtót folyamatosan nyomon követni korántsem olyan megerőltető feladat – legkivált én voltam az, aki »hozta-vitte a magyar híreket Rómából Rómába«, ami immár régóta szokásom.”Az Antiszemitizmus Orbán Magyarországán című Limes-cikk szerzője valóban nyilvános köszönetet mond Argentierinek, de ugyanakkor Vásárhelyi Júliának is segítségükért. A professzor úr itt egy Rómeó lovagiasságával védi Júliát. Kitől? Mitől?IX. A jobboldali sajtó valamely pontatlanságának, vagy tévedésének kipécézése, ennek általánosítása a teljes elmarasztalásig. (Őztetem. Ilyen lóbetegség is van.)A magyar „kormány sajtórezonőrjein keresztül olyan állításokra ragadtatja magát, amelyek még csak köszönő viszonyban sem állnak az igazsággal. A Magyar Nemzet Olga Mattera cikkét kommentálva azt állítja rólam, hogy az Unita budapesti tudósítója vagyok. Hál’ istennek a hír nem igaz, különben azóta munka nélkül volnék*. Az Unita utolsó száma ugyanis épp tavaly június 28-án jelent meg, azóta a lap kiadása szünetel. Ugyanebben a cikkben – »tények ismertetése nélkül« – az áll, hogy én Torgyán Józsefet leantiszemitáztam volna.” (* A professzorság azért nem úszna el.)Az Unita vélekedése Torgyánról a Magyar Nemzet 2000. május 4-i napi sajtószemléjében jelent meg. Antiszemitizmusról nincs szó. Lovas István azt írja, hogy az Unita szerint Torgyán „jobboldali populista”, a „magyar nacionalisták jelöltje” az államfői tisztségre, „a magyar Haider” stb. Argentieri neve itt még nem kerül szóba. Július 28-án azonban a lapszemle valóban szentel kilenc sort Argentierinek a Limesben közölt Mattera-cikk és köszönet kapcsán – hogy tudjuk, ki is ő. Ebben a szemlész valóban pontatlanul állítja azt, hogy Argentieri az Unita budapesti tudósítója. A „volt” szó hiányzik. Továbbá téves az a közlés, miszerint a professzor a – tények ismertetése nélkül – lapjában szélsőjobboldali idegengyűlölettel vádolta Torgyán Józsefet. (Antiszemitizmusról itt sincs szó.) Hitelt adva a professzor állításának, hogy ő 1996 októbere óta nem írt az Unitának, nyugodtan gondoljunk arra, amit ő maga állít: csak „hozta-vitte a híreket”. Tévedésünkért – bár lapunk főszerkesztőjéhez nem érkezett meg helyreigazítást kérő levele – elnézését reméljük.X. Valótlanságok állítása, egyes jelenségek teljes eltorzítása, mások által leírt szavak nem pontos és nem releváns idézése, kiforgatása. (Tojáskelés.)A fideszeseknek „megéri-e szavazatokat horgászni a MIÉP vizeiről úgy, hogy átveszik a szélsőjobb kedvenc fordulatait – Magyarország ellenségeinek »zsidó összeesküvését« vagy a Vásárhelyi család »haza-fiatlanságát« –, hogy a Magyar Nemzetet, illetve a Vasárnapi Újságot idézzem”. Ha a sorrendet helyesen értelmezem, a „zsidó-összeesküvés” mint a szélsőjobb kedvenc kifejezése, a Magyar Nemzetben keresendő. Keresni kezdtem hát a Magyar Nemzet internetes archívumában. Három találatot értem el. Gereben Ágnes: A Slansky-ügy – Ötven éve történt kelet-európai koncepciós perek című írásában a Szabad Nép tudósításából idézi (Vásárhelyi Miklós akkor éppen a lap munkatársa volt) ezeket a sorokat: „a szocializmus cionista árulói”, majd megállapítja, hogy a Szabad Nép tudósítása azt sugallta, hogy valóban létezik világméretű „zsidó-összeesküvés”. (L’Unita – Szabad Nép? Van ilyen párhuzam?)A második: lapszemleként a Daily Telegraphot idézi, amelyben az áll, hogy egy iraki lap szerint az amerikai választási procedúra zavarainak oka „zsidó-összeesküvés”. (Nov. 11.) A harmadik: idézet Szaddám Huszein a Guardian által közölt leveléből, amely szent háborúra szólít a „cionista összeesküvés” ellen. Ennyit Argentieri úr jól értesült igazmondásáról és lényeglátásáról.XI. Az eddigiekből levont hamis premissza. (Hímpók.)„A fentiek alapján talán világos, miért nem mondom meg annak a jó barátomnak a nevét, aki ezt a cikket fordította. Akár a »régi szép időkben«”. Ugye, egy kis aljasság a kommunizmusból kiábrándult liberális elmében is megfoganhat?Befejezésül a magyar kormánynak azt ajánlom, amit Argentieri szerint Lady Margaret is ajánlana: tenni rá!