A hatszázalékos miniszterelnök-jelölt

Annak ellenére, hogy a Németh Miklós és Kovács László közötti párharc véget érni látszik, s valószínűsíthető, hogy Kovács lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje, a szocialisták jó taktikai érzékkel és politikai bölcsességgel lebegtetik azt a kérdést, hogy kit szeretnének 2002-ben kormányfőnek választani. Nem így a szabad demokraták. Bő másfél évvel a választások előtt Demszky Gábor nyilvánosság elé tárta az Orbán-kormány „leváltásának” ambíciózus tervét, de többnyire csak szövegösszefüggésekből és józan paraszti ésszel gondolkodva lehetett kikövetkeztetni azt, hogy Demszky személy szerint is le akarja váltani Orbán Viktort. Ami azt jelentené, hogy 2002-ben a Demszky-kormány lépne hivatalba.Továbbra is az a véleményem, amit egy korábbi elemzésemben is írtam: ahhoz, hogy az SZDSZ adja a közös kormányfőt, normális esetben sikeresebbnek kell lennie az MSZP-nél, ami a mai realitások szerint harminc százaléknál nagyobb szavazói támogatottságot jelentene, de legalábbis erősen meg kellene közelítenie az MSZP-t, hogy a szocialistákat a karmesteri pálca átengedésére kényszerítsék. 1998-ban az MSZP a szavazatok 32,92 százaléka mellett a mandátumok közel 34,72 százalékát szerezte meg. A Szabad Demokraták Szövetsége esetében ez 6,22 és 7,57 százalék volt. Az MSZP valószínűleg 2002-ben is képes lesz minimum 35 százaléknyi mandátumot megszerezni, ezért ahhoz, hogy egy baloldali koalíció álljon össze, az SZDSZ-nek a mandátumok több mint 15 százalékára és nagyjából ennyi szavazatra kell szert tennie. Ezek után képzeljünk egy el olyan koalíciós egyeztető tárgyalást, ahol a kisebbik pártnak, az SZDSZ-nek nem csak egyetértési vagy vétójoga van a kormányfő személyének kiválasztásakor, hanem bejelenti igényét a miniszterelnöki posztra, akár úgy, hogy ultimátumot szab. És képzeljük el azt is, hogy a 20 százalékkal erősebb párt, az MSZP, amely a választási kampányt eleve Kovács Lászlóval mint miniszterelnök-jelölttel harcolta végig, rábólint az SZDSZ igényére.Ami, ugye, azt is jelentené, hogy a húsz százalékkal erősebb párt elnöke, Kovács László a Demszky-kormány külügyminisztere, tehát Demszky alárendeltje lenne. Demszkyn kívül nincs az a józanul gondolkodó ember, aki az SZDSZ-nek 15 százaléknál több, míg az MSZP-nek 30 százaléknál kevesebb mandátumot prognosztizálna. (Ezzel az aránnyal a két párt nem is alakíthatna kormányt.) A 15-20 százalék különbséget tehát biztosra vehetjük, de ráadásul ennél nagyobbal is számolhatunk, ha az SZDSZ rosszabbul, az MSZP meg jobban szerepel. Miért lenne ezek után a Demszky-kormány kecsegtető alternatíva a szocialisták és Kovács László számára? Mivel tudnák Demszkyék erre kényszeríteni vagy valami ellentételezéssel erre ösztönözni őket? Ebből a csapdából a kiút csak az lehet, amivel Demszky már elő is rukkolt egy beszédében, hogy az SZDSZ több mint egymillió szavazót állít maga mellé, mint 1990-ben.Akkor a párt 21,39 százalék szavazat mellett a mandátumok 24,35 százalékát kapta meg. Tíz százalékkal többet, mint amennyit most a legjobb esetben is begyűjthetnének. Demszky milliós célkitűzésének realitását még Verebes István is úgy kommentálta a Heti Hetesben, hogy a főpolgármester „torgyánosodik”. Mégis, mivel a történelem az élet tanítómestere, az SZDSZ-t nem tanácsos idejekorán leírni. Az első ciklusban is állt már igen rosszul a párt, tíz százalék alatt, ami után 1994-ben a szavazatok 19,74 százalékát gyűjtötték be. Most azonban a mélypont elhúzódni látszik. Bár a szabad demokraták által szélsőjobboldalinak tartott Magyar Demokrata is jelezte az SZDSZ támogatottságának növekedését az előző év végén (7 százalék a biztos pártválasztók körében), a Medián és a Tárki-Századvég egyaránt alacsonyabb értéket mutatott ki a biztos szavazók, illetve a biztos szavazó pártválasztók körében: hat százalékot!Ez nem igazolja vissza az SZDSZ derűlátó, de mégis higgadtabb és realista elemzőit sem, akik szerint (lásd a Szabad Demokrata Hírlap című propagandakiadvány januári számát) pártjuk 9 százalék körül áll. Abban igazuk van, hogy Demszky „felkavarta a szabad demokraták állóvizét”, de ez egy áttöréshez édeskevés. A lapból egyébként az is kiderült, hogy a realisták is legfeljebb a szavazatok 12 százalékában és körülbelül 35 mandátumban gondolkodnak. Mivel 38 képviselő a 386 fős Országgyűlésben csak közel tíz százalékot jelent, az MSZP-nek a mandátumok több mint 40 százalékát kellene megszereznie a két párt közös kormányzásához. Az általam jobb esetben feltételezett 20 százalékkal szemben tehát a realisták a két párt között 30 százalék különbséget feltételeznek!Újfent a kérdés: miért is alakulna ezek után Demszky-kormány? Talán azért, mert a szabad demokrata prognózisok hárompólusú parlamentet tippelnek: MSZP, SZDSZ, valamint a Fidesz, az MDF és az FKGP közös listás blokkját. Ebben a felállásban pedig az SZDSZ játszhatná a mérleg nyelve szerepét. Feltéve, ha a választóknak bebizonyítja, hogy a párt nem a szocialista utódpárt (!) polgári tagozata...A szabad demokrata stratégiában az MSZP-nek a bizonytalanok táborából kell szavazatokat szerezni, míg az SZDSZ-nek az MSZP bírálatával kell visszahódítania a Fideszhez vándorolt korábbi szavazóit. Ennek a képletnek gyenge pontja maga az MSZP. Az MSZP-n belül is egyre bővül azok köre, akik reális fenyegetésnek érzik, hogy pártjuk a választási győzelem ellenére kénytelen lenne alárendelt szerepet vállalni egy Demszky vezette kormányban. Az MSZP-n belüli személycserék sem kedveznek az SZDSZ-nek. Jánosi György, az országos választmány új elnöke annak a Fodor Gábornak az államtitkáraként mondott le, aki a Szabad Demokraták Szövetsége elnöki posztjáért folytatott küzdelemben most nemegyszer hangsúlyozta, hogy híve volt az SZDSZ koalícióból való kilépésének. Nagy Sándor frakcióvezető viszont 1994-ben volt a mumusok egyike. Az SZDSZ elsősorban rá hivatkozott, amikor azzal indokolta az MSZP-vel kötendő koalíciót, hogy ezáltal tartják féken az újkádárista szocialista újraelosztásban érdekelt szakszervezeti lobbit, s hogy a polgárok érdekében az államszocialista szakszervezeti bürokrácia által uralt, osztogatásra hajlamos utódpárt körmére fognak nézni.Ez nem csak hogy nem történt meg, de Demszky Gábor, Kovács László leendő főnöke, a minapi „országértékelő” beszédében kísértetiesen hasonlóan fogalmazott: az SZDSZ lehet a „záloga” egy kellőképpen megtisztult Fidesznek és MSZP-nek. A két nagy párt, amely külön-külön mimimum húsz százalékkal előzi meg az SZDSZ-t, jelen állapotában tehát nem felel meg a hatszázalékos párt jövendő miniszterelnökének. Kovács László nem kommentálta Demszky kijelentéseit. Kényelmetlen helyzetben lehet. Az MSZP-n belül ő a vezetője azoknak, akik adaptálták az SZDSZ kommunikációs és nyelvpolitikai stratégiáját, miszerint ők képviselik a modern, nyugatias, haladó stb. értékeket. A pillanatnyi állás szerint – azaz szabad demokrata megvilágításában – Kovács László mégis áporodott konzervatív, aki mögül Schmuck Andor és Horn Gyula kandikál ki. Az MSZP pedig klientúrát épít, korrupt, nem érdekelt a változásban, a Fidesszel közös korrupt rendszert tart fenn, és a két párt egy titkos paktum révén választójogi puccsot hajt végre.Kovács László tehát akkor és addig haladó, amikor és ameddig azt Demszkyék és a tháliás tapsoncok jónak látják. Ha Kovács nem vigyáz magára, még az is megeshet, hogy nem tisztelik meg azzal, hogy Demszky Gábor miniszterelnök beosztottja legyen.