Népességpolitika: tízmillió felett maradunk

A Magyar modell – az EU kapujában című konferencián Orbán Viktor miniszterelnök szólt arról, hogy a felzárkózáshoz a magyar gazdaságnak az uniós átlag kétszeresével (évi 5-7 százalékkal) kell legalább nőnie, és erre kevés az esély a hazai, egyre szűkösebb munkaerő-kínálat mellett.Potenciális munkaerőforrásként a határon túli magyarokkal együtt 14 milliós magyar népességre utaló másik miniszterelnöki beszéd (az Amerikai Üzleti Kamara ebédjén) újra beindította azt a vitát, amelyet a KSH Népességtudományi Kutatóintézet tanulmánya és az abban felvetett betelepítési (pontosabban: bevándorlási) javaslatváltozat váltott ki még a tavalyi év folyamán. A Magyar Nemzetnek a bevándorlási forgatókönyvet ismertető 2000. március 3-i cikke nyomán kirobbant betelepítési sajtóvita lehetett az egyik oka annak az elhallásnak (vagy inkább áthallásnak) is, amely miatt a miniszterelnöki előadás angol szövegét az első sajtóhírek rosszul fordítva adták vissza.Két szempontból is sokkal jobb a helyzet azonban, mint ahogy az a vitákban tükröződik.Az egyik az a teljesen általános szempont, hogy az Európai Unióhoz nem a gazdaságunk egészének, hanem csak az egy főre jutó gazdasági teljesítményünknek és az egy lakosra jutó vásárlóerőnek kell felzárkóznia. Szakszerűen ezt úgy szokás mondani, hogy az egy főre jutó vásárlóerővel (GDP-termeléssel és felhasználással) kell utolérnünk Európát. Népszerűbben és egyszerűbben pedig azt mondhatjuk, hogy elsősorban az egyének és a családok jóléte számít, nem pedig az, hogy hányan vagyunk és mennyi az összteljesítményünk. A másik szempont, amely derűsebbre változtatja a vitákban tükröződő borús képet, az, hogy az idei népszámlálás előzetes adata a demográfiai helyzetünk és kilátásaink megítélésében lényegesen új helyzetet teremtett. Ennek az előzetes adatnak a felhasználásával végzett saját elemzéseink szerint az új helyzet jellemzői a következőkben foglalhatók össze.Magyar sajátosság – mondhatnánk, „magyar modell” volt, és kisebb mértékben az még jelenleg is –, hogy a növekvő népességű uniós országok átlagához való felzárkózásunk a fogyó népesség körülményei között megy végbe. Az eddigi adatok alapján szignifikáns (néha a fél százalékot is elérő) különbség adódott attól függően, hogy a gazdasági növekedés ütemét az ország egészére vagy egy főre számítottuk-e ki. Az új adatok alapján mostantól (és 1990-ig visszamenőlegesen is!) a különbség nagyjából feleződik ahhoz képest, ami tavaly látható vagy prognosztizálható volt.Igen örvendetes fejlemény, hogy az előző tizenegy éves, 178 ezer fős népességfogyás feleakkora sem volt, mint ami a KSH-nak a népszámlálás előtti továbbvezetett adatai alapján számítható vagy előre jelezhető volt. Az idei népszámlálás előzetes adatai szerint ugyanis 10,197 millió személy élt hazánkban 2001. február elsején – amint arról tájékoztatást ad a KSH honlapja is. Az ország lakónépessége így közel két százalékkal (192 ezerrel) több, mint 2001-re a születési és a halálozási adatok 1990-től történt továbbvezetésével kapott 10,005 millió népességszám (amint az 1. ábra is szemlélteti).A születési és a halálozási adatokból meghatározott és továbbvezetett természetes népességszám néhány százalékkal a fejlett országokban is eltérhet a népszámlálási adattól. A számos népességszerkezeti összefüggés feltárása mellett e néhány százalékos pontosítás miatt éri meg a népszámlálás az árát (ami most egészében tízmilliárd forintba, vagyis egy főre és egy évre vetítve körülbelül száz forintba, vagyis egy vonaljegy árába került).Hazánkban a Népességtudományi Kutatóintézet készíti a népességváltozás prognózisait. Az intézetben a múltbeli adatok alapján készített (a nemzetközi vándorlás egyenlegeivel is számoló) népesség-előreszámítás „fiatal”, „alap” és „idős” változatai szerint a hazai népességszám a 2050. évre 7,4–8,8 millió főre csökkenhet. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet, illetve Hablicsek László igazgatóhelyettes nemrég (a Népszabadságban 2001. június 9-én) megjelent nyilatkozata szerint „a friss népszámlálási eredmények figyelembevételével a felső határ fölmehet kilencmillióra”.Ugyancsak az 1. ábra szemlélteti a népességkutatók három változatát és a saját prognózisunk szerinti előrejelzést mérethelyes grafikonok által. A szaggatott vonalak közelítően jelzik a forgatókönyvi prognózisokhoz vezető népességfogyási utakat is. Az összehasonlítás kedvéért az ábrán szerepeltettem a saját prognózisunk végeredményét is. Az ábra jól mutatja, hogy a saját előrejelzésünk nagyon és jellegében is eltér a népesedési forgatókönyvek előrejelzéseitől. Az alábbiakban röviden szólok a módszertani megközelítés eltéréséről.A népességváltozás prognózisa elvileg két lényegesen különböző módszeren alapulhat. Az egyik (a Népességtudományi Kutatóintézet által is alkalmazott fundamentális jellegű) módszer a népesedési folyamatokat analizálja, és alapvető részfolyamatokra bontja fel. A végeredmény a részfolyamatok dinamikus előreszámítása után egy alulról felfelé irányuló szintézissel jön létre. A másik (az általunk is alkalmazott technikai jellegű) módszer a folyamat egészének a menetét elemzi (a lehető leghosszabb távon) és vetíti előre különféle feltételezések mellett. A technikai jellegű prognózis általában egyszerű, gyors és megbízható, de a fundamentális megoldásnál pontatlanabb, a belső szerkezet módosulását pedig vagy nem vizsgálja, vagy az előrejelzésként kapott eredmény felülről lefelé irányuló bontása révén tárja fel.A gyakorlatban mindkét eljárásnak vannak előnyei és hátrányai a pontosságot és a megbízhatóságot illetően is. Minden azon múlik, hogy a demográfiai folyamat egésze vagy annak az összetevői mutatják-e jobban a „szerves fejlődés” olyan jeleit, amelyeket a múlt ismert folyamatai határoznak meg. Az általunk alkalmazott technikai prognózis egyik előnye mindenesetre az, hogy a részfolyamatokra való bontás és az azokból való szintézis hibáit eleve nem tartalmazza.A technikai jellegű prognózis során a hazai népességváltozás éves menetét hosszú távon (1870-től) célszerű vizsgálni, mert így megfigyelhető a hosszú távú trend és a körülötte való ingadozás. A 2. ábra az évenkénti népességváltozás hosszú távú menetét, valamint a harmadfokú hatványfüggvénnyel közelített trendjét, továbbá a prognózisunk számszerű feltételezéseit mutatja be.Az ábra szemlélteti, hogy az általánosan csökkenő trend mellett a régmúltban csak az első és a második világháború miatt esett vissza lényegesen a népességnövekedés üteme – az egyébként általánosan lassuló növekedés mellett. A háborús visszaesések után azonban gyorsan visszaállt az eredeti növekedési ütem nagyságrendje.1960-tól a kádári „pax Hungaria” (másodgazdaságos, a „kicsi vagy kocsi” dilemmájában a környezetszennyező Trabantokat választó, valamint erősen alkoholizáló és dohányzó, továbbá egészségromboló és öngyilkos társadalom) időszakában a népesség mind lassabban nőtt. 1980 után pedig a már egyre jobban lassuló növekedés mind jobban gyorsuló csökkenésbe váltott át.Az elmondottakkal összhangban a hazai népesség várható alakulásának az elemzésénél figyelembe vettük az összes eddigi hazai népszámlálás adatait, valamint azt is, hogy a népesség évszázados léptékben lassulva növekszik, továbbá hogy a több mint százéves trend szerint a következő évtizedekben már a népességszám stabilizálódása várható. Számoltunk azzal a rövidebb távú, de fontos jelenséggel is, hogy az évtizedes léptékű ütemváltozás trendje 1990 után megfordult.Az 1990-es években a népesség ugyanis már nem gyorsulva, hanem lassulva csökkent a nyolcvanas évtizedhez viszonyítva. A jelen időszakban a néhány évtizedes trend is a zérus népességváltozás felé tart, ha a jövőbeli változásokat a másfél évszázados trendvonal felé közelítve rajzoljuk fel.A fentiek alapján készített saját technikai jellegű prognózis szerint az itt élők száma még egy-két évtizedig csökken, de már egyre kisebb ütemben, majd a 2010-es évtized környékén a népességszám lényegében állandósul – körülbelül egy százalékkal a tízmillió felett, a 2020-as évtizedben már várhatóan enyhe növekedésbe vált át.Prognózisunk alapján tehát a helyzet sokkal kedvezőbb, mint ahogy az idei népszámlálást megelőzően a továbbvezetett lakosságszámból és az azokon alapuló előrejelzésekből látszott. Önmagában a magyar népességszám alakulása miatt nem szükséges semmiféle betelepítés – amely egyébként is nagyon sok új lakás építését igényelné, hogy a betelepülőknek vagy a vendégmunkásoknak legyen hol lakniuk. Annál inkább fontosnak látszik a munkaerő minőségi színvonalának az emelése, hogy az egy fő által előállított teljesítmény elég gyorsan növekedjék.A szerző gazdasági matematikus, az EU-Trend Kutatóintézet igazgatója