A könyvet kézbe véve, kellett hogy legyen az embernek egy olyan érzése, hogy ez a könyv testamentum. Egy életmű összefoglalása. Üzenet mának és jövőnek, különösen a még meg sem született nemzedékeknek
Ernő bácsi tanár volt. Igazi tanár. Nemcsak egy iskola, hanem nemzete tanítója. Ezért nem kérdezett minket, hanem csak saját lelkiismeretét. Egy igazi tanár számára nem lehet magasabb bíró, mint a lelkiismeret. Lelkiismeretének hangja mindig erős volt, tiszta és határozott. Az igazi tanár tulajdonképpen sáfár. A nemzeti kulturális örökség sáfára. Nemzedékek által felhalmozott javakat oszt ki újabb nemzedékek számára. Ernő bácsi kutatói, történészi-filozófiai és közéleti munkássága is azt célozta meg, hogy nemzedékek tanuljanak az előttük járó nemzedékektől. A magyarság apraja a magyarság nagyjaitól.
Az egyik nemzedék, amelyiknek a sáfár nagyon sokat osztott a rá bízott kincsekből, a magyarországi Fidesz-nemzedék. Az a nemzedék, amely fellázadt a Kádár-korszak felelőtlen és céltalan társadalmi nihilizmusa ellen, de sokáig keresnie kellett. Keresnie kellett, hogy mi az ír a nihilizmusra. Keresnie kellett, mert viszolygott a tartalmatlan szólamoktól; mert őszintét, korszerűt, tartalmasat akart egy ország és egy nemzet romjain alkotni. Fábián Ernő forrás volt számunkra. Egy hiteles, megalkuvástól mentes személyiség, akit igazán megpróbált magyarsága és meggyőződése miatt a sors. És aki erre egy olyan nemzeti újjászületés igényével tudott válaszolni, amiben megleltük, hogy: ez az! Ez kell nekünk is. Egy korszerű, a realitás és az erkölcs szilárd lábain álló, de a századok magyar örökségében mélyen gyökerező öntudat.
A történelem ura azzal, hogy ránk bízta az anyaország újjászületésének véghezvitelét és beteljesítését, számon kéri rajtunk Fábián Ernő bácsi döntését, hogy sokat osztott ki nekünk a közös örökségből. Akinek sok adatik, attól sok kívántatik
Két évvel ezelőtt a könyvbemutatót azzal a jövőbe nézéssel fejeztem be, hogy Fábián Ernő íróasztalán új művek születnek majd. Nem hiszem, hogy ez a pillanat, amikor meg kell állnunk az ő koporsója felett, azt indokolná, hogy felülvizsgáljam, amit akkor mondtam. Nehéz ez az íróasztal. Nehéz, mert Fábián Ernő nagy súlyú örökséget hagyott rajta. Egy ilyen nehéz íróasztalt nem vihet magával az égbe. Itt hagyta nekünk. Mindnyájunknak, akik úgy gondoljuk, hogy a realitások szilárd lábán állva, de féltő szeretettel és bátor tervekkel kell a nemzeti örökséget továbbadni a jövőnek.
Ernő bácsi! A Magyar Köztársaság kormánya és a tanítványok nevében búcsúzom. Emlékedet megőrizzük, munkádat folytatjuk, s hálát adunk a Teremtőnek, hogy adattál nemzetünknek, s hogy tanítványaid lehettünk. Isten adjon Neked békét!
/A külügyminisztériumi államtitkár búcsúbeszédének rövidített változata. Elhangzott 2001. augusztus 11-én a háromszéki Kovásznán, Fábián Ernő (19342001) temetésén/
origo.hu
Ha Magyar Péter valóban elkövette a bűncselekményt, akkor nincs helye a közéletben
