Kőkemény dolomit, avagy a tv2 hírregénye (2.)

A tegnapi számunkban górcső alá vett dolomithírregény átalakítja a valóságot, lényeges részleteket „kifelejt”, másokat pedig szájba rágósan ismétel. A szenzációkeltő szándék miatt az Orbán név vagy a rá vonatkozó utalás négyszer annyit szerepelt, mint az összes többi. Az is tény, hogy legkevesebbszer a Mészkő és Dolomit Kft.-t említik, pedig a történet egyik főszereplőjéről van szó. Az aktív politikacsinálóvá előlépő tv2 nem nyugszik bele abba, hogy a miniszterelnök édesapja becsületes ember, minden erejével – a valóság átformálásával – bizonygatja ennek az ellenkezőjét.

Kontroll Csoport
2001. 11. 08. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Adolomitügyet tárgyaló hírműsorokban a Dunaferr személytelenül jelent meg, és saját arcát a hírszerkesztők a kormány arcára cserélték. A Dunaferrt érintő utalások között tíz alkalommal használták az állami vállalat megjelölést. Az állam az ügy prezentálásában mint kormányzat és mint ellenzék jelent meg, ám a kormányzatra hatszor olyan gyakran irányult megjelölés, mint az ellenzékre. Orbán Viktort 74 alkalommal, ötször gyakrabban hozták szóba, mint Horn Gyulát, aki 15 alkalommal – a miniszterelnökkel való találkozója kapcsán – szerepelt. Míg azonban Orbán Viktor saját kormányával kapcsolatosan került reflektorfénybe, addig Horn Gyulát nem egykori kormányának Dunaferr-rel kapcsolatos tevékenysége okán említették, hanem a jelenlegi kormányzattal összefüggő nyilatkozatait hangsúlyozták. Feltűnő, hogy a jelenlegi kormányzat 18 szerepeltetésével szemben az előző kormányzatra az egész időszak alatt egyszer sem történt utalás, az MSZP-re pedig a Fidesz hét említésével szemben egyszer, akkor is „szoci” megjelöléssel. Ugyanakkor a Dunaferr Rt. korábbi igazgatóságára vagy az általa „erkölcsileg kérdéses módon” létrehozott Acél XXI. Kft.-re egyáltalán nem terjedt ki a tv2 tájékoztató tevékenysége.
A számszerűsített eredmények ismeretében állítható: a dolomitbeszállítás ügye a tv2 tálalásában olyan benyomást kelthet a nézőben, amely szerint személyként Orbán Győző és az Orbán családnév kap hangsúlyt. Hosszú távon e nevek azonosulnak a problémával, amelyet dolomitügyként ismert meg a közvélemény. Erre a tartalmi elemek vizsgálata további bizonyítékokkal szolgál.
Leosztott lapok
A mennyiségi elemzés után érdemes megvizsgálni a téma kronologiai bemutatását, az egyes híradások tartalmát. A Dunaferr Rt. dolomitbeszállításának ügye először 2001. július 10-én vált vezető hírré a tv2 hírműsoraiban. Ekkor a vita elrendezése már „sínen volt”, és hamarosan megszületett a megállapodás is. Hetekkel korábban felmerült már, hogy Zarándok János cége, a Mészkő és Dolomit Kft. pert indít a Dunaferr ellen, ám a Dunaferr Acélművek Kft. új igazgatójának kinevezése után Zarándok már úgy nyilatkozott, hogy csak abban az esetben ragaszkodik a perhez, ha nem lesz megállapodás. Érthetetlen, hogy a tv2 erről úgy tájékoztatott, hogy a Mészkő és Dolomit Kft. úgymond „kezdi elveszteni türelmét”, amikor az RTL Klub – szinte percre azonos időpontban és a napilapok híreivel összhangban – már arról tudósított, hogy hamarosan megállapodnak a felek.
A tv2 július 10-én a Mészkő és Dolomit Kft.-t „hoppon maradt cégként”, illetve „pórul járt beszállítóként” aposztrofálta, tehát már legelső híradásában értékítéletet tartalmazó jelzővel illeti, áldozatként jeleníti meg. A tv2 azt állítja, hogy a cég a szerződést „tavaly” kötötte, holott ismeretes, hogy a 2009-ig érvényes szerződés egy 1996-ban kötött szerződés meghosszabbítása, Zarándok János pedig 1996 óta többmilliárdos értékben a Dunaferr kizárólagos mészkő- és dolomit-beszállítója volt. A tv2 nem beszélt továbbá Zarándok János más cégekkel szabálytalanul kötött szerződései miatt zajló peréről, és erre a későbbiekben sem tér ki. Arról sem szól a híradás, hogy a Dunaferr Acélművek Kft. a Dolomit Kft.-vel való szerződéskötés előtt versenytárgyalást írt ki, amelyen Zarándok János, vagyis a „hoppon maradt beszállító” nem jelent meg.
Már a legelső híradás is egyértelműen a kormányfő szerepét domborítja ki, többször utal személyére, és politikai hátteret sejtető megfogalmazásokat alkalmaz, mint például „a Dunaferr nem akar átvenni … több alapanyagot”. A tudósító a július 10-i Tényekben így fogalmaz: „A szerződés létezéséről három hete tart a vita. A Dunaferr vezetése ez idő alatt egyszer sem állt a Tények kamerája elé.” Csakhogy a Dunaferr vezetése ez idő alatt megváltozott, az Acélművek Kft. igazgatóságát július 6-án lecserélték. Melyik vezetésre utal itt a tv2 tudósítója? Fel lehet tenni azt a kérdést, hogy szakmai hibából fogalmazott-e így, vagy szándékosan keverte össze a részleteket. A kommentár így folytatódik: „A miniszterelnök édesapja és cégének képviselői sem kívánták kommentálni a történteket.” A vitatott szerződés megkötésében azonban a Dunaferr néhai vezetése és Zarándok János vett részt, nem pedig Orbán Győző.
A tv2 ezután azt mondja az Orbán Győző résztulajdonát képező Dolomit Kft.-ről: „Ez az a bánya, amely 1999-ben még csak húsz százalékban szállított alapanyagot a Dunaferrnek, mára már száz százalékban innen viszik a követ az állami vállalatnak.” A kijelentés a kormányzati ciklusok és a megrendelések között kíván öszszefüggést teremteni, ám a Dolomit Kft. 1999-ben, tehát már az Orbán-kormány idején, de még a Horn-kormány alatt kinevezett Dunaferr-igazgatókkal írta alá a megállapodást. A százszázalékos beszállítói státus – amely végül mégsem vált valósággá – azért alakult ki, mert Zarándok János nem jelent meg a versenytárgyaláson, és mert szerződéséről még a Dunaferrnél is csak egyesek tudtak.
Kettős mérce
Az ügy július 12-i tv2-beli tálalása új lendületet kapott az Orbán– Horn-találkozó kapcsán. A Tények szerkesztői kiemelt jelentőséget tulajdonítottak az exkormányfő véleményének, és mind idézték, mind pedig bejátszás formájában közölték. Pedig Horn Gyula szavai meglehetősen általánosak voltak: „Egyre több botrány, hatalommal való visszaélés tapasztalható az országban. Igazából érdemi válaszok sincsenek azokra a feltárt visszaélésekre, hatalommal való visszaélésekre, amelyek – megítélésem szerint – erkölcstelenek, etikátlanok és mindenképpen ártanak az országnak.” A tv2 elszalasztotta az alkalmat, hogy tisztázza a Dunaferr Rt. és a Dunaferr Acélművek Kft. korábbi vezetése, valamint az Acél XXI. Kft. közötti gazdasági-politikai kapcsolatokat, holott a napilapok híradásaiból egyértelműen megállapítható, és akkor már hónapok óta világos volt, hogy a vitát kiváltó két szerződést azok a vezetők kötötték, akik a Horn-kormányzat idején annak teljes támogatottságát élvezték.
A Tények ezután tér ki egy olyan összefüggésre, amely látszólag a jelenlegi kormányt hozza gyanús helyzetbe: „Orbán Győző cége tonnánként 300 forinttal olcsóbban szállíthat dolomitot a Dunaferrnek, mint konkurense. Ennek azonban az az oka, hogy üzleti ellenfelének ennyivel drágábban fuvarozza a kőzetet ugyanaz a cég.” A tudósítás egyúttal beszámol arról is, hogy a kedvezményt a Dunaferr Logisztikai Kft. alkudta ki, amelynek alvállalkozója, az EN-Trans Kft. végzi a szállítást. E hírt az alábbiakkal kell kiegészítenünk: egyrészt Zarándok János úgynevezett expedíciós díjat számolt fel a Dunaferr felé, amelyet a vételáron felül 336 Ft/tonna összegben állapított meg, másrészt tehát Zarándok nem jutott kevesebb bevételhez, mint konkurense. Ez egyszersmind tévessé teszi az extraprofit szó használatát az Orbán-féle ajánlattal kapcsolatban. A tv2 hírműsoraiban Zarándok jóval magasabb árai kapcsán egyetlen esetben sem beszéltek extraprofitról.
A híradás nem számol be arról sem, hogy az EN-Trans két árajánlata közötti különbség a korábbi vezetés alatt megkötött szerződés következtében alakult ki, ellenben közli Molnár Lajos nyilatkozatát: „a mi szerződésünket is módosítani kell”. A július 16-i szerződés megkötésekor azonban nem tudósít arról, hogy a szerződésmódosítás megtörtént, a megszorítás kikerült belőle, tehát a „kedvezmény” megszűnt. A Dolomit Kft. szerződésében már nem szerepel sem a fuvarozó megjelölése, sem pedig az expedíciós díj. Orbán Győző cége nem csak az EN-Trans Kft.-vel szállíttat. A hírműsorok e tekintetben nem szolgáltak értékes információval, logikusan mégis arra következtethetünk, hogy az EN-Trans árajánlata nem volt különösebben kedvező a Dolomit Kft.-nek, ha mással is szállíttatott.
Más valós vagy vélt összefüggésekkel ellentétben a hírműsorok nem domborítják ki azt, hogy a Zarándok Jánossal „titokban”, legalábbis a felső vezetés tudta nélkül szerződést hosszabbító Dunaferr Acélművek Kft. akkori igazgatójának, Szabó Józsefnek a veje irányítja az EN-Trans Kft.-t. A különbözet nála, végső soron a korábbi vezetői réteg környezetében keletkezik, nem pedig Orbán Győzőnél. Az sem világos, hogy miért beszélt a tv2 „újabb” kedvezményről.
A szóbeli megállapodás megszületését július 13-án a tv2 így kommentálta: „Hogy a dupla anynyi dolomittal mit kezd az állami cég, azt egyelőre nem tudni.” A későbbiekben a Dunaferr éppen a szükséges mennyiségre kötött szerződést, ellenben Zarándok János szerződéshosszabbítása a szükséges 120 ezer tonna helyett évi 160 ezer tonna dolomitról szólt. A tv2 hírműsorai erről már nem tájékoztattak.
Míg a tv2 a megállapodás létrejöttéig annak hiányát kifogásolta, később az volt a baj, hogy az megköttetett. Már a szóbeli megegyezéskor megtámadta a „békekötést”, amit július 16-án, az írásbeli megegyezéskor így fogalmaztak meg: „Megszületett a kompromisszum, kitört a bányák békéje.”
A július 16-i híradások érzelmi telítettsége minden mondaton kiütközik, az eddigi gyakorlatnak megfelelően itt is következetes előjellel. Továbbra is Zarándok János, illetve a veszteséges állami vállalat az áldozat, és „Orbánék” az agresszorok, a haszonélvezők. A Jó estét, Magyarország! hírszerkesztői itt visszatértek ahhoz a közben több irányból cáfolt alapbeállításhoz, amely szerint Zarándok János vállalkozásától érvényes szerződése ellenére azért nem vette át a dolomitot a Dunaferr, mert „a miniszterelnök édesapjának érdekeltségébe tartozó bányával kötött hasonló szerződést”. A tv2 ismét elhallgatta a versenytárgyalást, csakúgy, mint a Dunaferrben végbemenő személycserék jelentőségét. Érzelmi kommentárokkal emelte fel a korábbi beszállítót: „nem ragaszkodik már a hatmilliárdos kártérítési igényhez”, vagy „beéri azzal…”, „belement abba…”. Ezután a tudósító megjegyzi: „A kompromisszum hátteréről eddig egyik fél sem nyilatkozott.”
Ám a kompromisszum háttere nem más, mint a helyzet, amelyben született, beleértve minden részletet, politikai és gazdasági vonatkozást. Ezekről nem a résztvevőknek kell nyilatkozniuk, a róluk való tájékoztatás eredendően a média, így a tv2 feladata.
Mindenható szerepben
Július 17-én a Jó estét, Magyarország! hosszú interjút sugárzott a Dunaferr Rt. új vezérigazgatójával, Tóth Lászlóval. Ez az interjú jelenti a Dunaferr-hírregény „dolomit” fejezetének másik jelentős pillérét. Az interjú első részéből egyértelműen kiderül, hogy: az acélipar világszerte válságban van, a Dunaferrnek létszükséglet a beszállítói árak csökkentése; a két szóban forgó beszállítón kívül nincs egyéb konkurens a térségben, a megrendelést így csak ők ketten kaphatják; az Orbán-féle ajánlat határozottan olcsóbb, mint a Zarándok-féle; a „balhé”– ahogyan a műsorvezető fogalmaz – a Zarándok-féle szerződéssel kezdődött. Tóth László elmondása szerint: „Ilyen szerződéseket a vállalat életében nem szoktunk kötni, és ilyen szerződések nem nagyon képzelhetők el ilyen nagy vállalatok életében.”
A szerződéssel kapcsolatban Tóth László megjegyzi: „az a része tűnt el, ami rendkívüli módon terhelő volt azok számára, akik megkötötték”.
Majd folytatódik az interjú. Pálffy István azt a kérdést veti fel, hogy ami „erkölcsileg és gazdaságilag elítélendő, az jelenti-e bármiféleképpen azt, hogy törvénytelen is”. Megdöbbentő ellentét feszül az összeállítás és a műsorvezető szavai között. Míg ugyanis az összeállítás legfőbb üzenete az, hogy a Fidesz és a „kormány közelinek tartott” cégek magatartása erkölcstelen, addig a műsorvezető a Horn-kormány alatti eseményeket azzal védi, hogy nem feltétlenül törvénytelen az, ami erkölcstelen. Ez a kettős mérce alkalmazásának iskolapéldája.
A műsorvezető már-már mindenható szerepben mutatkozott: „Na, most akkor beszéljünk úgy, ahogy az emberek fognak holnap, mikor elemzik azt, hogy ön mit mondott, és én mit kérdeztem, hogy egy, nem én mondom, ők mondják, egy »szoci lenyúlás« után mi a garancia arra, hogy nincs egy »Fidesz-lenyúlás«?”
Itt a riporter nem mást állít, mint hogy előre tudja, mit fognak gondolni az emberek másnap. Ahogyan az interjúban, úgy a vizsgált műsorok folyamában is többször felbukkant az a jelenség, hogy egy már megválaszolt kérdést ismét elővettek, egy már tisztázott részletet ismét tisztázatlannak állítottak be. Így történt ez az üggyel kapcsolatos következő híradásban is:
„A tv2 az elmúlt hónapokban többször megkísérelte összeállítani a mozaikdarabokat, amelyekből a Dunaferr és a neki beszállító vállalatok közötti viszony, vita képe kirajzolódhat” – fogalmazott a televízió műsorvezetője. A számszerűsített és tartalmi összetevők alapos vizsgálata azt mutatta, hogy nem sikerült a tv2 szerkesztőinek a mozaikdarabok teljes összeállítása. A két hét alatt közölt műsorokból leginkább azt tudhattuk meg, hogy a Dunaferr a miniszterelnök és családja üzleti vállalkozását jelenti. Erre utalnak a számszerű adatok: Az Orbán név összesen négyszer annyit szerepelt a híradásokban, mint az összes többi név együttvéve. A mindenkori politikai vezetést, még inkább a miniszterelnököt megjelenítő kormányt pedig 99-szer hozták az eseményekkel összefüggésbe. Tehát nem sikerülhetett, mert nem is akartak a néző számára érthető képet felvázolni. Ezt bizonyítja az amúgy is szövevényes történet egyes motívumainak elhallgatása, ugyanakkor más részletek indokolatlanul gyakori ismétlése, sulykolása és a történet politikai síkra terelésére tett próbálkozás. A tv2 a dolomithírregény alakításában eltért a hagyományos, kereskedelmi televízióknál megszokott hírszerkesztési elvektől. A szenzációkeresésen túl ugyanis maga vitt politikai elemet a történetbe, ezzel egyfajta politikai játszma részesévé vált azzal, hogy Orbán Viktorról, édesapjáról és annak gazdasági vállalkozásáról gyanúsnak szánt összefüggéseket sugallt. Hogy a tv2 politikailag kivel szemben foglalt állást, azt nevezhetjük egyértelműnek. Ugyanúgy egyértelmű az is, hogy ki mellett, kinek az érdekeiben tevékenykedett a csatorna. A politikai állásfoglalás belpolitikai ügyekben egy kereskedelmi televíziónak nem kifizetődő, hitelvesztő, kockázatos magatartás. A tv2 a sajtót megillető mindenkori passzív szereplő helyett a történet aktív alakítójává, tehát politikai szereplővé lépett elő. Mindebben nem lehet nem észrevenni a tudatosságot. Érthetetlen, hogy miért is törekedett erre a tv2.
A Kontroll Csoport a tv2 hírszerkesztőinek figyelmébe ajánlja Szabó Stein Imre, a rivális RTL Klubtól a napokban leköszönt kommunikációs igazgató gondolatát: „Az RTL csoport kezében van Európa legnagyobb médiabirodalma, megteheti, hogy ne feküdjön le politikai szempontból se ide, se oda.” A tv2 ezt vajon miért ne tehetné meg?
Kontroll Csoport (A kétrészes dokumentum internetes honlapunkon olvasható: www.mno.hu)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.