Centrumosdi és árverésdi

Négy hónappal az országgyűlési választások előtt új párt alakult. Ünnepélyes aláírással, koccintással, sajtótájékoztatóval rukkoltak ki az alapítók. Európai hagyományhoz igazodó irányválasztásról azonban nem beszéltek. Centrumként határozták meg magukat, a létező politikai téren kívül. Vesztükre tették. Most már vagy a kontárság, vagy a rejtett felajánlkozás gyanújával kell szembesülniük.

Politikailag a centrum ugyebár közepet jelent, de nem mértani térben. Itt és most hát minek is a közepét jelenti? A Centrumot eddigi jobboldali és baloldali kötődésű csoportok alkotják. Ha eredeti kötődésüket képviselik, nem férhetnek össze. Ha összeférnek, eredeti kötődésüket nem képviselhetik. Ha semmit sem képviselnek, nem számíthatnak szélesebb támogatásra. Ha csak rokoni és baráti támogatást várnak, nem pártot, hanem klubot kellett volna alapítaniuk. Ünnepélyes aláírásra, koccintásra, sajtótájékoztatóra akkor is nyílott volna alkalom. Kihegyezett kérdésekre sem kellett volna felelniük.
Ezekben a feleletekbe kínosan és nevetségesen belegabalyodtak. Kupa Mihály elnök a jobbról indult Bartók Tivadar, Helmeczy László és Pusztai Erzsébet, illetve a balról érkezett Droppa György, Gyenesei István és Nagy Tamás politikai kevercsének természetellenességét üres szellemeskedéssel igyekezett leplezni. „Erre azt szoktam mondani, hogy itt van a középjobb és a középbal is” – vetette oda. A leplezés önleleplezésre sikeredett. Bizony, a mai összetételű európai magyar társadalom politikai képviseletében csak jobboldal és baloldal működik. Középként csak a „középjobb és a középbal”, más szóval a jobbközép és a balközép viszonylatában lehet helyet foglalni. Harmadik közép csak képzeletben létezhet. Kihelyezett középről pedig még nem hallottunk. Ha mégis lenne, esetleg űrhajóban lebegne, amíg a hajtóanyag el nem fogyna.
Más dolog, hogy egyes poltikusok és csoportok a jobbközépen vagy a balközépen saját irányt kezdeményeznek. Ilyenkor párton belüli tagozatok vagy új pártok kelnek életre. Az új pártok akár szélsőséges arculatot is ölthetnek, ám csak az egyik vagy a másik oldalon. Harmadik oldalnak, harmadik középnek, harmadik szélsőségnek nálunk nincs mire támaszkodnia.
Tudják ezt persze a Centrum szereplői is. Érdemleges közigazgatási, érdekképviseleti, országgyűlési, sőt kormányzati tisztségeket töltöttek és töltenek be. Egyikük-másikuk több párt hűséges tajgaként szerzett politikai tapasztalatot. Közben azonban személyes döntéseik folytán kisodródtak a politikai cselekvőképesség köréből. Most mintha ezen a körön kívül akarnának cselekvőképességhez jutni, legalábbis cselekvőképesnek mutatkozni. Kísérleteznek. Szerepet vállalnak a politika kísérleti színpadán. Centrumosdit játszanak. Hátha felhívják a figyelmet magukra, hátha szükség lesz rájuk a valódi nyilvános színpadon.
Erre is az elnök önleleplező feleleteiből következtethetünk. „Jobbra vagy balra tartanak inkább?” – hangzott egy újságírói kérdés. Kupa Mihály azonban más lehetséges kérdezőknek, érdeklődőknek is üzent: „Megállapodtunk abban, hogy a választások első fordulójáig nem húzunk sehová, azt követően pedig majd meglátjuk, a választók mit tartanak helyesnek”. Magyarán a Centrumnak eleve nem a képzelt harmadik közép szab irányt, hanem a létező győztes „középjobb vagy középbal”. A Centrum szereplői így az alapítással egyidejűleg politikai árverést is meghirdettek. Felajánlkoztak a 2002-es választások győztesének, lett légyen az bármelyik oldal. Ez a felajánlkozás beismerésnek is számít. Képzelt helyzetükből valóságosan csak jobbra vagy balra léphetnek, előre nem.
No de miért kell felajánlkozniuk, ha korábban a mostani lehetséges győztesek táborában tevékenykedtek? A Centrum húsz-harminc szereplőjének közéleti pályájában akad erre magyarázat. Fájdalom, nemigen bizonyultak alkakmasnak arra, hogy pillanatnyi és távlati célt, szűkebb és szélesebb politikai érdeket egyeztessenek. Hol vitatkozó kedvű mozgalmárként, hol meg politikai vállalkozóként csapongtak a jobboldalon vagy a baloldalon. Végtére is nem a politikai tudás hibádzott, hanem a felelősség hajthatatlan érvényesítése. Ha így van, akkor ezt az árverési ajánlatot is csak újabb fordulatnak, kísérletnek tekinthetjük. Politikai szerepjátéknak. Árverésdinek.
Fentebb a politikai kontárság vagy felajánlkozás nyers gyanúját említettük. Enyhítenünk kell a minősítést. Centrumosdi és árverésdi zajlott az alapítósdi alkalmából. De az aláírás, a koccintás, a sajtótájékoztató kellékei valódiaknak látszottak.
Valódi hatásra is gondolnunk kell. Megtörténhet, hogy a Centrum elhódít néhány száz rokoni és baráti szavazatot mind a jobboldaltól, mind a baloldaltól. Súlyosabban egyik oldal sem sérül. A Centrumot azonban mindkét oldalon idegendkedés és gunyoros mosoly kíséri majd. Egyszer pedig szorgalmas kutatók rácsodálkoznak a furcsa kísérletre. Tárgyilagosan besorolják valahová. Hová is?
A szerző az MDF országos választmányának tagja