Bő egy hete neves európai értelmiségiek és politikusok egy csoportja fölhívást intézett a közép-európai országok befolyásos személyiségeihez, főképpen a politikusokhoz. Kezdeményezője és szerzője Petr Pithart, a Cseh Köztársaság szenátusának elnöke s e pillanatban a legesélyesebb jelölt a köztársasági elnöki funkcióra, illetve Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke. A szerzők azon félelmüknek adnak hangot, hogy a múlt század háborúinak időszakából származó traumák kihasználása, a régi sebek föltépése, a régi sérelmekre való emlékezés veszélyezteti az itteni országok integrálódását az egyesülő Európába. A sötét nemzeti mítoszok, a régi ellentétek fölhasználása aláássa az ígéretesen elkezdődött közép-európai együttműködést. Melyik közép-európai nem szenvedett vagy okozott jogtalanságot? Állítólag egyedül a mai közös Európa hatékony védelem a régi sérelmek mélyrétegeinek kihasználására tett kísérletek ellen.
A fölhíváshoz csatlakozott egyebek között Günther Grass, Wolfgang Thierse, Antje Vollmer, Erhard Busek, Franz König bíboros, Heinz Fischer, Bronislaw Geremek és Wladyslaw Bartoszewski.
A kiáltvány az első pillantásra rokonszenves, később azonban az olvasónak súlyos kételyei támadnak. Úgy tűnik, hogy egy olyan formaság, mint az ezredforduló, azok szolgálatában áll, akik Közép-Európában mentséget keresnek múltbeli kudarcaikra. Valamiféle illuzórikus határ született. Egyszerre csak úgy lehet a „múlt századról” beszélni, mint egy már megírt, kinyomtatott és összefűzött könyvről, amin már nem lehet alakítani. A múlt század háborúi olyan távolinak tűnnek, mint a harmincéves vagy a spanyol örökösödési háború. Ez azonban illúzió: csupán az évszám változása nem orvosolja be a nyitott, vérző sebeket, mert azokat nem gyógyították be.
A közép-európai nemzetek egymásnak okozott sérelmei – Trianontól kezdve a náci gaztettekben való közreműködésen keresztül a nemzeti kisebbségek elűzéséig és üldözéséig – csak akkor nem keltik föl a sötét nemzeti mítoszokat s nem serkentik a régi ellentétekkel való manipulációt, ha azokkal szembesülünk. Ez azt jelenti, hogy olyan nyílt vita tárgyává lesznek, amelynek célja, hogy tudatosulnak kudarcaink és érvényre juttatjuk az ésszerű kiegyezésre irányuló tevékeny bűnbánatunkat. A sérelmek orvoslása azonban nem okozhat újabb sérelmeket. Sem a területi, sem a vagyoni kárpótlás nem képzelhető el az esetek túlnyomó többségében, sem politikailag, sem morálisan nem kivitelezhető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy le lehet arról mondani, amiben a tevékeny bűnbánat megvalósul: vagyis némely sérelem következményeinek az enyhítéséről, például a legtöbbet szenvedettek kárpótlásáról, a mai nemzeti kisebbségek politikai jogainak a biztosításáról. A szónoki kérdés, hogy „ugyan ki nem szenvedett és ki nem okozott sérelmet?”, nem vezethet olcsó mentségkereséshez: az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, feledjük el, ami volt s előre a közös európai jövő felé! Ez az idézőjelek elmélete, amelyet különösen a cseh politika igyekszik idestova tíz éve szomszédaira kényszeríteni.
Ha azt akarjuk, hogy a közelmúlt sérelmei ne váljanak új konfliktusok forrásává, akkor azokat meg kell fosztani romboló hatásuktól, ez jelenti a megbékélést. Az biztos igaz, hogy Közép-Európában aligha találunk olyan nemzeti társadalmat, amely ne lenne bűnökkel terhes. Ebben végül is nincsen semmi csodálni való, az emberek – s az emberek egyes csoportjai is – nem abban különböznek egymástól, hogy némelyek vétkeznek, mások pedig nem: hanem abban, hogy miként képesek elszámolni bűneikkel. Az egyik sikerének az is az értelme, hogy az szabad fölhívás lesz a másik számára. Némely közép-európai nemzet – például a németek és osztrákok – ebben az irányban nagyon előrehaladtak. Mások – és itt szomorúan kell konstatálnom, hogy mi, csehek is – ezzel a kihívással szemben adósok maradtak.
A keresztény Európa közös öröksége, amelyre mindannyian hivatkozunk, arról szól, hogyan lehet a meg nem békélt sérelmekkel bánni.
A tárgyilagos beszéd, a tevékeny bűnbánat s az őszinte szándék annak megjavítására, amit még meg lehet javítani, az egyetlen lehetséges védelem a hamis nemzeti retorikával és az olcsó populizmussal szemben.
A szerző politológus, publicista (Cseh Köztársaság)
Bohár Dániel: Idegállapotban darálja a zagyvaságot Magyar Péter