Új moralisták, farizeusok 19.

Mottó:
A Gallupnál változatlan az MSZP előnye
(cím a tegnapi Magyar Hírlapban)

Csökkenő MSZP-előny a Gallupnál
(cím a tegnapi Népszabadságban)

Aki ma a sajtó szabadságáért aggódik, jól teszi.
Az üzenetrögzítő bizonyít.
Bizonyítja, amit eddig is tudtunk: levadászszák a köztévét is. Már akkor arcul csapták fél Magyarországot, amikor visszaengedték a közszolgálatra a Nap-keltét. Forró, Pallagi, Aczél és a többiek reggelente az m1-en – provokáció. Még a kistérségi megbízottak névsoránál is vérlázítóbb. Forró Tamás… Amit Pokornival rendezett az ATV-n, maga volt a médiabűn. Az ORTT sem bírta szó nélkül hagyni. S most övé az ország televíziója. Ő az ország televíziójáé. Forró Tamás. Murphy emésztőgödörre vonatkozó törvénye a szemünk előtt vált érvényessé, cáfolhatatlanná.
Az üzenetrögzítő elborzaszt.
Ha ezt lehet, mindent lehet.
Magyar Bálint – kultuszminiszterbe oltott predátor, alig ötszázalékos zsákmányszerző, reggelenként a házi oltárán elhelyezett nagy másságszobor előtt áldozó anti-Klebelsberg Kunó – azt nyilatkozta még a kampány idején, hogy a társadalom fél. Fél, mert lehallgatják a telefonokat, mert ellenzékiekre uszítják az APEH-et, mert… Nem mindegy, hogy miért? Nem mindegy, hogy mit beszél Magyar Bálint?
Tavasz óta, ha összeül a baráti társaság, kikapcsoljuk a mobilokat. Van, aki az akkumulátort is leveszi. Akad, aki minden telefonbeszélgetését úgy kezdi, hogy: „Tiszteletem, őrnagy elvtárs!”; „Tiszteletem, Salgó elvtárs!”; „Jó napot, jó napot, D–209! Le tetszett győzni már a KGB-t?”
Vicc volt ez eddig. Vagy félig vicc, legalább.
Az üzenetrögzítő óta nem az.
Ha Friderikusz Sándor üzenetrögzítője felkerülhet a világhálóra, akkor minden lehet.
Persze megírják, hogy igazából a Fidesz… Sebes Gyurka már meg is írta. A Fideszről szól ez is, hiszen nem ítélték el, hogy mindenki megismerhet egy személyre szóló üzenetet.
Elítélték.
Minden normális ember elítéli. Én viszont emlékszem, Jeszenszky Géza nyilvánosságra hozott magánlevele kapcsán nem voltak ennyire finnyásak a hazugság zsoldosai. Akkor azt mondták, Jeszenszky követségi borítékot használt, vagyis levele nem magánlevél.
Hát persze.
Lendvai meg a hivatali mobilját használta, vagyis üzenete nem magánüzenet.
És majd azt is meg fogják írni, hogy a Fidesz tehet róla. Vad, arcukat feketére festő Fidesz-kommandók hatolnak be az üzenetrögzítőkbe, és nyilvánosságra hozzák az ott hallottakat.
És a háttérben Simicska áll…
Mindennek a hátterében Simicska áll.
Simicska Lajos, az eredendő bűn. Az ősgonosz. A titán. Armageddon. Az Eörsi-klán rémálma. Vagy legszebb álma?
Igen, a Simicska…
Egyszer majd tanítani fogják a Hosszú bájtok éjszakája című elmebajt. Az arcukat malacrózsaszínre festő „európai” és „pc” hazugságzsoldosok eltelt éveken átívelő aljasságát.
Tanítani fogják a Népszabadság szeptember 24-i, keddi számának címlapját, tanítani fogják, hogyan kell hírt írni abból, ami nincsen.
Nincs nyoma a hosszú bájtnak – így ordít a cím.
Elemezzünk.
Nézzük először magát a kifejezést: hosszú bájtok éjszakája. Igazi visszatérő motívum, felsejlik mögötte a hosszú kések éjszakája. Egy Vásárhelyi Mária nevű izé használta már egyszer a Fidesz– FKGP-viszony jellemzésére. Ha valaki nem tudná: amikor Hitler leszámolt az SA-val, az volt a hosszú kések éjszakája. Akik ezt vagy erre utaló kifejezést használnak, azok a nemzetiszocializmus, a nemzetiszocialista terror diszkrét bájával kívánják démonizálni az ellenfelet. Orbán, a „Hitler” leszámol Ernst Röhmmel, vagyis Torgyánnal. „Az lesz ám az igazi hosszú kések éjszakája.” Simicska, a „Hitler” eltünteti a „Fidesz-cégek terhelő adatait”. Ez a hosszú bájtok éjszakája.
Ez az igazi gyűlöletbeszéd. Persze a korrekt és európai. De kommunistát kommunistának nevezni; büdös kommunistát büdös kommunistának nevezni; tetves spiclit tetves spiclinek nevezni; KB-tagot KB-tagnak nevezni; szt-tisztet szt-tisztnek nevezni; hazaáruló pufajkást hazaáruló pufajkásnak nevezni; volt cenzort volt cenzornak nevezni – ez mind-mind inkorrekt és nem „pc”.
Elemezzünk tovább.
Nincs nyoma a hosszú bájtnak. Ez a cím azt jelenti, hogy volt hosszú bájtok éjszakája, csak nincsen nyoma.
Aztán nézzük a kopfot: „Adatok módosítására utaló jeleket egyelőre nem találtak…” „Egyelőre” – tehát majd találni fognak. Utóbb a cikkben a következőket olvashatjuk: „(…) az adóhivatalnál jelenleg is vizsgálják, lehet-e alapja azoknak a pletykáknak, amelyek szerint a volt Fidesz-kincstárnok elnöksége idején több, volt kormánypárthoz közel állónak mondott cég adatait módosították.” Később azt is olvashatjuk, hogy a „legendák szerint”.
Vagyis „pletykák” és „legendák” keringenek évek óta az állítólagos hosszú bájtok éjszakájáról. Pletykák és legendák alapján milliókat költenek egy vizsgálatra, naná hogy közpénzekből. Van néhány pletykám és legendám… Mondjuk az, hogy Medgyessy Péter tízmilliókat nyúlt le a paksi atomerőműtől nem létező tanácsadásért. Aztán Kuncze felesége lenyúlta a tankönyvkiadást, amikor férjura belügyminiszter volt. Van egy olyan pletykám is, hogy egy francia korrupciós botrány kapcsán a napokban az egyik gyanúsított azt nyilatkozta, hogy az egész buli Medgyessy Péter ötlete volt. Arról is keringenek legendák, hogy két volt kormánytag azért maradt le a Mécs-bizottság aljas kis listájáról, mert ez irányú kérés érkezett a jelenlegi kormánypártoktól. Az egyik lemaradt MSZP-s, a másik SZDSZ-es.
Nem akadna valahol a sifonérban pár tízmillió kivizsgálni ezeket a „pletykákat” is?
De olvassuk tovább a Népszabadság kérdéses cikkét, érdemes:
„Az már kiderült, hogy a legendák szerinti módosításokhoz az APEH-nél több számítógépes adatbázisban kellett volna az adatokat átírni, ehhez pedig ismerni az adatbázisok különböző rendszereit, programnyelvét, miközben az egyes rendszerek belső összefüggéseivel is tisztában kellett volna lenni. Nem elég ugyanis az adatokat megváltoztatni, szükség van az összegzések átírására is. Ezenkívül a különböző rendszerek eltérő naplózási programját is szükséges lett volna módosítani, hiszen az adatbázis-kezelők állandóan regisztrálják a változásokat.”
Amit eddig idéztünk, amit eddig önök olvastak, magyarul a következőt jelenti: az APEH számítógépes adatbázisát lehetetlen módosítani. De a legszebb még hátravan! A Népszabadság így folytatja ugyanis – figyeljenek, mert nem fogják elhinni! –: „Olyan szakemberre egyelőre nem akadt a vizsgálat, aki valamennyi rendszert ilyen mélységig ismerte volna, így – mondják a szakértők – vélhetően tíznél is több – ráadásul régóta az adóhivatalban dolgozó, e téren specialistának számító – embert kellett volna megnyerni az akcióhoz. Ám egyelőre egyetlen olyan személyt sem fedeztek fel, aki egyáltalán ismerne olyat, aki részt vett volna ilyen akcióban. A vizsgálat mindenesetre tovább folyik.”
Ilyen nincs.
Ezt álmodom.
És mire eldönteném, hogy sírjak vagy nevessek, már megjelenik a Magyar Hírlap, és a Nap témája rovatban, mindjárt a második oldalon a következő leaddel kezdi a nagy „botrányról” szóló összefoglalót:
„Király László György, az adóhivatal elnöke nem tudja cáfolhatatlanul bizonyítani, hogy adatokat töröltek vagy módosítottak volna Simicska Lajos 1998-as APEH-elnöki kinevezése után. Tegnapi sajtóbeszélgetésén elmondta, adatok törlésére és módosítására senkinek sem volt és ma sincs jogosultsága, és nem is lenne képes rá.”
Na, itt mindjárt álljunk meg egy pillanatra. Ide ugyanis magyarul az van írva, hogy az adóhivatal elnöke nem tudja cáfolhatatlanul bizonyítani azt, amit lehetetlen elkövetni. Kapisgálják már, hogyan dolgoznak a hazugság zsoldosai? „Nem tudja cáfolhatatlanul bizonyítani”… Lebegtetjük a dolgot, mert így azért úgy tűnik, „valami volt”, csak éppen bizonyíthatatlan. Majd mindjárt a következő mondatban kijelentjük, úgy mellesleg, hogy amit nem tudunk bizonyítani, azt azért nem tudjuk bizonyítani, mert nincsen. Mintha azt írták volna: „Nem tudjuk cáfolhatatlanul bizonyítani, hogy a föld banán alakú. Továbbá azt sem, hogy birkavesével kiválóan meg lehet előzni a földrengést”…
Idióták…
De a lead folytatódik:
„Ehhez nagyon sok ember összehangolt munkájára lett volna szükség – fogalmazott. Sokat lendítene a vizsgálaton, ha valaki jelentkezne azzal, hogy része volt a sajtóban elhíresült hosszú bájtok éjszakája akcióban – mondta az elnök. A vizsgálat várhatóan október közepén zárul.”
Aha…
Hónapok óta vizsgálnak valamit, ami nincs, majd az elnök felszólítja saját cége nagyjából 14 ezer dolgozóját, hogy jelentkezzen már valaki (valakik), aki részt vett (vettek) valamiben, amit nem lehet megcsinálni.
Idióták…
És ezt nem Karinthy írta a Görbe Tükörben, hanem a Népszabadság meg a Magyar Hírlap hozza címlapon, második oldalon. S még valami: ami itt most pletykaként és legendaként jelenik meg, az az előző négy évben tény volt. Tényként beszélt róla az összes komcsi meg liberális politikus. A keresztapa maga Kuncze Gábor volt. Sajtótájékoztatókon ismertették a „részleteket”, és a hazugság zsoldosai négy éven át visszhangozták a hosszú bájtok éjszakájának szörnyűségeit. Végezetül pedig: ennyi égbekiáltó hazugság és idiotizmus után megtalálták még szarva közt a tőgyét. Nevezetesen: Simicska Lajos több ember adatait megnézte a hivatalban, köztük újságírókét és politikusokét. Ebben az állításban nagyjából annyi lehet az igazság, mint a hosszú bájtok éjszakájában. Továbbá elhangzott az APEH mostani elnökének szájából, hogy az adatmegtekintés amúgy törvényes – és tényleg, miért ne nézhetne meg az APEH elnöke bármilyen adatot? A Magyar Hírlap imént idézett összeállításában ugyanezt állítják a hazugság zsoldosai, csak kicsit furfangosan:
„Egyelőre nem került nyilvánosságra a titokzatos tanácsadó neve, aki adóhivatali Big Brotherként százszámra keresgélt az APEH számítógépes rendszerében. Más kérdés, hogy ilyen lekérdezésekre sokaknak megvolt a joguk, vagyis nem tudni, történt-e adatsértés.”
Hát nem csodálatos? „Big Brother”, és „nem tudni, történt-e adatsértés”… Vajon elszégyellik ezek magukat néha? Mindegy is…
S legvégül: Simicska utóda, Vida Ildikó, aki a komcsik és libcsik szerint Simicska „bizalmasa” (emlékeznek még: „Mahir csöbörből Mahir vödörbe” ), elnöksége idején menesztette azt a Gubuznai Zoltánt, akiben most felfedezték a hazugság zsoldosai a nagy összeesküvőt.
Aki a sajtószabadságot félti, nem tudja, mit beszél.
Korunk egyetlen feladata a sajtóval kapcsolatban csak az lehet, hogy megtanuljunk valahogy védekezni a média ellen.
Megöl bennünket a szabad sajtó.
A lelkünket öli meg, a szellemünket öli meg.
Tökéletes fogyasztót csinál belőlünk.
Elhiteti velünk, hogy az a szórakozás, amit ő nyújt. A Big Brother. Ezután már csak a nyilvános kivégzések közvetítése következhet. Aki felháborodik, annak meglebegtetik a nézettségi mutatókat.
Big Brother – a hanyatlás végi Róma. Big Brother – Circus Maximus, a gladiátorok fegyverben, a vadállatok kiéheztetve tépik már a rácsokat.
Bár az jobb volt. Volt benne valami maradéka a hősiességnek, a pátosznak, a „sportnak”. Korunk hősiessége, pátosza, sportja: Évi kakál, Pongó szőrt borotvál a mellén…
Ha így maradunk, ha ilyenek maradunk, elsöpörnek minket a „szőke és roppant barbár hadak”.
Alig várom…
Addig is: meg kell tanulnunk védekezni a média ellen.
Elhiteti velünk, hogy szükségünk van a hírekre. Tizenöt percenként. A szenzációkra. Mindig és mindenütt. S mert ennyi szenzáció nem esik meg a világban, hát gyártanak. Hírgyárak, szenzációgyárak, ocsmánysággyárak… A természetes, az egészséges, a hagyományos, az ezeréves, a szép, a jó, a boldog kiszorul a médiából. Az senkit nem érdekel. Éljen a deviancia… Éljen a más… Éljen a beteg… Éljen a rút…
És éljen minden-minden hazugság!
Rátelepszenek életünkre a hazugság zsoldosai.
Manipulálnak, átvernek, akkor is hazudnak, ha kérdeznek.
Ez a szabad sajtó: átok, istenverése…
Ez a szabad sajtó be van zárva önnön elfogultságaiba, kényszeres piacorientáltságába, a globalizáció világhazugságába.
Ezt a sajtót semmi nem fenyegeti – sajnos…
Ez a szabad sajtó bennünket fenyeget. Maradék emberségünket. Maradék hitünket. Maradékát a jóba, szépbe vetett reményünknek.
Sztárkultusz, sztárok – szánalmas emberi roncsok. Évi ha kakál, Pongó, ha nincs szőr a mellén: kész sztár.
A hazugság gyárosai, a hazugság zsoldosai: mind-mind sztárok. Botrányról botrányra ugrándozva vigyorognak a bulvárlapok címlapjain, mert gazdáik megvásárolják a bulvárlapok címlapjait.
A „hiteles”, „mértékadó” lapok pedig úgy írnak hírt, ahogy az imént láttuk a hosszú bájtok éjszakája kapcsán.
Az üzenetrögzítőkre pedig folyamatosan érkeznek az üzenetek, az üzenetrögzítőket pedig folyamatosan lehallgatják.
Most van ideje a félelemnek.
Tüntetőket vegzál a rendőrség, akkor is, ha a tüntetés bejelentett és törvényes. Jön a rendőr, elkéri a személyit, és felírja az adatokat. Hetvenes évek… Visszajött a hálózat.
A hazugság zsoldosai meg hallgatnak és statisztálnak hozzá.
A minap Nagykanizsán egy nyugdíjas hölgy a megyei lap bojkottjára agitált egy nyilvános rendezvényen. A lap jelen lévő újságírói szóltak a rendőröknek (!), akik igazoltatták a hölgyet, felírták adatait, majd eljárást kezdeményeztek ellene.
Megáll az ember esze…
A Szombathelyre látogató D–209-es érkezése előtt telefonon felhívják a Fidelitas és a MIÉP helyi vezetőjét, figyelmeztetni őket, hogy „nehogy valami botrány legyen”. A telefonáló úgy mutatkozik be, mint a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársa.
Visszajöttek. Az egész hálózat.
Százharminckétmilliót költenek a Kossuth téri Kossuth-rendezvényre, amelyen néhány száz érdeklődő jelenik meg. Azok fele is a D–209-est érkezik kifütyülni. Százharminckétmillió közpénz a semmire. Amúgy közbeszerzést kéne tartani, ezt úgy kerülik meg, hogy kilencmilliónként „szétdobják” a költségeket, és közbeszerzés nélkül Szadesz közeli cégek győznek.
A sajtó hallgat. Kussol.
A hazugság zsoldosai Simicskával vannak elfoglalva, meg azzal, ho