Balcsavar

Kétféle fermiont ismer a részecskefizika: balcsavart és jobbcsavart. És most kapaszkodj meg: a gyönge kölcsönhatás csak a balcsavar fermionokkal hajlandó kapcsolatba lépni. A jobbcsavar fermionoknak: coki. Egy részecskefizikus, amikor minderre fény derült, meg is jegyezte: nicsak, az Isten balkezes?
Úgy tűnik, bizony balkezes az Isten. Vagy baloldali? Hisz hiába nincs már a nagy Szovjetunió, az általa hátrahagyott bal-jobb aszimmetria ma is aktív. Amint láthatjuk azt Irak kapcsán.
Érdekes, hogy a balcsavar fermionembereknek csak az fáj, amit az Egyesült Államok csinál. Ha az Egyesült Államok, a rossz bácsi úgymond fajtalankodik, akkor elő lehet venni a még 1968-ból megmaradt Uncle Sam cilindereket és No more war plakátokat. Ugyanígy, ha valamely jobboldali diktatúra nyom el, az súly. Ha viszont egy baloldali diktatúra nyom el – az csak pehely. Ólom és pehely. Egy kiló Pinochet és egy kiló Castro nem ugyanannyit nyom a latban. Castro szivaros forradalmi romantikájára Maradonától Marquezig még ma is sokan vevők, Pinochet viszont kezdettől fogva fekete bárány volt. Pedig hát, bizony nem tudjuk, hogy megszámláltatván melyiknél is több az elnyomott s a halott.
A jobboldali publicisztika a náci és bolsevik rémuralom „összehasonlító véralgebráján” keresztül próbálta felhívni a figyelmet a jelenségre: a különböző megítéltetés, az aszimmetria jelenségére. A gulag és Auschwitz közti abszurd számháború azonban inkább ártott, semmint használt az ügynek, hisz a sebzett lelkek ritkán tárgyilagosak. Aki ma Castro, Kim Dzsong Il vagy épp Szaddám Huszein ellen akar hatni és mozgósítani, az éppoly magányos, mint volt Orwell, Koestler és Szolzsenyicin egykor, a rémisztő Szovjetunióról beszélve. A mérvadó értelmiség Szaddám Huszeint például sohasem ruházta fel az agresszor megtisztelő címmel. Sem akkor, amikor mérges gázzal támadt saját, kurd kisebbségére, sem akkor, amikor – igaz, nyugati fejbólintás birtokában – Iránra támadt, sem akkor, amikor végrehajtotta a közel-keleti anschlusst, Kuvait lerohanását. Agresszor csak az Egyesült Államok lehet, amiként Vietnamban is csak az amerikai katonák kegyetlenkedhettek. Az egész Vietnam szovjet érdekszférába kerüléséért küzdő Vietkong harcosok mind Grál-lovagok voltak. A Vietkong harcosok kegyetlenségének krónikájával a történelem mindmáig adós. Az Isten: baloldali. Mintha valami rejtélyes erő gátolná, hogy az Egyesült Államokon és a jobboldalon kívüli, baloldali és harmadik utas rémuralmak a félelmetesség, illetve ellenszenvesség méltó képét ölthessék magukra a tudatformálásért felelős szellemi elit szemében. A szeptember 11-i terrortámadás sem változtatott ezen. Hovatovább ismét paranoiásnak tűnik az, aki feltételezni meri, hogy Szaddám segítségével akár atombomba is kerülhet a terroristák kezébe.
Baloldali az Isten. Az, hogy Oroszország lábon eladja Szibéria erdőségeit Japánnak, nem téma. A Bajkál-tó és a Kaszpi-tenger vízszintjéért sem vonulnak hivatásos lelkiismeretiek az orosz nagykövetség elé. Ha fekete nyom el feketét, az sem lehet valódi elnyomás soha. Ukáz: afrikai ország ellen, bármi történjék is ott, tüntetni tilos. Legyen szó akár az egykori emberevő Bokassa Közép-Afrikájáról, akár Mengisztu Eitópiájáról. Mengisztu egyébként saját WC-je alá temette az általa megdöntött Hajlé Szelasszié holttestét. Ezerkilencszáztizenhét óta azonban a jelszó: halott cár a jó cár. Halott császár a jó császár.
Háború lesz, ha minden igaz, és egy tömeggyilkos a nép, e hatékony paraván mögé bújva ismét számíthat a „haladó világ” rokonszenvére. Hiába viktimológiai alaptétel, hogy van helyzet, amelyben áldozattá válni önhiba. Irak nem ártatlanul válik majd az Egyesült Államok prédájává, amint a tálib Afganisztán sem ok nélkül vált azzá. Vitatkozni persze lehet s kell is arról, hogy a készülő háború jogszerű-e. S az is megkérdezhető, hogy amit szabad Jupiternek, azt miért nem szabad az ökörnek, Musarraf Pakisztánja miért lehet atomhatalom anélkül, hogy ezért megtámadnák, és Szaddám Irakjának ugyanerre miért nincsen joga. Addig is azonban, amíg bölcseleti szinten vagy egy Washingtonra ledobott atombomba, esetleg vegyi ajándékcsomag formájában válasz nem érkezik e kérdésre, ki-ki maga forduljon a gyönge kölcsönhatáshoz egy kéréssel, hogy vegye már egyszer figyelembe a jobbcsavar fermionokat is.
A szerző író