Kell-e félni az iszlámtól?

A nyugati civilizáció országaiban manapság egyre többször hangzik el ez vagy hasonló aggodalmat és félelmet rejtő kérdés, főként az iszlám európai terjeszkedésével kapcsolatosan. A félelem olyan érzés, ami általában egy ismeretlen dologgal való szembesülés eredménye, ezért mielőtt a címben feltett kérdésre válaszolnék, szeretnék tisztázni az iszlámmal kapcsolatos néhány alapvető fogalmat és e vallás történelmi hátterét, valamint szeretnék véleményt alkotni a világ mai helyzetéről.

Engedelmesség Allah akaratának

Az iszlám szó engedelmességet jelent, az egy igaz Isten (arabul: Allah) akaratának való engedelmességet. A házasság és a család szentsége alapvető tanítása az iszlámnak. A gazdasági, kereskedelmi életben célja a szociális mérséklet, tiltja az uzsorakamatot, a kizsákmányolást és a lopást, de nem ítéli el a gazdasági gyarapodást, ha annak megszerzése tiszta, becsületes úton történik, és ha a gazdagok betartják az iszlám öt alappillére (az egyistenhitről szóló hitvallás, imádkozás, adakozás, ramadáni böjtölés, mekkai zarándoklat) közül a harmadikat, az adakozást a szegények javára. Az iszlám vallás az igazságosságra és a mértékletességre hív, óva int a túlzás, valamint a fizikai és az erkölcsi romlás minden formájától. Magas fokú higiéniát követel követőitől, tiltja az alkohol, a kábítószer fogyasztását. Az iszlám elkötelezett a hit és az életmód szabadsága mellett az egyéni és a társadalmi jogok szintjén egyaránt, feltéve, ha az adott hit vagy életmód nem sérti az Istent, ugyanakkor nem igazságtalan és káros az egyének, népek és társadalmak számára.
Fontos hangsúlyozni, hogy az iszlám elfogad sok bibliai prófétát, például Noét, Ábrahámot, Mózest és Jézust (akit nem tekint isteni személynek), és őket Mohamed előtti igaz prófétáknak tartja. Egyetért sok bibliai kijelentéssel, azonban rámutat arra, hogy bár a mai Biblia eredeti formája Istentől származik, utóbbi már elveszett. Az iszlám szerint a Korán az utolsó és lezáró isteni kinyilatkoztatás, és már 1400 éve változatlan. Az iszlám jellegzetessége a túlvilági életben és a feltámadás napján történő isteni ítélkezésben vetett hit erőteljes hatása a mozlimok mindennapjaira.
A középkori legendás iszlám kulturális és tudományos fölény egyfelől a nyugati gyarmatosító birodalmak terjeszkedése, másfelől saját vezetőik vallási törvényektől való eltérése miatt a modern időkre elenyészett. A Korán így szól erről: „Allah bizony nem változtatja meg azt (a rossz helyzetet), ami egy néppel történik, amíg meg nem változtatják magukat (helytelen viselkedésüket).” (13. szúra, 11. ája.) Az új, főként európai filozófiai irányzatok és ideológiák megjelenése a térségben növelte az európai hatalmak befolyását az oktatásra, a gondolkodásra, és a vallásos életmód visszaszorítását eredményezte. A gyarmatosítás idején pedig teljesen megkövesedett, sőt visszafejlődött az iszlám világ.
A nagy Ottomán Birodalom az első világháborúig még hivatalosan összetartotta a mai iszlám országok többségét, de 1924-ben eltörölték a kalifátust, a második világháborút követően pedig többségükben elmaradott, szegény iszlám államok nyerték el függetlenségüket, amelyek politikailag és gazdaságilag még mindig függenek volt gyarmatosítóiktól és a Nyugattól.

Az Iszlám Konferencia az összetartó erő

Ám a nyugati gondolkodás, az onnan beáramló nacionalizmus és szocializmus, akárcsak nyugaton, az iszlám világban sem tudott rendet, igazságosságot és békét teremteni. Ezért jelentek meg az iszlám világban a XX. században egymás után fundamentalista (az iszlám alapjaihoz ragaszkodó), a középkori dicsőséget visszahozni akaró csoportok, egész közösségek, amelyek a vallásos életmód újraélesztésén dolgoznak, amelyek a tudományos, a gazdasági és a politikai téren érnek el egyre több sikert, hiszen az utóbbi időben számos iszlám érzületű politikai párt nyert önkormányzati és általános parlamenti választásokat az iszlám világban. Működik az Iszlám Konferencia szervezete is, ami 52 iszlám tagországból áll, s egyre több tudományos, kulturális és politikai eredményt ér el, és próbálja képviselni a világ ma már 1,5 milliárd mozlim lakosát. Európában ugyanebben az időben megközelítőleg 25 millió mozlim él, és elég jól megférnek a nem mozlimokkal. Észak-Amerikában kb. hétmillió mozlim él. Ezek az adatok napról napra változnak, hiszen az iszlám az Egyesült Államokban, de Európában is a leggyorsabban terjedő vallás.
A világ eközben nyugaton nem biztonságos, nem békés és nem elégedett. A nyugati civilizáció ma nem törődik az igazságossággal és a mérsékletességgel. Ehelyett megnyitotta kapuit a túlzás, az igazságtalanság és a megszentségtelenítés előtt, ami azzal járt, hogy a családot és a társadalmat a lelki betegségek és a szexuális úton terjedő betegségek, valamint az egyre jobban terjedő bűnözés árnyékolja be. Hatalmas rétegeket érintenek a híres társadalmi betegségek, mint az alkoholizmus és a kábítószer-használat, valamint a prostitúció.

Nincs egyetemes közösségi eszme

Ez a civilizáció olyan időzített bomba, amely bármikor működésbe léphet, hiszen a nyugati világ mint hatalmi blokk néhány millió embert a hatalom és a gazdaság csúcsára juttatott, míg honfitársaik többsége szegény és kiábrándult, néhányan egy nagy értékű nyereményre várnak, ami talán elhozza számukra a kevesek által birtokolt hatalmat és gazdagságot. Ez az emberiség egyik része. A másik részének többsége alultáplált, éhezik és haldoklik, a háborúk és a gazdasági embargók pedig ellehetetlenítik az emberek millióinak életét. Ez nem csak hatalmas hiba: ez valójában tragikus katasztrófa. A nyugati gondolkodás képtelen volt egy egyetemes közösségi eszmét létrehozni, amely biztosíthatná a világ népességének a béke és az igazság világrendjét. A kudarc annak tulajdonítható, hogy a Nyugat nem ismer olyan elvet, amely túl tudna emelkedni a nemzeti, etnikai alapon való szerveződés formáján.
Kétségtelen, hogy a katolicizmus már az elnevezésből is (hiszen jelentése: egyetemes) ezt az egyetemes közösségi eszmét hivatott megvalósítani történelme során, csakhogy a katolikus egyház számtalanszor ütközött ellentmondásba magával, mivel elzárkózott a világtól és annak problémáitól az egyház és az állam szétválasztása miatt, valamint az eszkatologikus reményével egy nem erre a világra szóló királyságban. Így aztán az egyetemes közösségi eszmét reménytelennek könyvelték el, a világot és a történelmet megvetve, ezeket örökös elbukásnak és a sátán birtokának tartva.

A befogadók tisztelete

Az iszlám tanításainak elfogadása és gyakorlatba ültetése lenne talán a megoldás a világ problémáira. Kiindulva az iszlám békére és tiszteletre épülő tanításaiból, az iszlám vallást helyesen értelmező és gyakorló mozlimok – szeptember 11-e ellenére – nem jelenthetnek veszélyt és nem okozhatnak problémát. Az iszlám ugyanis előírja a nem iszlám országban tartózkodó mozlimok számára a nemzetközi szerződések betartását, de emellett az adott ország törvényeit is be kell tartaniuk addig a határig, amíg ezek a törvények nem veszélyeztetik őket vallási hovatartozásuk miatt, és nem bánik igazságtalanul velük egy adott kormány. Ellenkező esetben jogorvoslatra van szükség, és bizonyos, a vallás gyakorlása céljából fontos intézkedéseket törvényes úton kell érvényre juttatni.
Tisztelni kell annak az államnak a szuverenitását, amely biztonságot garantálva és munkahelyet biztosítva fogadja be a mozlim bevándorlók millióit. Példamutatóan, erkölcsösen és barátságosan kell viselkedniük a mozlimoknak a befogadókkal, nem szabad ártani nekik semmilyen formában. Az iszlám előírja a szép bánásmódot a szomszédokkal, és azt, hogy tiszteletben kell tartani vallási hagyományaikat, nem szabad őket sértegetni, vallásuk gyakorlásában akadályozni.
Ezek lennének a legfontosabb alapelvek, amelyeket az iszlám előír és megkövetel, és az a mozlim, aki ezektől eltérően cselekszik, az Allahhal szemben vétkezik. Minden bizonnyal többségben vannak az iszlámot helyesen gyakorlók, és az ő számuk egyre növekszik. Így csökken annak az esélye, hogy problémát okozhatnának, és számbeli növekedésük sem jelenthet veszélyt, hiszen ők pozitív értékeket képviselnek, és közvetítenek a társadalom felé.

Elkötelezett hit

Az iszlám vallás még többségi aránynál sem kényszerít senkit az iszlám elfogadására. Az iszlámba lépés csakis meggyőződéssel, az őszinte hitnek belső hangként való megszólalásával, és a hitvallás: „Nincs más (jogosan imádható) istenség, kivéve Allah (az Isten), Mohamed Allah küldötte” kimondásával jöhet létre. Ez különbözteti meg az iszlámot a vak hittől és a pillanatnyi érzelmi labilitás miatti szektákhoz csapódástól, hiszen a Korán gondolkodásra és tapasztalati, logikai ismeretszerzésre int, ugyanakkor nem kényszerít senkit sem arra, hogy így gondolkodjon, amire élő példa, hogy tiszteletben tartja az „Írás birtokosainak”, a Biblia követőinek hitét, és a velük való békés együttélésre, igazságosságra szólítja fel a mozlimokat. Bátran felelhetünk tehát a címben feltett kérdésre: nem, egyáltalán nem kell tartani az iszlámtól.
A szerző lapunk jemeni származású munkatársa