A figyelmeztető levél már megérkezett

Boldog békeidők, amikor még csak az ellenzéki szocialisták önvallomásaiból tudhattuk, hogy menynyire értenek az uniós csatlakozás kérdéséhez, és minden részletében tisztában vannak a magyar mezőgazdaság összes gondjával. Ezt a hatalmas tudást egyesítette magában Szanyi Tibor, aki a Kossuth rádió 2002. március 27-i adásában így fogalmazott: „Az elmúlt napokban fényesen kiderült, hogy az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások bizony sajnos a nemzeti érdekek vaskos feladásával, meglepően szolgai módon történtek.” 2002 májusa óta Brüsszel megtanulta, mit jelent a kőkemény érdekképviselet, a Medgyessy- kormány kíméletlen tárgyalási technikája még most is borzongással tölt el uniós diplomatákat. Nyilvánvaló, hogy csak tájékozatlansága okán lelkendezett Ernst Zimmerl, a budapesti osztrák követség mezőgazdasági attaséja tavaly december közepén, amikor közölte a bécsi Die Pressével, hogy Magyarország számukra nem jelent konkurenciát. S úgy vélte, a Monarchia egykori élelmiszerkamrája középtávon sem lesz képes hatalmas mezőgazdasági lehetőségeit kihasználni.

Úgy tűnik, mintha a Medgyessy-kormány az április 12-i, frenetikus eredményű népszavazással végleg letudta volna az ország, s ezen belül is a mezőgazdaság európai uniós felkészítését. S mintha a koalíció és nagyon profi reklámszervezetei előtt e kérdésben már csak egyetlen feladat állna, nevezetesen a még megmaradt közpénzek elköltése, lehetőleg az eddigieknél is bugyutább anyagokra. Gyakorlatilag az uniós előkészületek területén az utóbbi egy esztendőben szinte egyetlen érdemi lépés sem történt. Az agrárkifizetések fogadásának érdekében megtett kormányzati intézkedések közül egyedül az Agrárintervenciós Központ és a SAPARD-ügynökség összevonása történt meg eddig, a szervezet azonban csak papíron létezik, nem rendelkezik működőképes struktúrával, hiányzik tevékenységének pontos menetrendje.

Az uniós támogatások fogadását lehetővé tevő intézményhálózat kiépítése már az Orbán-kormány idején is vontatottan haladt, de akkor ezt még magyarázta a Torgyán Józseffel kötött koalíció kényszere. A 2002-ben hatalomra jutott szocialisták és szabad demokraták azonban messze nem kötődnek annyira a magyar vidékhez, és a mezőgazdasági programjukban sem fedezhetők fel a helyben topogást magyarázó eltérések. Így érthetetlen ez a tétlenség, hiszen ez azzal fenyeget, hogy a 2004-es, amúgy is alacsony vidékfejlesztési és közvetlen mezőgazdasági támogatások egy részétől Budapest eleshet, ami összességében százmillió eurónyi kárt okozhat. Mert abban biztosak lehetünk, hogy Brüsszel és a nettó befizető EU-tagok árgus szemekkel figyelik pénzük felhasználását, pontosan ügyelve annak jogszerűségére. Egyrészt mivel az unió költségvetésének majd harmadát álló Németország súlyos gazdasági és pénzügyi válságban van, így minden fel nem használt és emiatt a feladóhoz visszaküldött euróra szüksége van. Emlékezetes Hans Eichel német pénzügyminiszter öröme, amikor Brüsszel 2002 őszén ötmilliárd eurónyi felhasználatlan támogatási pénzt utalt vissza Berlinnek. Érdemes tudnunk, Berlinben azzal számolnak, hogy a tíz új tagjelölt az első években az általa megpályázható összegek alig felét lesz képes elnyerni, ezért a másik felét visszaosztják majd a nettó befizetőknek. (Még a rutinos pályázók sem képesek a névlegesen nekik járó öszszegek nyolcvan százalékánál többet elérni.) Másrészt mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a most előkészített uniós agrárreformot részben a 2004-ben belépő tagok hátrányára tervezi megvalósítani Brüszszel. A tizenötök már eddig is sűrűn hivatkoztak a tagjelöltek hátrányos megkülönböztetésekor arra, hogy azok úgysem lennének képesek nagyobb támogatási összegek eredményes felhasználására.

Amennyiben valóban az elmúlt egy esztendőben nyújtott teljesítmény alapján értékelte Medgyessy Péter kormányát, akkor érthetetlen, miért nem váltotta le az utazási szenvedélyében is Torgyán József méltó utódjának mutatkozó Németh Imre földművelési minisztert. E tekintetben Juhász Endre tárca nélküli miniszteri kinevezésétől sem várhatunk csodát, hiszen ez elsősorban a diplomata karrierépítését szolgálja, nevezetesen a Magyarországnak járó biztosi poszt elnyerését készíti elő. A tárca és a kormány szükséges politikai döntései nem születnek meg. Magyarország az egyetlen tagjelölt állam, amely május végéig még nem nyújtotta be a bizottsághoz a vidékfejlesztési tervét. E tétlenség közepette már ordító cinizmusról tanúskodott Szanyi Tibor földművelésügyi államtitkár a május 16-i Nap-keltében, amikor a sertésválság kapcsán közölte, a kormány már eddig is többet tett a gazdákért annál, mint amennyi a piacgazdaságokban megszokott, hiszen a kabinet ősz óta már hatmilliárd forinttal támogatta a sertéstenyésztőket. (Megjegyzendő, ennek az összegnek több mint kétszeresét költötték el a bugyuta EU-reklámkampányra.) Csak remélhetjük, hogy a saját teljesítményével láthatóan rendkívül elégedett államtitkár legalább azt tudja, az unió mezőgazdaság-politikájában éppen a piac játszik minimális szerepet. A tapasztalatok alapján a Nemzeti fejlesztési terv minimum egyéves bizottsági egyeztetést igényel, ehhez képest Budapest ezt csak áprilisban juttatta el Brüsszelbe. Ez, tekintettel a 2004. május 1-jei uniós csatlakozásunkra, több szempontból is kockázatos döntésnek tekinthető.

Medgyessy Péter 2002. október 29-én az Országgyűlésben rendkívül megértő volt az uniós védzáradékokkal kapcsolatban. (Lengyelországnak sikerült eltöröltetnie a mezőgazdasági import folyamatos figyelését és az esetleges uniós büntetőintézkedések elrendelését.) „Az a meggyőződésem, hogy Magyarország képes teljesíteni az elvárásokat (…) Ez egy létező eszköz. Egy tízes bővítésnél érthető…” A gyakorlatban itt sem történt semmi a 2002-es országjelentéshez képest, nem véletlen, hogy Magyarország címére a közelmúltban küldték el Brüsszelből e lemaradásra figyelmeztető, úgynevezett korai figyelmeztető levelet.
Már Brüsszelben is érzékelhető, hogy a Medgyessy-kormány külpolitikája a gyakorlatban kimerül a parancsok végrehajtásában, az önálló ötletek, elképzelések teljességgel hiányoznak. Ugyanakkor Budapest hiába vár arra, hogy az EU megmondja a leendő tagállamoknak, miként kell felállítaniuk a támogatásokat kifizető ügynökséget, ez teljességgel nemzeti hatáskör. Ha azonban a bizottság rendellenességeket tapasztal a pénz szétosztása körül, pénzügyi korrekciókhoz folyamodhat majd, ami praktikusan azt jelenti, hogy levonja az utólagos elszámolás során Magyarországnak kifizetendő összegből a büntetést. Ez hazánknak euró-százmilliókba kerülhet. Ezek az összegek Magyarország számára elkülönített, de nem automatikusan utalandó összegek. Ha nem sikerül rendkívül gyorsan ledolgozni a lemaradásunkat, akkor könnyen elképzelhető, hogy Magyarország a csatlakozás első évében kevesebb pénzhez jut majd, mint a csatlakozás előtt az uniós alapokból részesült. Nem véletlen, hogy EU-berkekben is valószínűsítik, hogy éppen a várható pénzügyi nehézségek miatt foglalkoznak Budapesten a szocialisták az előre hozott választások gondolatával.

A szerző történész