Médiaegyensúly – Nyílt levelek

(Lectori salutem. Olvassátok örömmel, barátaim, Tóth Klára szociológus A dolgok miértje című értekezését a Népszabadság június 24-i számában! Ebből kiderül, hogy korunk hőse Kornis Mihály. A szép színésznőkért rajongó és szenvedélyesen magyarozó magyar író fellázadt a médiakufárok ellen. Élő egyenes adásban felállt, és kisétált az egyik utálatos televízióból. Bravó, Kornis Mihály, bravó, Tóth Klára. – Kufárok foglalták el a médiát. A Templomot. Jó pénzért csinálnak ott kulturális és demokratikus deficitet. Hankiss Elemér és Réz András urak olvassák újra Babits Mihályt és Hamvas Bélát! És fonjanak gyorsan kötélből ostort! És velünk összefogva kergessék ki a Templomból a kufárokat! A feladat nem ördöglakat. Új médiatörvényt kell alkotni négypárti konszenzussal. Az új médiatörvényt a módosított hírközlési és a módosított reklámtörvénnyel együtt kell kihirdetni. A médiaegyensúlyt politikai eszközökkel kell biztosítani. A médiapiacot törvényi eszközökkel kell szabályozni. A kereskedelmi frekvenciákat az új filozófia jegyében kell pályáztatni. Az MTV Rt.-t fel kell számolni. Az MTV Rt. helyén zöldmezős beruházásként össze kell rakni egy médiaparkot. Duna TV, Magyar Rádió, köztévé. A Bojtár utcai terület az MTV Rt. egyetlen valamirevaló tulajdona. Keresni kell egy embert, aki felépíti ott a médiaparkot. Talán olyan is van, akit mindkét tábor elfogad. – Az MSZP népszerűsége zuhan. Odoaker ante portas. Medgyessy Péter nemsokára kendermagos tyúkokat fog tenyészteni. Miként az utolsó római császár, Romulus Augustulus. Meg kell szólítani az MSZP-t. Meg kell kérni vezetőit, vegyék fel a kapcsolatot az ellenzék vezetőivel. Rendbe kell tenni az országot. Copyright by Horn Gyula.)

Tisztelt Domokos Lajos,
örömmel olvastam cikkét a Magyar Hírlap május 31-i számában. Késsel, villával című írásában ön György Péter médiatanárt magasztalja. György Péter bírálja a magyar médiát, ön egyetért György Péterrel – köszöntöm hát önt is az elégedetlenek táborában. A médiaegyensúlyért vívott küzdelemben nyertünk egy újabb lelket. György Péter tulajdonképpen velünk van, ön is velünk van. Kornis Mihály kimegy a stúdióból. Lipovecz Iván azt telefonálja e sorok írójának, hogy tiszteli törekvéseit. Hankiss Elemér, Seres László, Tamás Ervin, Pánczél Andrea, Molnár Gál Péter és mások is velünk vannak. Csak még nem eléggé.
Tisztelt Domokos Lajos, írásában ön egy tévévitáról számol be, mely György Péter és Kerényi Imre között történt május 25-én. Az MTV 1-es csatornáján Elek István moderált. Ön beszámolójában Kerényi Imrét aljas alaknak láttatja, aki kenetteljes hangon támadta a Szent Grál lovagját, György Pétert.
Tisztelt Domokos Lajos, ez a vita nem a médiaegyensúlyról szólt. Nem is György Péter és Kerényi Imre médiafelfogásának különbözőségéről. Ez a vita György Péterről szólt. S rajta keresztül önről is. Önökről, mindannyiukról, akik a balliberális oldalról lengetik a zászlót saját médiájuk ellen. Felállásuk örvendetes, de nem elégséges. Önöknek még fejlődniük kell. S bírálatuk folyamán kerülniük kell az álszentség vádját. S az öncsalást.
Tisztelt Domokos Lajos, György Péter tiszta ember. Művelt és etikus lény. Azonban valamennyiünknek fel kell ismernünk korlátainkat. Etikánk korlátait is. Az az etika, mely az öncsalások finom rendszerére épül, nem etika, hanem falazás. Ha a falazás szándékosan történik, álszentség a neve. Ha értelmiségi vakság szüli – öncsaló a tollforgató. Remélem, György Péter kollégám csak öncsaló.
Tisztelt Domokos Lajos, György Péter Ha élne Kádár című írása az ÉS-ben korszakos jelentőségű megnyilvánulás. A médiaháborút a médiabéke felé lökheti ez a dolgozat. Ha György Péter továbblép. Ma már nem elég a diagnózis. Terápia kell. Sajnos a pontos diagnózist tudó György Péter az önkormányzati választások előtt mobiltelefonjába ezt mondta: eszetekbe ne jusson Kerényi Imrének frekvenciát adni! György Péter médiakritikája és ez a telefoninstrukció nem fedik egymást. E dilemmát csak György Péter oldhatja fel.
Tisztelt Domokos Lajos, György Péter és ön rossz néven vették, hogy a tévévitában ez a telefonbeszélgetés felkérdeztetett. György Péter szerint ezzel Kerényi Imre beleférkőzött intim szférájába. E telefonbeszélgetés azonban nem György Péter nászlepedőjén történő suttogás volt, hanem az agórán valósult meg. Közterületen. Hangosan. György Péter tiszta ember. György Péter az adásban nem tagadta le a telefonbeszélgetést. Tartalmát sem nem tagadta, sem nem erősítette meg.
Tisztelt Domokos Lajos, remélem, György Péter nem álszent. Remélem, nem a bírálat színjátékát játssza el, miközben ennek ellenkezőjére utasítja övéit. Remélem, György Péter nem álszent, csak öncsaló. S mint ilyen, azt hiszi, létezik független értelmiségi. Azt hiszi, létezik a Magyar Köztársaság nevű absztrakció. Azt hiszi, a frekvenciákat eme absztrakció tulajdonolja. Azt hiszi, nem adni kell az ellenzéknek frekvenciát, hanem az MSZP–SZDSZ-től is el kell azokat venni. György Péter idealista értelmiségi. György Péter nem hajlandó tudomásul venni, hogy a vélt absztrakció emberekből van szőve. A cégvircsaft és a politikai vircsaft embereiből. György Péter azt hiszi, Krizsó Szilvia és Simon András fel tudja oldani a feszültséget. György Péter még nem tudja, hogy előbb-utóbb mindenkiből Ragáts, Gyárfás és Fásy lesz. Krizsóból és Simonból is az lesz. A magyar médiarendszer úgy van föltalálva, hogy haszonelvű legyen. A haszon megbolondítja a legjobbakat is. A haszonélvezőket pedig – ilyen a mi balliberális lázadó értelmiségünk – vakká teszi. Vakon bíznak abban, hogy megússzák a tulajdonviszonyok átrendezését. Médiahatalmuk önkorlátozását. Hevernek hát a silányságból szőtt lepedőn. Pedig csípi bőrüket a csalánszövet.
Tisztelt Domokos Lajos és tisztelt balliberális barátaim. Ezt a haszonelvű rendszert le kell rombolni, s helyette értékelvűt kell alkotni. Ha tudtok jobbat – mint a frekvenciák ideológiai alapon történő felosztása –, szóljatok! Addig pedig élvezzétek a számotokra is szégyenteljes helyzet csekély előnyeit. Babits Mihály azt üzeni nektek: lépjetek még egyet! S akkor mi – az írástudók felelősségét ismerő értelmiségiek – megszoríthatjuk egymás kezét a médiabékében. Üdvözlöm önt, Domokos Lajos úr.
Tisztelt Lendvai Ildikó,
lassan mondom, illetve szótagolva írom, hogy mindenki megértse. Önben van em-pá-ti-a. Lefordítom a szót, hogy még Vásárhelyi Mária se értelmezhesse félre: be-le-ér-ző ké-pes-ség. Kell legyen önben empátia, kedves Ildikó, hisz ön nőnemű. Ráadásul az ön édesapja színházigazgató volt, az empátia művésze. A vér nem változik vízzé. Csak ha a politikai szükségszerűség úgy kívánja. Én bízom önben, kedves Ildikó. Szeretném hinni, hogy ön nem politikai szükségszerűségből van felépítve, hanem emberből, ezért szólítom meg.
Tisztelt Lendvai Ildikó, ön a minap lelkigyakorlatot tartott az erzsébetvárosi MSZP-szervezetben. Filló Pál és Szabó Zoltán képviselő urak ministráltak, tele volt a terem. Hetedmagammal érkeztem a kezdés előtt. Kedvesen fogadtak minket, hát maradtunk. Volt köztünk egy szép mosolyú, erdélyi asszony, egy számítógépes hittérítő, egy kérlelhetetlenül bajuszos férfiú, két tapasztalt jogász, akik a lakásmaffia áldozatait védik és egy ősz hajú dáma. Orbán Viktor egyik őrzőangyala. Ő szokta szervírozni a volt miniszterelnöknek a teát, ha túl hosszúra nyúlik a dedikálás. Mind a heten a jobbik ruhánkat vettük föl. Ahogy illik.
Tisztelt Lendvai Ildikó, ön négykor kezdett. Mi a rendezvényeinket hatkor szoktuk kezdeni. A munkaidő után. Maguknál nem volt kínálgatás, nálunk szokott lenni valami figyelmesség. Ha más nem, hát pogácsa. Amit magunk sütünk. Próbálja ki egyszer, kedves Ildikó! Süsse meg azt a pogácsát, és kínálja meg a híveit! Édesapja bizonyára szerette a pogácsát.
Tisztelt Lendvai Ildikó, ön ügyes volt a szószéken. Felmondta a szentleckét. Szegények segítése, családi pótlék, új lakástámogatás, özvegyi nyugdíj stb. A kórháztörvény dicséretekor azonban kibuggyant önből az empátia. Ránézett híveire. Szűkült szemeket és behúzott vállakat látott. Ott tátongott a Rám-szakadék ön és szavazói között. Ön érzékelte a félelmet. Hisz professzionális betegek ültek a nézőtéren. És ekkor ön hibázott. Kis terccel feljebb szorította a hangját, és folytatta az áriát. A magántőke dicséretét zengte. Hogy milyen szép lesz minden, trallala. Hogy minden kórházi szolgáltatásnak ára lesz, trallala. Hogy a tőke majd hoz toalettpapírt, trallala. Az ön hívei közben arra gondoltak, hogy a magántőke bekapcsolódásakor eddig még mindig minden többe került nekik, mint korábban. Nekem pedig Kökény Mihály anyukája jutott eszembe. Meg a Kőbányai Gyógyszerárugyár. Meg a Cavinton-licenc. Meg a gyógyszerkipróbálások. A bennszülötteken. A teremben tökéletes volt a diszharmónia. Ezt még a szépszavú Szabó Zoltán sem tudta feloldani. A szépszavú Szabó arról beszélt, hogy mindenki kössön biztosítást, trallala. Majd a biztosító fizet, trallala. Mint a katonatiszt, trallala. De a kövér emberek – akik veszélyeztetik egészségüket – fizessenek több biztosítást, ihaj-tyuhaj. A szépszavú Szabó saját testalkatán akart ironizálni, de elfelejtett körülnézni. Én körülnéztem. A teremben tizenhét kövér ember volt. Mi heten soványak vagyunk. Szegény-szegény kövér magyarok! Fizethetnek Csehák és Kökény multibarátainak.
Tisztelt Lendvai Ildikó, nem tévedtem. Önben van empátia. Ön a kórháztörvényt eladni akarván begörcsölt. Ön ezt a békát nem tudta ledugni hívei torkán. Hát befejezte a fejtágítást. Ön tehát még érző lény, lelkes állat – ahogy a Biblia mondja. Ezért én most elárulom önnek, miért voltunk mi ott heten.
Tisztelt Lendvai Ildikó, korábban is részt vettem egy MSZP-rendezvényen. Titokban. Ezen az ön harcostársa, Bächer Iván úr dédnagymamáját idézte. Szereted-e ellenségeidet, kérdezték a dédit. A dédi így felelt: igen, mert ők is emberből vannak. Csodálatos metafora. De B. I. úr az MSZP-ben nem a dédit utánozta. Hanem kilencven perc időtartamban pocskondiázott bennünket. Fasiszták, antiszemiták, tolvajok, tehetségtelenek, másfél lábúak. A rítust a helyi SZDSZ generálta. A helyi MSZP öregjei bölcsen bólogattak. Miként az eperfa lombja.
Tisztelt Lendvai Ildikó, B. I. úr engem – minket – érzelmeimben megbántott. Emberi méltóságomban megalázott. Megfizetem Istennek, ami Istené, a császárnak, ami a császáré. Normális ember vagyok. Adózom. Fogyasztok. Elvégzem a munkát. Nevelem gyermekeimet és tanítványaimat. És másként gondolkodom. Konrád György után szabadon kérdem öntől, kedves Ildikó: miért bűnös az, aki másnak nem árt? Meddig akarják ezt csinálni, kedves Ildikó? Mi a kirekesztés felső határa és végső célja? Az állampárt kikiáltása? Szűrös elnök úrra ne számítsanak ott az erkélyen! Ő már a mienk. Talán Dávid Ibolya mint államfő megtenné magának ezt az apró szívességet.
Tisztelt Lendvai Ildikó, 1988–89 telén a Modesz kiadott egy politikai nyilatkozatot. A Mozgókép Demokratikus Szakszervezet rövid életű, ám határozottan politizáló álszakszervezet volt. Alapították: Jancsó Miklós, Szolnoki András, Szomjas György, Kerényi Imre és mások. A cudar télen Jancsó Miklós lakásán fogalmaztunk egy nyilatkozatot. Ez a munkásőrség feloszlatását, valamint minden nyílt és titkos fegyveres testület lefegyverzését követelte. Éjjel kettőkor adtuk le a szöveget az MTI-ben. Másnap délelőtt Grósz Károly Miskolcon a fehérterrorról és az újfasiszta veszélyről énekelt. A munkásőrség megszűnt. De a rágalom ugyanaz. Ugyanazoktól. Illetve leszármazottaiktól, barátaiktól és üzletfeleiktől. Meddig még, kedves Ildikó? Ez maguknál a kormányprogram? Önök valóban a fél országot naponta megsértve akarnak kormányozni?
Tisztelt Lendvai Ildikó, mi önöket haszonelvű hatalmi csoportosulásnak látjuk. Magunkat mi értékelvű társaságként éljük meg. Önök frontális támadást indítottak értékeink és létezésünk ellen. Önök mindig magyaráznak. Korábban Kun Béla magyarázott. Aztán Rákosi magyarázott. Aztán Kádár. Aztán Grósz. Tizenöt éve maguk magyaráznak. Tizenöt éve naponta öt cikket írattak a korai MDF ellen. Aztán napi ötvenet Antall József ellen. Aztán napi ötszázat Orbán Viktor ellen. Úgy látszik, mi maguknak nem vagyunk szimpatikusak.
Tisztelt Lendvai Ildikó, milyen gazdag az élet. Gyalázkodásuk nyomán szeretet fakad. Bennünk és körülöttünk. Megszerettük egymást, kedves Ildikó, a mi oldalunkon. Szeretjük Orbán Viktort. Pokornit, Ádert, Kövért, Deutschot, Szájert, Rogánt és a többieket. Büszkék vagyunk rájuk. Ők a mi sztárjaink. A tollforgatóinkat is szeretjük. Minél jobban vadásznak maguk rájuk, annál jobban felvállaljuk őket. A tévelygéseikkel egyetemben. Mi a nemzeti értékek köré szerveződünk. Önök és elődeik erősebben figyelnek a nemzetek feletti összetevőkre. Ez idáig rendben van. De önök nem mondhatják azt, hogy mi nácik vagyunk. Mert ha mi nácik vagyunk, akkor önök internácik. Hagyjanak minket békén, kedves Ildikó.
Tisztelt Lendvai Ildikó, önök a minapi rendezvényen nem szidtak bennünket. Mert jelen voltunk. Én megköszöntem önöknek, hogy ez alkalommal nem bántottak meg érzelmeimben. Vastaps volt. Nem lehetne ezt mindig így csinálni? Segítünk maguknak, kedves Ildikó. Megkértük a polgári köröket, hogy kettesével-hármasával vegyenek részt az önök rendezvényein. És kérdezzenek. Meg kell állítanunk azt, ami van, kedves Ildikó. Úgy kell politizálnunk, mintha mindig jelen lenne az ellenfél. Olyannak kell lennünk, amilyen a dédi volt. Aki szerette ellenségeit, mert azok is emberből vannak.
Tisztelt Lendvai Ildikó, végül kellemes volt a délután. Melynek végeztével elbeszélgettünk. Ön tudomásul vette, hogy Magyar Bálint oktatási reformjait el fogjuk szabotálni. Ön tudomásul vette, hogy a kórháztörvény kihirdetése előtt megbukott. Ön meghallotta, hogy a médiaegyensúly biztosítását várjuk el önöktől. Ön már eleget cenzúrázott karrierje folyamán, kedves Ildikó. Tegyen most valamit a véleményszabadság érdekében is! Adjon egy puszikát Baló Györgynek! Egyet azonban tudnia kell, kedves Ildikó: addig kiabálunk az Európai Unióban, amíg hazánkban nem valósul meg a médiaegyensúly.
Tisztelt Lendvai Ildikó, én örülnék, ha maga jól uralkodna. Az ifjú Ferencz József rossz uralkodó volt. Öletett Aradon. Az idős Ferencz Jóska jobban uralkodott. Kiegyezett velünk. Önök nem ölnek. Hm. Önök csak rosszul uralkodnak.
Tisztelt Lendvai Ildikó, közelről láttam magát. Igaza van a sminkeseknek. Önnek valóban szép bőre van. Lehet, hogy ön nincs is felvarrva. Nálunk a tiszteletre méltó Gyurkovics Tibornak van ilyen szép, rózsás bőre. Ön tehetséges. Ön jó. Önben van empátia. Ön gondolkozzon globálisan és cselekedjen lokálisan! Ezt Albert Schweitzer professzor úr üzeni önnek. Ön magyarázza meg Magyar Bálintnak, hogy a művelt Közép-Európában nem kell a híg amerikai oktatás! Ön értesse meg saját elitjével – akik gyermekeiket elitiskolákba járatják, mert van pénzük a tandíjra –, hogy a kiművelt emberfő hazánkban nélkülözhetetlen! Ön ne támogassa Csehákot! Ön üljön le az ellenzékkel, és csináljon velük új médiatörvényt! Ön döntse be az Ildikó–Péter–Sándor–Tamás által összetákolt MTV Rt.-t! Helyén zöldmezős beruházásként rakjunk össze együtt egy új televíziót! Emberhez méltót. Ön legyen bölcs államnő, és szabályozza újra az eltorzult médiapiacot! Ön felejtse el barátait, akik egyre többet akarnak keresni! Ön szabaduljon meg kíméletlen holdudvarától! Ön tagadja meg azt a cégvircsaftot, mely önt és barátait fogva tartja! Ön hagyja abba az orbánviktorozást, a magyarozást és a micimackózást! Ön vegyen minket emberszámba! Ön uralkodjon jobban! Ön legyen bátran olyan, amilyen lenni szeretne! Ön legyen bátran vonzó! Ön legyen olyan, mint a dédi! Isten önnel, Ildikó.
Magyarországon az eurokonform médiahelyzet törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.