Új moralisták, farizeusok (26. rész)

MOTTÓ 1.: „Az erkölcs benne foglaltatik a dolgok igazságában; a hazugság mindig aljas, a megtévesztés mindig szélhámosság, ha olyasmit tüntetünk fel a cselekvés vagy a hit szabályának, ami nem az: s bármilyen hatása lesz is az igazságnak, aki igazat mondott, bűntelen, mert semmit sem tett hozzá a magáéból.” (Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997. 55. oldal.)
MOTTÓ 2.: „Mindenki maga is meggyőződhet róla, hogy a tudós emberek – s nyomukban persze a sok orvos, mérnök, bankár, tanár és így tovább – mily ostobán gondolkodnak, ítélnek és cselekednek ma a politika, a művészet és a vallás területén, nemkülönben az élet és a világ dolgaiban. Pontosan ezeknél a részben kvalifikált embereknél szökik a legmagasabb fokra az, amit a tömegember jellegzetességeként többször is bemutattam, tehát hogy nem hallgatnak másra, hogy nem vetik alá magukat magasabb követelményeknek. Nagyrészt ők képviselik és jelképezik ma a tömeguralmat, barbárságuk pedig az európai erkölcsi hanyatlás legközvetlenebb oka.” (José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása; Pont Könyvkereskedés, Budapest, 1995. 107. oldal.)

Szász Károly ellen megindult a hajtóvadászat. S ez a vadászat – csakúgy mint a tőkésrécék elleni irtóhadjárat – a kommunista-arisztokrácia, a kommunista-dzsentri morálja szerint folyik.
Mindenekelőtt törvényen kívül helyezték Szász Károlyt. A vadászat ezen szakaszában a hajtókat a kommunista-arisztokrácia legalja, a baloldali-liberális média helyettesíti. Szász Károly lejáratásában és törvényen kívül helyezésében szerepet vállal még a köztársaság „független” rendőrsége is, valamint az elszabadult hajóágyú, a tényektől magát sohasem zavartató, igazi kommunista-dzsentri, a műanyag Robin Hood: Keller László.
Szászt június 16-án ismeretlenek megtámadták, és brutálisan megverték. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnöke kórházi ágyán kijelentette, hogy a támadás indítékát a felügyelet által feltárt Pannonplast-ügy környékén sejti. A rendőrség ezen a szálon kezd vizsgálódni. (Megjegyzés: ami azóta a Pannonplast-ügy kapcsán kiderült, fölöttébb valószínűsíti Szász Károly első gyanúját.)
A megriadt kommunista-arisztokrácia és dzsentrivilág azonban ellentámadásba megy át. Miután a kommunista-dzsentrik első embere, Medgyessy Péter hazaérkezik a francia Riviéráról, nyilatkozatot tesz, amelyben kijelenti, hogy nagyon sok érthetetlen dolog van Szász Károly megveretése kapcsán. Medgyessy példának okáért nem érti az egész ügy legfontosabb vetületét: honnan tudták az elkövetők, hogy a felügyelet elnöke éppen oda jár uszodába, ahol megtámadták (!). Uramisten…
A köztársaság rendőrsége mindenesetre megérti a kormányfői üzenetet. A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozóját, aki összefüggésbe hozta Szász megveretését és a Pannonplast-ügyet, augusztus 10-én letiltották, majd augusztus 15-én, pénteken előálltak egy új verzióval. Eszerint Szász Károly uszodába menet elütött egy biciklistát, az esetnek szemtanúja volt egy éppen arra kocogó polgár, aki aztán egy seprűnyéllel helyben hagyta a PSZÁF elnökét. Jézus Mária! Ez az új rendőrségi ötlet egyenesen tejtestvére annak a jegyzőkönyvnek, amelyben Pelikán gátőr bevallja, hogy a jugoszláv kémek a Dunából felbukkanva, ürgebőrbe kötve adták át neki a titkos feladatokat tartalmazó szabotázsanyagot…
Mindenesetre az új verzió igen gyorsan igen nagy karriert fut be a kommunista-dzsentrik sajtójában. Az aljasság esszenciáját az ifjú korában még a Szabad Népnél tényleg ürgebőrbe kötött kémiratokkal foglalkozó Várkonyi Tibor nyújtja a Magyar Hírlap augusztus 21-i számában, ahol leírja a következő mondatot: „Pedig úgy tűnik, a végére (…) az állítólagos verés is közlekedési incidenssé korcsosul, az eddig hitt támadási változat jószerivel Szász személyes verziója, legalábbis ezt sem zárja ki a rendőrségi nyomozás.”
Hát persze…
De ha már Várkonyinál tartunk, időzzünk is el itt még egy kicsit, illatos keszkenőt szorítva az orrunk elé. Ugyanis Várkonyi teszi meg azt a szívességet a kommunista-arisztokráciának, hogy kimondja Szász Károlyra a fatvát, imigyen: amenynyiben Medgyessy „megelégelte az ellenzék harcmodorát és visszavágni készül”, akkor nehéz időszakra kell számítania, mert abból bizony botrány lesz. Ha Medgyessy „torkig van egyes igazgatási és hatalmi ágak vezetőinek föltűnő egyoldalúságával, és keresi leváltásuk véghez vihető módját (!) nem lesz könnyű dolga.”
De nem ám. Pedig Várkonyi kiadja a jelszót, a törvénytelenség jelszavát, s egyben kijelöli a törvényen kívül helyezettek körét: „Eltekintve most a törvényes akadályoktól (!), hiszen Polt Pétert, Kondor Katalint, Szász Károlyt hat esztendőre választották meg annak idején, éppen azért, hogy tartósan a helyükön maradhassanak (…)” „(…) Kulcspozíciókat próbálnak megrengetni, méghozzá olyanokat, amelyeket törvényes feltételekkel sáncoltak körül. Mi tagadás, jogászi furfang is kell majd hozzá, hogy megtalálják a legkevésbé kikezdhető módszert.”
Várkonyi jogászi furfangnak becézgeti a törvénytelenséget, és annak meglépésére biztatja elvtársait, a kommunista-arisztokráciát, a módfelett dühös, módfelett berezelt, módfelett gyáva és sunyi kommunista-dzsentriket.
Várkonyi ezzel az írásával feltette a koronát egész dicstelen pályafutására.
Aztán megjelenik a színen Keller László, s a közönség egy emberként kiált fel, mint a viccben: Te! Én figyellek. Te hamis vagy!
Keller először is megrendel és elkészíttet egy lejárató anyagot Szász Károlyról. (Ugyanilyen készül Polt Péterről is – na, azt vajon kicsoda rendelhette? Polt elküldi a birtokába jutott irományt Medgyessy Péternek, aki azt hazudja, hogy nem kapta meg. Polt Péter a postakönyvvel bizonyítja, hogy az anyagot egy éve átvették a miniszterelnöki hivatalban… Választ persze nem kapott.) A Keller-féle lejáratásra szánt szennyiromány azonnal kiköt Juszt László újságírónak látszó tárgynál és hobbimészárosnál, aki nyomban fel is használja, hosszú passzusokat idéz belőle szó szerint, majd elkészíti Szásszal azt az interjút, ami a szakma mélypontja, s ami mellett még a Népszabadság, pontosabban Seres László sem tud szó nélkül elmenni.
Majd Keller ad egy megdöbbentő nyilatkozatot a 168 Órának, amelyben egyebek mellett arról beszél, hogy a Fidesz és az MSZP alkut kötött egymással, ezért nincs előrelépés bizonyos ügyekben. Mindjárt utána pedig nyílt támadást indít Szász Károly ellen, mondván, a felügyelet elnökének mennie kell, mert alkalmatlan feladata ellátására. A nyílt támadást Keller Medgyessy helyett teszi meg, aki kezdetben csak gyáván és sunyin üzenget, utalásokat tesz, majd végül megnevezi ő is Szászt – s hogy mikor, s miért éppen akkor, arra még visszatérünk…
Nos, bármennyire is undorító a kommunista-arisztokrácia vadászati morálja, kétségtelen tény, hogy van benne logika.
Szász Károlyt ugyanis törvényesen csak három esetben lehet eltávolítani hivatalából.
1. Ha betegség miatt képtelen ellátni feladatát.
Ezt a célt remekül el lehetett volna érni például a megveretéssel, csak hát… A búvárnak öltözött, ürgebőrbe varrt jelentéseket lobogtató kocogó elszúrta a dolgot, mert seprűnyelet vitt magával…
2. Ha jogerősen elítélik valamilyen bűncselekmény miatt.
A független rendőrség – mint láttuk – megértette az üzenetet. Hiszen ha Szász Károly elütött egy biciklistát, akkor ugye…
3. Ha Szász Károly alkalmatlan feladata ellátására.
Nos, e harmadik pontra helyezik mostanában a hangsúlyt a kommunista-dzsentrik. Erről beszél a dzsentriket mindig, minden körülmények között készségesen kiszolgáló sajtó, erről beszél László Csaba – s természetesen erről beszél a kommunista-dzsentrik bonvivánja, Medgyessy Péter.
„Öt év alatt ki kellett volna derülnie a bankvezetők felelősségének ebben az ügyben” – nyilatkozza a Nagy Utazó, a fáradhatatlanul szabadságra menő dzsentri, becsempészve e mondatával egyszersmind a köztudatba, hogy a Kulcsár-féle sikkasztás, lopás, csalás és pénzmosás bizony már öt éve zajlik, vagyis – nyilván – az egész az Orbán-kormány felelőssége.
Nos, akkor ragadjunk le ennél az öt évnél, mert úgy tűnik, Medgyessy e mondat megfogalmazásával egy időben lépett rá a gereblyére.
Varrjuk el visszafelé a szálakat.
Miután fényt derült a sikkasztásra, a K&H-ból azonnal távozott Rejtő E. Tibor, a bank első embere, továbbá Ludo Jacobs és Zarnóczi Tibor. Ők ugyanis felelősnek bizonyultak, és távozniuk kellett. De: az a szomorú tény, hogy László Csaba pénzügyminiszter, a Medgyessy-klán tagja a Kereskedelmi és Hitel Bank vezérigazgató-helyettese volt akkor, amikor a sikkasztás kezdődött, vagy – ha elfogadjuk munkahipotézisnek Medgyessy öt évét – már javában virágzott. Erre az a szokott válasz, hogy László Csaba nem azt a területet felügyelte. Ez önmagában is arcpirító hazugság, egy vezérigazgató-helyettes esetében ilyesmit mondani egyszerűen lehetetlen. De sajnos az is tény, hogy a két fent nevezett úr, Ludo Jacobs és Zarnóczi Tibor éppen László Csaba munkakörét vették át László távozása után, majd felelősként lemondtak és eltakarodtak. Miről beszél akkor László Csaba, miről Medgyessy, és miről beszélünk mi mindanynyian?
Draskovics Tibor, a Medgyessy-klán másik tagja, a kommunista-dzsentri kabinetfőnöke 1999. január 1-jétől a K&H Bankba beolvadó ABN Amro Bank vezérigazgató-helyetteseként dolgozott.
1999. január 1. Ha levonunk öt évet a 2003-ból, 1998-at kapunk eredményül. Medgyessy elmondása szerint ekkor kezdődött a bűncselekmény-sorozat (ő már csak tudja), tehát Draskovics kinevezésekor már épp egy éve zajlott.
De vajon mi köze az ABN Amro Banknak az ügyhöz? Mindössze annyi, hogy Draskovics a banknál valami fatális véletlen folytán éppen a sikkasztáson kapott értékpapírüzletért volt felelős. Az ABN Amro egyik leánycége, amelyet egy másik fatális véletlen folytán éppen László Csaba vett át Draskovicstól az egyesüléskor, éppen az az ABN Amro Equities Rt. volt, amely cég azonos a K&H Equities nevű céggel, az egész sikkasztási ügy főszereplőjével. A két bank összeolvadása fél évet vett igénybe, 2001. január 1-jétől július 1-jéig tartott, s az egész folyamatot László Csaba és Draskovics Tibor intézte. Egyebek mellett ők vették fel az új bank ötven új vezetőjét, akik között – micsoda fatális véletlen már megint – Kulcsár Attilát is megtaláljuk. Végül Draskovics 2001. szeptember 14-én távozott a banktól, mondjuk úgy, viharos gyorsasággal, míg László Csaba egészen 2002. február 20-ig a helyén maradt, ismételjük meg: vezérigazgató-helyettesként. 2003-ból öt, az 1998. Vagyis amikor Draskovics elment, már három éve loptak, csaltak, hazudtak, sikkasztottak, pénzt mostak. Amikor pedig László Csaba távozott, akkor négy esztendeje loptak, csaltak, hazudtak, sikkasztottak és mosták a pénzt.
De minderről Draskovics és László mit sem tud, ők semmiről sem tehetnek, semmiért nem felelősek – ők voltak az egyetemes banktörténelem azon vezérigazgató-helyettesei, akik a vécépapír-beszerzésért voltak felelősek. És ne felejtsük el soha: László és Draskovics utódai az ügy kirobbanása után felelősnek bizonyultak, és távoztak posztjukról. Amikor tehát Medgyessy, a kommunista-dzsentri bonviván ezt az öt esztendőt emlegeti, és Szász Károly felelősségéről beszél, akkor lényegében azt kéri számon, hogy saját pénzügyminisztere és kabinetfőnöke – ad abszurdum – miért nem tölti az ügy súlyát figyelembe véve nagyjából tízéves börtönbüntetését. Ez természetesen fikció… Medgyessy nem kér számon semmit. Hiszen – mint nyilatkozta – elbeszélgetett László Csabával és Draskovics Tiborral, és – tette hozzá – „már mindent értek”.
De jó neki… Medgyessy mindent ért, kivéve azt, vajon honnan tudták Szász Károly támadói, hogy a PSZÁF elnöke éppen abba az uszodába jár. Bámulatos teljesítmény.
Amúgy a kommunista-arisztokrácia és -sajtó mindent ért, egy másik megközelítésben pedig semmit nem ért. Értik, vajon hogyan kerülhet fel Kulcsár Attila és a K&H Equities VIP-listájára mindenféle cég és alak az MSZP, a kommunista-dzsentrik világából. Hogyan kerül oda többek közt Karl Imre, Gyurcsány Ferenc. Viszont egyáltalán nem értik, miért baj ez, és miért nem tetszik egyeseknek, hogy a rendszerváltás legnagyobb pénzügyi bűncselekmény-sorozatában felmerül László Csaba, Draskovics Tibor, Karl Imre, Gyurcsány Ferenc, Boldvai László, Lamperth Mónika és kedves férje ura neve. Nem értik, miért akarják egyesek mindenképpen megtudni, kik az ügyben szereplő off shore cégek valódi tulajdonosai. Nem értik, miért baj, hogy a Medgyessy-féle kommunista-dzsentri kormány tette lehetővé egy rendelettel a kétes pénzmozgásokat, nem értik, miért rágódnak egyesek azon, vajon miért volt a dzsentrikormány egyik első intézkedése, hogy adómentessé tette a tőzsdei jövedelmeket és hogy a befektetések hasznát ne kelljen a befektető számlájára utalni. Nem értik, miért tartják minimum furcsának egyesek, hogy a hazai kommunista-arisztokrácia médiaelitje szintúgy nyakig ül az ügyben, Forró Tamással, Pintér Dezsővel, Bánó Andrással és a Népszavával az élen. Nem értik, a tények ismeretében miért undorítóbb még a szokásosnál is a tv2 azon kijelentése, miszerint a K&H-ügyben elsősorban fideszes politikusok érintettek.
Egyáltalán nem értik, miért baj az, hogy Gyurcsány Ferenc annyiért lízingel üdülőket és belvárosi klubokat, amennyiért azokat másnap bérbe adja az államnak. Mindig bátor, igazságos Kovács László – apropó: az ő legkedvesebb barátnője szintúgy szerepel a listákon – a Gyurcsány-ügy kapcsán annyit bír mondani, hogy Gyurcsány miniszterként jó, üzletemberként talán morálisan elítélhető, de ez nincs hatással miniszteri munkájára. És ezen a ponton hirtelen meg is áll az ember esze… Emlékezzünk: az „Orbán-bányák” négy évig címlapsztori tudott lenni a kommunista-dzsentri sajtóban és a kommunista-dzsentri politikai alvilágban. Így, hogy Orbán-bányák. Többes számban. Miközben annyi történt, hogy a volt miniszterelnök édesapja egyetlen bányát, saját munkahelyét privatizálta kollégáival együtt, csupán 51 százalékos tulajdonrészt szerzett benne, és az „ügyben” mozgott úgy húszmillió forint… Ez négyéves ökölrázást ért meg. De ha Gyurcsány, a KISZ-boy lenyúl mindent, ami a keze ügyébe kerül, akkor „eredeti tőkefelhalmozás”, és „nem lehet számon kérni a mai erkölcsöket 1993–94-ben”. Akkor minden rendben van… Visszataszító.
De ez most mellékszál – bár fontos mellékszál, emlékeznünk kell rá majd akkor, amikor nem toleráljuk tovább a kommunista-dzsentrik aljasságait. De most a K&H-botrányra és az ehhez kapcsolódó pénzügyi manipulációkra, sikkasztásokra, lopásokra, csalásokra és pénzmosási tranzakciókra kell koncentrálnunk, amelynek legújabb érintettje maga a fődzsentri, a kommunista-arisztokrácia bonvivánja, Medgyessy Péter.
Ugyanis a PSZÁF augusztus 18-án feljelentést tett a rendőrségen pénzmosás alapos gyanúja miatt az Inter-Európa Bank Rt. ellen. Az ellen a bank ellen, amelynek Medgyessy Péter volt a vezetője akkor, amikor a Kulcsár-féle ügyletekből származó milliárdokat két arab valutaváltó készpénzben elhordta.
Jegyezzük meg a dátumot: augusztus 18. Ugyanis ugyanezen a napon jelenti ki Medgyessy a sunyi utalgatások és üzengetések után, hogy Szász Károlyt le kell váltani.
Gál J. Zoltán pedig annyit bír mondani, hogy az egész az ellenzék szánalmas kísérlete arra, hogy a kormányt belekeverje a botrányba.
Hát persze… Medgyessy nyilván nem tud semmit. Ő is a klozettpapír-beszerzést felügyelte, mint a bank első embere…
Amúgy Gál J. Zoltán még hozzá teszi: az egészből annyi igaz, hogy Medgyessy Péternek nem a miniszterelnöki hivatal volt az első munkahelye, ebben különbözik elődjétől.
Ez kivételesen igaz.
Medgyessy Péter a pártállam prominense volt, a diktatúrát gyakorló állampárt központi bizottságának tagja, az országot tönkretevő, évszázadra eladósító rendszer miniszterelnök-helyettese, a diktatúrát fenntartó kommunista állam titkos ügynöke.
Aztán bankvezér lett és milliárdos.
Szép életút.
Másutt, jobb korokban, megér egy életfogytiglant.
Itt és most miniszterelnökség jár érte, és a mély meggyőződés, hogy ez a törvényes juss. Juss mindenre: a legutolsó tőkésrécére, meg a zsozsóra…
És persze egyetlen felelőse van az egész ügynek. Szász Károly. Az a Szász Károly, aki az egész bűncselekmény-sorozatot leleplezte. Az a Szász Károly, aki úgy egy tucat bírságot szabott ki a K&H-ra különféle szabálytalanságok miatt, s ezekben a határozatokban rendre le volt írva mindaz, ami most végre kiderült. S természetesen csak Szász Károly felelős, elődje semmiképpen sem, pedig a bűncselekmény – Medgyessytől tudjuk – már öt éve folyik…
Na idefigyeljenek maguk: nincsen juss.
Maguk a szakadékba rohannak. És ott is maradnak.