Mérlegen a Kereskedelmi Világszervezet

Kétezer augusztusában Dél-Afrika történelmének legsúlyosabb kolerajárványa vette kezdetét. A hivatalnokok először úgy vélték, a betegség csak szórványosan üti fel a fejét. Ahogy azonban a halálos kór terjedt, nyilvánvalóvá vált: a kormányzat súlyos hibákat vétett. És nem csak a járvány alulbecslésével.

A helyi önkormányzatok 1998-ban úgy döntöttek, piacosítják a vízrendszereiket. A folyamat a vízdíjak drasztikus emelkedésével járt, a lakosságnak a vízszolgáltatás teljes költségéért kellett fizetnie. Rövid időn belül számtalan dél-afrikai maradt víz nélkül, aki nem bírt eleget tenni fizetési kötelezettségének. A lakosság jó része így arra kényszerült, hogy a szükséges ivóvízmennyiséget a környéken lévő tisztítatlan folyókból és tavakból szerezze be. 2002 januárjára, amikor a járvány véget ért, több mint 250 ezer dél-afrikai fertőződött meg. A halálos áldozatok száma meghaladta a háromszázat. Az esetet kivizsgáló kormányzati biztos később beismerte, a piacosítás és a teljes költség elveinek alkalmazása egyértelműen közrejátszott a járvány kitörésében.

Piacosítani és a teljes költség elvét alkalmazni – ez a nagy nemzetközi gazdasági intézmények politikája. A Világbank 1990 és 2002 között vízközműfejlesztés címén adott kölcsöneinek harmada például privatizációhoz volt kötve. Kiveszi a részét a kapitalizmus e szélsőséges formájának elterjesztéséből a héten Mexikóban ülésező Kereskedelmi Világszervezet (WTO) is. A WTO idei találkozóján a résztvevők többek között folytatják a három éve megkezdett szolgáltatáskereskedelmi tárgyalásokat (GATS). A GATS-egyezmény célja a szolgáltatások kereskedelmének minél szélesebb körű liberalizációja, beleértve a vizet is. Civil szervezetek által megszerzett és nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint az EU több mint száz fejlődő országtól követeli a vízszolgáltatásaik piacosítását. Cui prodest? – kérdezné a római. Természetesen az európai vízszolgáltató mamutcégek érdeke, akik világelsők a vízpiacon. A gazdasági érdekek vezérlik az államokat a tárgyalásokon, nem pedig az ökológiai vagy szociális elvek. A dél-afrikai példa elegendő bizonyíték, hogy a szabadkereskedelmet mindenek fölé helyező fundamentalista piaci logika milyen súlyos társadalmi konfliktusokhoz vezethet.

A WTO-n tárgyalt GATS-egyezmény alapjaiban ássa alá a jóléti állam működési kereteit, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi egy fenntartható társadalom, ökoszociális piacgazdaság kiépítését. A tárgyalások eddig zárt ajtók mögött zajlottak, holott a feleknek ez évben már konkrét piacosítási vállalásokat kell megfogalmazniuk. A mai napig hazánk ajánlatai sem ismertek. A társadalom kizárása e stratégiai jelentőségű döntések meghozatalából alapvető demokratikus elveket sért. Jogosan merül fel az állampolgárban az aggály, hogy e titkolózás oka nehezen magyarázható, számunkra elfogadhatatlan lépések megtétele. A Kereskedelmi Világszervezet azonban nem csak a GATS-egyezmény miatt áll a kritika kereszttüzében. A WTO által erőltetett globális szabadkereskedelem közvetlen szerepet játszik az éghajlatváltozásban, a biológiai és a kulturális sokszínűség eltűnésében. A globális kereskedelem játékszabályai gyakran teszik lehetetlenné környezet-, állat- vagy fogyasztóvédelmi intézkedések meghozatalát. Furcsa helyzetbe hozná termelőit az a WTO-tagállam például, amely területén betiltaná a nagyüzemi tartásból származó csirkehús forgalmazását. Az importot ugyanis ilyen formában a WTO egyezményei szerint nagy valószínűséggel nem tilthatná. A hazai termelők ennek eredményeképpen rövid időn belül elvesztenék a csatát az olcsón behozott csirkehússal szemben. Ezért inkább egyik állam sem hoz ilyen jellegű intézkedést.

A fogyasztói egészség védelme is nehézségekbe ütközhet a WTO szabályai miatt. Évekkel ezelőtt az EU egészségügyi okokra hivatkozva betiltotta a hormonkezelt marhahús importját. Az Egyesült Államok azonban a WTO előtt megtámadta az EU intézkedését. A szervezet ítéletében Amerikának adott igazat, a szabadkereskedelem elveivel ellentétesnek minősítve az európai rendelkezést. Hasonló sorsa juthat a néhány éve életbe lépett európai moratórium a génmanipulált szervezetekre. Az Egyesült Államok ugyanis újra a WTO-tól reméli az EU-szabályozás jogtalanságának kimondását. Egy ilyen döntés a demokrácia teljes meghazudtolását jelentené, az európai fogyasztók hetven százaléka ugyanis egyetért a génmanipulált termékek forgalmazására vonatkozó tilalommal.

Érdemes egy pillantást vetnünk a WTO döntéshozatali mechanizmusára is. A látszólag demokratikus eljárás súlyos hatalmi harcokat rejt. Nem lehet kétségünk, hogy a fejlett és fejlődő országok Dávid–Góliát-csatájából ki kerül ki győztesen. A kisebb államoknak szinte esélyük sincs érdekeik védelmére. Gazdasági, politikai hatalmánál fogva az EU, az Egyesült Államok és Japán rendkívül hatékonyan tudja multinacionális cégeinek érdekeit a WTO-tárgyalások során képviselni. Az ipari államok gyakran zárt ajtók mögött előzetes egyezségre jutnak. A közös álláspont fejlődő országokkal való elfogadtatása aztán már gyerekjáték. A globális piacon az erősek és gyengék versenyében a gyengéknek esélyük sincs lemaradásuk behozására.

Ahogy befejeződik a WTO mexikói csúcstalálkozója, szerte a világban, így hazánkban is globalizációkritikai megmozdulások lesznek. Zöldek és humanisták, értékőrzők és szakszervezetiek, békeaktivisták és emberjogi harcosok tiltakoznak a neoliberális globalizáció és a WTO ellen. Abban a meggyőződésben, hogy lehet más a világ. Hogy maradjon valami az utánunk következőknek.

A szerző közgazdász, a Védegylet munkatársa