Népvándorlás, növekvő munkanélküliség az EU-ban

Európában évtizedek óta hatalmas népvándorlás zajlik. Míg maga a fogalom a Krisztus utáni első évezred harcias népmozgásaira emlékeztet, addig a jelenlegi migráció békés körülmények között zajlik.
A legújabb vándorlás, amely gazdasági okokra vezethető vissza, a múlt század utolsó évtizedeiben indult meg intenzíven. Nyugat-Európa és főleg Németország háború utáni gyors és erős gazdasági felemelkedése számtalan új munkalehetőséget teremtett, amelyet belföldi munkaerő már nem tudott betölteni. Németországba először az olaszok jöttek, őket követték a jugoszlávok, a görögök, a spanyolok, a portugálok és végül – a legnagyobb számban – a törökök. A vendégmunkások lényegesen előnyösebb kereseti lehetőségeket, jobb munkafeltételeket vártak és találtak, mint hazájukban. Társadalom- és betegbiztosításhoz, valamint kiterjedt munkavállalói jogokhoz jutottak. Nagy részüknek azonban nem volt szakképzettsége, így legalábbis kezdetben csak olyan munkaköröket tudtak betölteni, amelyekhez nem kellett különösebb szakmai tudás. Ennek ellenére sokak számára hamarosan megindult egy lassú, de észrevehető gazdasági és szakmai felemelkedés. Egyrészt munkájuk és megnövekedett szakmai tudásuk következtében jobban megfizették őket, és így jobb anyagi helyzetbe jutottak, mint hazájukban, másrészt sokan a magángazdaságban találták meg a számításaikat, üzleteket és vállalatokat alapítottak, ahol főleg családtagok vagy rokonok dolgoztak. Tömegével nyíltak meg Németországban az olasz, jugoszláv, görög, török, később kínai és különböző ázsiai vendéglők. A vendégmunkások egy évtized után rendszerint megkapják az állandó tartózkodási jogot, és sokan így már nem is szándékoznak véglegesen visszatérni hazájukba. Ezt megkönnyíti az a tény is, hogy néhány év óta megvan a lehetősége a német állampolgárság felvételének, amelyet különösen a vendégmunkások Németországban született második nemzedéke vesz igénybe.
Jelenleg évente több mint százezer személy kapja meg a német állampolgárságot, így ők már nem számítanak külföldinek. Németországban a 82 millió főnyi lakosság 9 százaléka külföldi, ami az EU átlagának a duplája. Köztük a legnagyobb számmal vannak a törökök (mintegy kétmillió), utánuk következnek az egykori jugoszlávok (albánok, horvátok, szerbek, bosnyákok), olaszok, görögök, újabban a lengyelek és sokan mások. A magyarok száma mintegy 60 ezerre tehető.
A 80-as évektől viszont megindult egy másik bevándorlási hullám, főleg az ázsiai és afrikai országokból, amely egész Nyugat-Európát érinti. Ők már nem munkaszerződéssel jönnek, hanem legnagyobbrészt illegálisan érkeznek. Sokan közülük különböző indokokra hivatkozva menedékjogot kérnek. Az esetek jó részében a politikai üldözés ténye nem bizonyítható, ezért kevesen is kapnak menedékjogot. Nagy részük nem politikai menekült, hanem gazdasági okok vagy a hazájukban lévő alacsony életszínvonal, és a sokszor kaotikus politikai körülmények késztetik őket vándorlásra. Legális igazolványok nélkül, csak feketén dolgozhatnak, ami azt jelenti, hogy a munkaadók alacsony béreket fizetnek nekik, és nem kötnek velük semmiféle biztosítást. A német és a többi EU-ország törvényei azonban tiltják és büntetik a feketemunkát, úgy a munkaadónál, mint a munkavállalónál.
Az elmúlt években szerte Európában minden gazdasági ágban megnövekedett a munkanélküliség. Az állások megszűnése már jó ideje nemcsak a kevésbé képzett munkásokat, alkalmazottakat érinti, hanem a magasabb végzettségű tisztviselőket, mérnököket is. Alig telik el nap, hogy az újságokban ne jelenne meg egy hír arról, hogy valamelyik nagyvállalat vagy bank ismét több száz, sőt több ezer alkalmazottjától válik meg. Ezek számára a jelenlegi helyzetben új munkahelyeket találni rendkívül nehéz, különösen akkor, ha már az illetők 40 évnél idősebbek. Az is rendkívül megnehezíti az elhelyezkedést, hogy új minőségi munkahelyek az utóbbi években nem nagyon jöttek létre. A New Economy, azaz az új gazdaság cégei nagy részének legyengülése és tömeges összeomlása rengeteg jól képzett alkalmazottat, köztük főleg sok fiatalt tett munkanélkülivé. Ezen a téren jelentős javulást csak a konjunkturális helyzet számottevő megélénkülésétől lehet várni.
Néhány pozitív előjeltől eltekintve azonban a világgazdasági növekedés egyelőre még várat magára. Az utóbbi években számos fiatal német kutató és tudós vándorolt ki főleg az USA-ba. A müncheni Süddeutsche Zeitung szerint jelenleg mintegy 20 ezer fiatal német kutató dolgozik az Egyesült Államokban. A müncheni újság ezt a kivándorlást azzal magyarázza, hogy ennek a jelenségnek nemcsak közvetlen anyagi okai vannak, hanem az is, hogy a fiatal német kutatók és tudósok az USA-ban gyorsabban jutnak egyetemi katedrához, mint Németországban, ahol az egyetemi tanári kinevezések különböző bürokratikus nehézségek miatt lényegesen hosszabb ideig tartanak. Így fennáll a veszélye annak, hogy rövid időn belül csökkenni fog a belföldi tudós- és kutatói utánpótlás az egyetemeken. A születések számának erős csökkenése pedig csak felerősíti ezt a folyamatot.
Magyarország 2004 tavaszán bekerül az EU-ba. Ezzel megnyílik annak a lehetősége, hogy a magyarok az eddiginél nagyobb mértékben munkát vállaljanak az EU országaiban. Néhány évig azonban számszerű korlátozások maradnak fenn, amelyek nem teszik teljesen szabaddá a munkaerő-vándorlást. Ennél azonban sokkal nagyobb probléma a nyugat-európai munkanélküliség, amely még a belföldiek számára is kevés új álláslehetőséget nyújt. Így minden álláshirdetésre legalább tucatnyi jelentkező akad. Az egész egyszerű munkától eltekintve a külföldi jelentkezőnél rendkívül fontos, hogy legalábbis alapvető nyelvismerettel rendelkezzék. Az idegen nyelvű képzésre a jövőben Magyarországon az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kell fektetni.
Az EU-ba való belépés a magyar diákok számára lehetővé teszi, hogy különböző nyugati egyetemeken és főiskolákon tanuljanak. Ezt segítik elő az EU ösztöndíjprogramjai is. Ne feledjük, hogy az 1956-os magyar forradalom után mintegy hétezer menekült diák tanult és végzett amerikai és európai egyetemeken.

A szerző közgazdász (München)