A hazai gyermekgyógyászat kialakulása egyidős a diszciplína európai megjelenésével. Magyarországon az első gyermekekkel foglalkozó intézmény 1837-ben, a gyermekbetegségekkel kiterjedten foglalkozó kórház pedig 1839-ben alakult meg. 1883-ban készült el az a kórházi épületegyüttes, amely akkoriban Budapest építészeti látványossága volt, s amely minden szempontból megfelelt a kor igényeinek. A hajdani tervezők kitűnő munkájáról vall, hogy még ma is ebben az épületben működik a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikája.
A XX. században a nagyfokú csecsemőhalandóság leküzdése érdekében egyre-másra alakultak a gyermekkórházak. Ez a folyamat folytatódott a II. világháborút követően is, és lényegében akkor alakult ki Budapesten a mai csecsemő- és gyermekgyógyászati kórházi struktúra. Az elmúlt 50 évben ez a szerkezet alapvetően nem változott meg, miközben a gyermekgyógyászatban nagy paradigmaváltás ment végbe. Sajnálatos módon éppen az elavult kórházi struktúra akadályozza ma a budapesti gyermekgyógyászat megújulását.
Történelmi okok miatt Budapest biztosítja a központi régió mintegy 3 millió lakosának fekvőbeteg-ellátását. Néhány országos feladatot is figyelembe véve ez a szám még nagyobb is. A 14 éven aluli populációt nézve a fővárosra jut mintegy 6-700 ezer gyermek ellátása, a 18 éves korral számolva ez 8-900 ezer fő.
A gyermekgyógyászat integratív diszciplína. A specializálódás minden spektrumát magába foglalja és egyben tartja. Egy gyermekszakintézményben kötelező helye van az olyan társszakmáknak, mint a gyermeksebészet, a gyermekradiológia, a gyermek fül-orr-gégészet, a gyermekkardiológia, s még sok más szubdiszciplína. S természetesen hozzátartozik a mikro-metodikákat alkalmazó speciális laboratórium, valamint a pszichológia, pedagógia jelenléte is. E teljességre nem törekvő felsorolásból látszik, hogy a gyermekellátás alapvetően különbözik a felnőttekétől: komplexebb és speciálisabb infrastruktúrát, szervezettséget és logisztikát igényel. A fejlett világ országaiban az elmúlt fél évszázadban a fentiek figyelembevételével valósult meg a korszerű és komplex gyermek-betegellátás. S mivel a hatékonyságot fokozza a centralizáció, ezek általában nagy gyermek-egészségügyi centrumokká alakultak (Hospital for Sick Children, Toronto, Children’s Hospital of Philadelphia stb.).
Ezzel szemben mi a helyzet Budapesten?
A magyar fővárosban jelenleg erősen széttagoltan, 20 kórházban és kórházi osztályon létezik fekvőbeteg-gyermekellátás. A 20 ellátóhely nagyjából 2000 aktív ágyat, s közel 400 gyermekorvost jelent. A fenti infrastruktúra 76 ezer fekvő és 550 ezer járó beteget lát el. Budapesten csak 8 olyan aktív gyermekgyógyászati egység működik, amelyiknek ágyszáma eléri vagy meghaladja a 130-at, miközben egyedül egyik sem biztosítja a gyermekellátás komplexitásának olyan fokát, amelyik a korszerű gyermekgyógyászattól elvárható volna!
Amennyiben a szolgáltatások összességét összeadjuk, elmondható, hogy a gyermekellátás szinte minden szegmense jelen van Budapesten. Csak egymástól jelentős távolságra, nem kellő hozzáférhetőséggel, jelentős utaztatással, s a szervezés hiányosságaiból adódó minden hátránnyal és veszéllyel együtt. A széttagoltság történelmi tény, amely azonban gátolja a szakma további fejlődését. S makrogazdasági szinten, a működtetők legjobb szándéka mellett is, feltétlenül pazarláshoz vezet. A pazarlás mellett ugyanakkor jelentős szakmai hiányosságok is fennállnak. Nincs például Budapesten gyermekrehabilitáció, szociálpediátria, mentálhigiénés osztály, prevencióval foglalkozó egészségre nevelő intézet, drogabúzus ellátását biztosító korszerű hely, krónikus gyermekgyógyászati ágy, hogy csak a legfontosabb hiányokat említsük. Nem szerencsés továbbá a kórházak földrajzi elhelyezkedése sem: a 20 hely közül kettő található Budán, a többi Pesten.
Az elmúlt két évtizedben alapvető szemléletváltás következett be Európa és a tengeren túli országok gyermekgyógyászatában. A betegellátás döntően járóbeteg-formában történik. Kórházi felvételre csak invazív vagy speciális körülményeket igénylő diagnosztika, akut betegellátás, illetve speciális kezelés miatt kerül sor. A gyermekkórházakban szinte csak intenzív beteg fekszik, ugyanakkor a beteg gyermek mellett marad a család, de legalább az édesanya. Mindez a régi, elavult kórházi struktúra alapos átalakításához vezetett. Ez a fajta ellátás természetesen nem viseli magán a magyar finanszírozás ismert anomáliáit, amely csak a fekvőbeteg-ellátást honorálja, nem pedig a tényleges és definitív orvosi ténykedést.
A korszerű diagnosztikai és terápiás beavatkozások természetesen azonnal tért hódítanak a gyermekgyógyászatban is. Mivel azonban ezek rendkívül költségesek, hatékonyan és jó kihasználtsággal csak nagyobb centrumokban alkalmazhatók. A specializálódás magas szintű a gyermekellátásban. A szakemberek egymást kiegészítve szolgálják a gyermekegészségügyet, jelenlétük biztonságot ad, emeli a munka színvonalát, a gyógyítás minőségét. Folyamatos jelenlétük garancia erre. Ugyanakkor az is fontos, hogy ne a beteg gyermek utazgasson a specialistához, hanem azok jöjjenek a betegágyhoz. Ez csak centralizált formában működő infrastruktúrával és személyzettel lehetséges.
A gyógyítás minőségi javulását eredményezi a centralizált betegellátási forma. A több beteget észlelő és gyógyító orvosok és ápolószemélyzet ismeretanyaga állandóan megújul és bővül, a centrum lehetőségei többszörös szakmai kontrollt tesznek lehetővé. A nagyobb beteganyag megalapozottabb szakmai konzekvenciák levonására ad lehetőséget. S végül az orvosképzés és -továbbképzés minőségét is emelheti a korszerű, mindent egy helyen bemutatni és oktatni képes gyermek-egészségügyi centrum.
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a központi régió és Budapest gyermek-egészségügyi ellátásában a fejlődéshez vezető egyetlen lehetséges kitörést a centralizáció jelenti. Nemcsak nyugat-európai és észak-amerikai példákat lehet említeni, hanem hazait is. A Miskolci Gyermek-egészségügyi Központ zöldmezős beruházásként jött létre és működése példázza mindazokat az előnyöket, amelyeket a centralizáció jelent.
Budapesten két új gyermek-egészségügyi központ létrehozása indokolt. Kialakításukat célszerű nagy zöldfelület közelében, jó közlekedési viszonyokkal rendelkező, már működő kórházi infrastruktúra mellé tervezni (közös szolgáltatások miatt, pl. élelmezés, mosoda, nagy értékű diagnosztikus eszközök, digitális képalkotók stb.). Ennek nem mond ellent, hogy mindkét központ csak új beruházásként képzelhető el. A kialakítandó központok egyetemi, minisztériumi, önkormányzati és egyházi vegyes tulajdoni formában működtethetők, ahol az oktatás, kutatás és a betegellátás harmonikus egysége is megvalósulhat. A központok felépülése után a 20, jelenleg működő gyermekosztály, szakkórház, klinika megszűnhetne, illetve beköltözne a központba. A felszabaduló ingatlanok egy része a beruházás fedezetét jelentheti, míg más részük a jelenleg nem meglévő funkciókat vállalná át.
Amikor napjainkban sok szó esik Budapest egészségügyi fejlesztési koncepciójáról, a gyermekgyógyászat felelőseiként nyomatékkal fel kell hívjuk arra a figyelmet, hogy csak összefogva, együtt gondolkodva álmodhatjuk és tervezhetjük meg azt a jövőt, amelyben a mindig méltán híres budapesti gyermekellátás (is) meg tud újulni.
A szerző akadémikus, egyetemi tanár, gyermekgyógyász; illetve egyetemi tanár, gyermeksebész
origo.hu
Orbán Balázs: Ez a háború nem a mi háborúnk - videó
