Valószínűleg soha nagyobb tudatlanságban, homályosabb, megfoghatatlanabb célokért nem rendeztek még választást Magyarországon, mint az idei európai parlamenti voksolást. Azon tiszteletre méltó honfitársaink, akik kötelességüknek fogják érezni a választáson való részvételt – minden bizonnyal nem lesznek túl sokan – automatikusan el fogják helyezni az ikszet kedvenc pártjuk listája fölött anélkül, hogy akár a leghalványabb fogalmuk is lenne arról, mi az az Európai Parlament, milyen feladat-, illetve hatáskörrel rendelkezik, miként működik, illetve hol helyezkedik el az integrációs intézmények rendszerében.
Pedig az Európai Parlament ma már nem tekinthető amolyan alibiintézménynek, a demokráciát, a legitimitást szimbolizálni hivatott cifra marcipándísznek az Európai Unió tortáján. Ma már nagyon lényeges területeken nagyon erős hatáskörrel rendelkezik – elég, ha csupán a magyar szempontból is húsbavágóan fontos költségvetési kérdéseket említjük. Mégis, én most egy másik aspektusát szeretném kiemelni az Európai Parlament tevékenységének, egy olyan jellemzőjét, aminek következtében a strasbourgi testület nagyon is méltó a magyar külpolitika s a nemzeti érdekeink érvényesülését kívánó magyar polgárok figyelmére.
Az EU-csatlakozás külpolitikánk szempontjából azzal az örvendetes következménnyel jár, hogy nemzetpolitikánkat kiszabadítja az integrációs politika fogságából. Az utóbbi években ugyanis az integráció volt a fő cél, ez volt külpolitikánk fő csapásiránya, minden egyéb terület – így a hagyományosnak tekinthető nemzetpolitikai kérdések is – ennek a prioritásnak, nevezetesen a minél előbbi integrációnak lett alárendelve. Ez a helyzet többek között azzal a negatív hatással járt, hogy diplomáciánkban pszichikai elemként ismét megjelent a megfelelési kényszer, amely bizonyos időszakokban – pl. Meciar körüludvarlása az alapszerződés érdekében – már veszélyes szintet ért el.
A csatlakozással – remélhetőleg – megváltozik a helyzet: az integrációs politika helyét átveszi majd az Európa-politika, mely minden bizonnyal a magyar külügy legfontosabb területe lesz. Hiszen nemzeti érdekeink érvényesítése szempontjából az unió kiemelkedő szerepet játszik. Akkor járunk el helyesen, ha ezen Európa-politikát nem célként, hanem eszközként, nevezetesen nemzetpolitikai céljaink elérésének eszközeként fogjuk fel. A magyar külpolitikát nemzetpolitikai céljaink alkotják, vagyis az összmagyarság, a teljes magyar nemzet felemelkedésének elősegítése politikai, gazdasági és kulturális tekintetben egyaránt, s ezen célrendszernek természetes része a határon túl élő magyar közösségek támogatása is.
A státustörvény kapcsán kialakult huzavona, valamint a kisebbségi jogoknak az unió alkotmánytervezetében történő rögzítése körüli vita azonban világosan megmutatta, hogy a tagállamok hajlandósága az unió hatáskörének ilyen irányú kiterjesztésére, a kisebbségvédelemnek a közösségi jogba történő beemelésére meglehetősen csekély. És itt lép be a képbe az Európai Parlament. E testület ugyanis kiválóan alkalmas arra, hogy a nemzetpolitikai céljaink megvalósítása érdekében indított hadjáratok előkészítő terepe legyen. Mivel a parlament politikai tanácskozó testület, amely egyben az unió lelkiismeretének szerepét is betölti, ülésein olyan kérdések is felvethetők, amelyek a kormányok képviselőinek találkozóin még időszerűtlenek, koraiak lennének. Nyilvánvaló, hogy amit egy miniszter, egy miniszterelnök vagy egy államfő nem mondhat ki, azt egy, csak a választóinak felelős EP-képviselő minden további nélkül kimondhatja. (Elegendő, ha csupán a Berlusconi elleni támadásokra, különösen azoknak a diplomáciai érintkezések megszokott stílusától radikálisan elütő hangnemére utalok.) Felhasználható-e grémium ezáltal arra, hogy nekünk fontos kérdéseket, témákat, kifejezéseket – kollektív kisebbségi jogok, területi autonómia – napirenden tartsunk, ezáltal becsempésszük az unió szótárába, részévé tegyük a brüsszeli terminológiának, elfogadtassuk, mint a politikai diskurzus elemeit? Egy jól átgondolt, megtervezett külpolitikai stratégia részeként az Európai Parlament előkészítő szerepet tölthet be, amely lehetővé teszi a nekünk fontos kérdések felvetését és álláspontunk sikeres képviseletét az unió döntéshozó fórumain. Ezen- kívül az Európai Parlament lehetőséget nyújt szövetségesek keresésére, a közvélemény megnyerésére, valamint a felvetett kérdések fogadtatásának tesztelésére is.
Az Európai Parlamentnek nemzetpolitikánk előkészítő és kísérleti terepeként történő felhasználása olyan új lehetőség, új eszköz a magyar diplomácia kezében, amit vétek lenne kihasználatlanul hagyni. Ez a taktika azonban csak akkor lehet sikeres, ha megvan a szükséges összhang, ha egy jól megkomponált nemzetstratégia talaján, annak részeként kialakul egy egészséges szereposztás, s létrejön a szükséges mértékű egyeztetés külpolitikánk hivatásos formálói, valamint az Európai Parlament magyar képviselői között. S még valami: természetesen olyan képviselők kellenek, akik mindenekelőtt magyarnak vallják magukat, akik, legyenek bár szocialisták vagy konzervatívok, mindenekelőtt a magyar nemzeti érdekek érvényesítését tekintik hivatásuknak. Akik munkájukat nem valamiféle homályos Európa-eszme, hanem a magyarság felemelkedése érdekében kívánják végezni.
A strasbourgi kártya csak egy lap. Talán nem is a legfontosabb lap a nagy diplomáciai kártyapartiban. De ha magyar szívvel, s éles ésszel ügyesen forgatják, hatékony lehet.
A szerző közgazdász
origo.hu
Itt vannak Orbán Viktor legújabb bejelentései - élőben a kormányfői interjú
