A luganói tanulmányi napok tizenöt éve

A nyugati magyarság kulturális tevékenységéről mindmáig csak hiányos ismeretekkel rendelkezik az anyaország. Még a rendszerváltás óta eltelt közel másfél évtized is kevés volt ahhoz, hogy akár a Tudományos Akadémia illetékes szervei, akár a Magyarok Világszövetsége megfelelő kiadványokkal tájékoztassa hazai szellemi életünket arról, hogy a Trianon óta bekövetkezett történelmi események következtében főleg Nyugat-Európa és Amerika országaiban a magyarlakta vidékeken milyen sokrétű és gazdag kulturális élet virágzott. Ugyanis erről eddig csupán a Püski Kiadó révén tájékozódhattunk. Szerencsére Lezsák Sándor Lakiteleken a 90-es években már szép és tartalmas múzeumot hozott létre. De mindez csak része annak a tevékenységnek, amit Trianon óta a nyugati magyarság végez. Ehhez a tájékoztatáshoz járult hozzá most Saáry Éva tanulmánykötete a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) 15 éves (1977–1991) tevékenységéről, amelyet a Szij Rezső vezetése alatt működő Szenczi Molnár Társaság még múlt évben jelentetett meg. A kiadványt immár másodszor mutatták be január közepén a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kört 1976-ban hozták létre Zürichben élő magyar írók és irodalomkedvelők azzal a céllal, hogy ez a szervezet a nyugati magyar alkotótevékenység támogatója és terjesztője legyen. Kezdettől fogva a SMIKK alapelveihez tartozott a magyar haza, a nemzeti eszmék szeretete és tisztelete; az 1956 örökségéhez való tántoríthatatlan hűség; a demokratikus szellem és cselekvési mód; valamint a humanista magatartás, amely nem fogad el és nem támogat semmiféle faji, vallási vagy egyéb megkülönböztetést.
A kör ügyvezető elnökeként Saáry Éva, főtitkári minőségben pedig B. Szabó Péter tizenhat éven át folyamatosan ellátták tisztségüket. Számukra kezdettől fogva buzdító példa volt a hollandiai Mikes Kelemen Kör, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és a Pax Romána.
A SMIKK kezdő programjaként szerepelt az Asconában élt és ott meghalt nagyszerű vallásfilozófus, valamint ókortudós Kerényi Károly munkásságának bemutatása. Az 1977-es konferencia alapján készült első kiadvány szerkesztésében viszont a bécsi Szépfalusi István segédkezett, példát adva az elkövetkező évekre is. Külön kiemelést érdemel az az ünnepi megemlékezés, amelyet 1981-ben, az ’56-os népfelkelés 25. évfordulója alkalmából tartottak. Ekkor a Dénes Tibortól kölcsönzött címszó – A befejezetlen forradalom – alapján boncolgatták a történeteket és azok jövőt alakító hatását. Utána a Gesta Hungarorum címmel kezdődő hároméves ciklus – ez a SMIKK-konferencia csúcspontját jelentette. Ekkor ugyanis újraértékelték a magyar históriát a honfoglalástól 1949-ig. Ebben az időszakban nekem is volt szerencsém részt venni a luganói rendezvényeken, ahol 1984-ben Magyarország a Trianonhoz vezető úton címmel tartottam előadást.
A luganói tanulmányi napok 15 esztendeje alatt 92 előadás zajlott le, amelyeken az előadók lakóhely szerinti megoszlása a következőképpen alakult: Nyugat-Európa 57; tengerentúl 12; Magyarország és elszakított területek 23.
Eme rendezvények legismertebb előadói, akik a kör szellemi arculatának kialakításához nagyban hozzájárultak, a következők voltak: Borbándi Gyula, Csernohorszky Vilmos, Czettler Antal, Gosztonyi Péter, Kabdebó Tamás, Pomogáts Béla, Sárközi Mátyás.
Nem hagyható említés nélkül azt a dokumentációs munka sem, amely szinte egyedülállónak volt tekinthető a nyugati magyar értelmiségi körök között. Ehhez tartoztak azok a kitűnő fényképek, amelyek több album szöveganyagát kiegészítették. A fotók értékéhez az is hozzátartozik, hogy a szereplők közül sokan sajnos már nincsenek életben. A dokumentumfelvételekből Nyugati magyar portrék címmel 1984-ben kiállítást is rendeztek a tanulmányi konferencián, a nyertes Vass Dánielnek dr. Szállási Árpádot ábrázoló sorozata lett. Ezek a felvételek értékes dokumentumai lehetnek majd egy olyan kiállításnak, amely – remélhetőleg Budapesten – ábrázolni fogja a nyugati magyar emigrációban lezajlott kultúrtörténeti eseményeket.
Mindezek alapján úgy vélem, hogy a luganói SMIKK másfél évtizedes, értékes munkájáért Saáry Éva méltó kitüntetést érdemelne a hazai kormányzat részéről.