A piócás ember hiánya és a mezőgazdaság válsága

Szabó Csaba
2004. 02. 03. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Meggyógyítom kendet, ámbár kendnek igen lóganéj szaga van. Ez már az utolsó stáció – biztatja Szabó baktert a piócás ember az Indul a bakterházban. Kellene nekünk is egy piócás ember, hogy meggyógyítsa a haldokló mezőgazdaságot, hiszen már-már tragédia, ahogy Medgyessy Péter kormánya a szerencsétlen gazdálkodókkal bánik. Az utolsó stációban vagyunk, de hozzánk nem jön el senki, hogy eltakarítsa a vérszívókat.
Bárkivel beszélek – legyen magángazda vagy társas gazdálkodó, sőt, elkötelezett, régi vágású téeszvezető – vérmérsékletüktől függően káromkodás, átkozódás vagy fejcsóválás a válasz, ha a mezőgazdaságra terelődik a szó. Nagyjából két irányzat bontakozik ki a véleményekből. Eszerint a kormányzat képviselői vagy tényleg ennyire nem értenek a mezőgazdasághoz, vagy tudatosan az ágazat ellen dolgoznak.
Szűk két év alatt nem kis teljesítmény ugyanis mindent tönkretéve egy romhalmazt varázsolni az éppen csak lélegzethez jutó agráriumból.
Szanyi Tibor igazat mondott, amikor azt dörgölte a gazdák orra alá, hogy a minisztérium nem érdekképviselet. Arra azonban senki sem gondolt, hogy az ezen az elven működő kabinet tevékenységének egyenes következménye lesz, hogy 20-30 forintot fizessenek rá literenként a termelők a tejtermelésre, ha egyáltalán megveszik tőlük a tejet, a sertéstermelők 2-3 ezer forintot buknak sertésenként, vagy hogy a baromfitartók ezreinek nem fizetik ki az elvitt jószág vételárát. Pedig voltak jelek. Az agrártárca például annak ellenére nem tett lépéseket, hogy a természeti katasztrófák miatt termelők százezrei mennek tönkre, mert a beígért kompenzációnak csak töredékét kapták meg. Legutóbbi miniszteri tájékoztatóján Németh Imre arról beszélt, hogy az aszály és a fagy miatt 300 milliárd forint kár érte a mezőgazdaságot, azaz a termelőket. A szakmai fórumon történt bejelentés közben Szanyi Tibor arca láthatóan meg sem rezzent, pedig ő volt az, aki korábban a károk mértékét, következményeit egyszerűen csak hisztériának minősítette. És ő szokta azt is mondani, hogy a piaci körülményekbe a kormány nem avatkozhat be, mivel nincs erre kompetenciája – amihez persze csatlakoznak a hivatásos okosok. Noha azzal, hogy nem tesz semmit és nem használja ki a piacszabályozási lehetőségeket, nagyon is beavatkozik.
S vajon hol rejtőzhetnek az agrárium irányítóinak a motívumai? Kereshetők például abban, hogy javában tart az európai parlamenti választási kampány. Könnyen belátható, az MSZP– SZDSZ-kormánynak most igazán fontos, hogy a választók nyomott áron vehessék a disznóhúst. Félreértés ne essék, nem a húsáremelés mellett kardoskodom, csak azt szeretném egyértelművé tenni, hogy nem normális az az állapot, amikor a piac szabadságára hivatkozva lényegesen az önköltségi ár alatt kell eladniuk a termelőknek a sertéshúst – de más élelmiszereket is –, eközben a kormány pedig semmit sem hajlandó tenni az őket ért veszteségek kompenzálására.
Más: szinte órákra vagyunk az EU-csatlakozástól. Most lehet előkészíteni a terepet a szabaddá váló tőkemozgásnak, és most lehet még egy utolsót szorítani a – képletesen szólva – levegőért kapkodó gazdák nyakán, hiszen a tavalyi brutális aszálykár már alapjaiban megrendítette anyagi bázisukat. Ehhez képest viszont soha ilyen kevés pénzből nem gazdálkodhatott a földművelésügyi tárca, mint az idén. A költségvetésben nincs forrás a beígért 30 százalékos EU-támogatás kiegészítéséhez sem, s az uniós kifizetési rend miatt 2004-ben a gazdák várhatóan egy fillér területalapú támogatáshoz sem jutnak.
Baj lesz. Nagyon nagy baj lesz. A piócás ember pedig egyelőre sehol…
--------------------------------------------------
A szerző agrárszakértő

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.