Autonómia pedig a Székelyföldön csak azért is lesz. Akkor is, ha jelen pillanatban elmosódó körvonalú, akkor is, ha láncot csörgetnek Bukarestben. Az önrendelkezés igénye ugyanis megszületett, naponta kimondatik, s aki a Székelyföldön jár, saját bőrén tapasztalhatja, hogy afféle virtuális valóságban, nemzeti bűvöletben élnek a székelyek, s ha csak egy módjuk van rá, kirekesztik tudatukból a román függőséget.
Az igazi valóság pedig ez, és nem az adminisztratív-politikai helyzetkép. Csíkdánfalván vagy Kézdivásárhelyen csupán elméletileg él Romániában a székely ember. A leendő autonómiának mindössze ezt a tudati valóságot kell szentesítenie, jogi keretbe foglalnia. Ezért van az, hogy mostanság mintha kicsit vidámabbak lennének a székelyek, s bizakodóbbak a jövendőben. Székelyföld önrendelkezése nem homályos politikai szándék többé, és nem ködbe vesző bizonytalanság: hanem olyan tény, amelynek beteljesülését néhány évben mérik. Ez az autonómia már nemcsak a fiak és unokák eljövendő osztályrésze, hanem mindenki személyesen akarja és fogja megélni.
Vannak, akik már félretették a pincében a bort az autonómia kikiáltásának megünneplésére.
A Michael Collins-i igazságra ugyanis a székelyek is rájöttek: az elnyomó hatalommal szembeni ellenállás leghatékonyabb formája, ha nem veszünk róla tudomást. Ezért nem számít, hogy mit mond az autonómiáról a román felsőház, X politikus vagy Z prókátor. Nem számít, ha ellenszél fúj Budapestről, és egyáltalán nem számít a parlamenti helyekért aggódó RMDSZ gáncsoskodása.
A legfontosabb most e székely önkormányzati gondolat és nemzeti különállóság markáns megjelenítése a mindennapokban. Az utcákon, üzleti viszonyainkban, kulturális életünkben és politikai cselekedeteinkben.
E szándék, közösségi jellegénél fogva önszerveződő – azonban megerősíti és sietteti az önrendelkezés igényének elfogadtatását, ha intézményesen, erőteljes sajtótámogatással jelenik meg.
A székely autonómia és a székely nemzeti közösség jelképei, címerhasználata és zászlaja körvonalazódnak, kisebb-nagyobb eltéréssel megfogalmazódtak, és használatban vannak. A Nap és Hold ősi szimbólumrendszere újra feléledt – az autonómiában gondolkodóknak elemi érdeke e jelképe terjesztése és közhasznúvá tétele. Autósmatricákon, pólókon, ruházati cikkeken és egyáltalán: minden hozzáférhető és személyes reklámhordozón feltüntetve az egyszerű és esztétikailag is kedvező jelképek viselését divattal rokon tüntetéssé lehet és kell fokozni.
Többször megfogalmazódott már a székely áru fokozottabb népszerűsítése, védelme, előnyben részesítése is. Ez a fajta közösségi cselekvés már nemcsak szimbolikus, hanem jótékony anyagi vetülete is van. Semmibe nem kerül feltüntetni az áru csomagolásán egyfajta székely védjegyet, adott esetben például a Napot és a Holdat vagy a székely termék feliratot. Vendéglátóegységek, szolgáltatók alkalmazhatnák e számunkra pozitív megkülönböztetést, és minden bizonnyal szívesebben vásárol ilyen terméket, vesz igénybe ilyen szolgáltatást a jelentős vásárlóerővel rendelkező, Székelyföldre látogató turista is.
Kár lenne kihasználatlanul hagyni azt a tömegszimpátiát is, amely a székelység körében hagyományos téli sportokat, különösen a jégkorongot övezi. Egy szimbolikus székely jégkorong-válogatott létrehozása mindössze akarat kérdése: a fiúk örömmel vállalkoznának rá, szponzorok számára érdekes és megtérülő kihívás, szimbolikáját tekintve pedig önmagáért beszél: látványosan jeleníti meg a székely önrendelkezést és annak Románián belüli nemzeti különállását.
Ami pedig e közösség spirituális erejét, illetve annak megfogalmazását illeti, gondoljunk az ortodoxiával körbevett, legnagyobbrészt katolikus székelység rajongva tisztelt hajdani főpapjára, Márton Áron püspökre. A boldog emlékezetű főpap beatifikálásának, szentté avatásának kérése, ennek folyamatos terítéken tartása több mint a székelység vallási meggyőződésének látványos megjelenítése: lelki kötelesség, amellyel önmagának tartozik.
Ilyen és hasonló cselekedetekből, szimbólumokból és ezek megéléséből áll össze egy nemzet és végső soron a haza is. Ami fent van, az van lent is – hangzik a régi bölcsesség, és így igaz. A székelység önrendelkezése megfogalmazásában, jelképeibe ültetve kel életre: s ha mindez megtörténik és mindennapjaink részévé válik, a magasban lévő haza körvonalat kap, és megvalósul itt lenn, a földön is.
origo.hu
Nézőpont Intézet: Áradt a Duna, apadt a Tisza
