Az uniós választások kampánya a célegyeneshez közeledik. A februári országértékelő beszédekkel indult politikai év kevés újat hozott, és mégis sorsdöntő lesz. A választásnak a politikai erőtérre gyakorolt hatását Tihanyi Örs (MN, 2004. április 18.) szemléletesen vázolta. Kérdés, hogy a szorítóba álló pártok milyen taktikával és technikákkal kívánják az áhított sikereket elérni. Abban szinte minden elemző egyetért, hogy a Fidesz inkább a gazdaság (áldatlan) állapotáról, míg a szocialisták ideológiai-kulturális témákról beszélnének inkább. Medgyessy enyhén szólva is meghökkentő közjogi csomagja a látszat ellenére nem a javaslat tárgyáról (kisebb parlament és közös uniós lista) szólt, hanem ismét egy ígéretet sugallt. Nevezetesen a leszakadók felé: amint megszűnik a pártok közötti civakodás és vita, úgy fentről végre odafigyelnek majd a sorsukra, hiszen az nem lehet, hogy „így” (hónapról hónapra) kelljen élni.
A hazai feltáró újságírás szárnybontogatásának köszönhetően nemrég bepillanthattunk a szocialisták politikai boszorkánykonyhájába. A tényfeltárás túl jól sikerült, s a szocialisták az Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére! jelszót követve hozzá is láttak forgatókönyvük megvalósításához. Mielőtt azonban ennek részleteivel foglalkoznánk, néhány dolgot érdemes közelebbről megvizsgálni. Medgyessy Péter közjogi csomagja arra is jó volt, hogy visszavonulási utat nyisson a minden idők legnépszerűbbjéből legnépszerűtlenebbé vált kormányfője számára. Történjék ugyanis bármi, Medgyessy megpróbálta. Hogy a mindig acsarkodó ellenzék vagy horribilie dictu saját pártja akadályozta-e meg eredményességében, az már másodlagos. A bankár Medgyessy felnőhet a korábbi főnök és nagy vetélytárs, Németh Miklós mellé, és továbbra is partiképes marad.
Egy további kérdőjel a Csapatjátékosok személye körül merül fel. Ha egy újságírónak is sikerült bejutnia a felkészítésre, akkor oda nem tartozása vélhetően nem tűnt fel. Úgy tűnik, hogy az MSZP káderhiánnyal küzd, és ezért a választási csatához zsoldosokat keres. Más olvasatban: olyanokat, akikért kudarc esetén nem kár. A szocialisták késő kádári elitekből kikerülő holdudvara és tagsága a látszat alapján nem ér rá kampányolni. Erre pénzért fogadnak tanácsadót és az utcáról toboroznak közvitézeket.
Kifulladt az MSZP közjogi populizmusa
Bár a tanácsadók is mintha harcban állnának egymással. A „mi” amerikai tanácsadónk a „ti” izraeli tanácsadótokkal szemben. A Medgyessy körül épülgető kormányzati kommunikációs konglomerátum és a Köztársaság tér hagyományos agit-prop osztálya mérkőzött itt meg. A csata még nem dőlt el. A Kossuth téren tíz- és százmilliók röpködnek. A médiamunkások építhetik kapcsolati tőkéjüket, amit egy 2006-os bukás után a magángazdaságban kamatoztathatnak. A Köztársaság téren szerényebb tétben megy a játék. A viadalban, most úgy tűnik, a Köztársaság nevű tér kerekedett felül a köztársasági eszme jól fizetett hívein.
A politikában minden lehetséges. Így még az is, hogy az a bizonyos tényfeltáró újságíró nem is véletlenül tévedt a tilosba. Mint ahogyan a korábban szép reményeket tápláló politikus látványos vagyonszerzése után lemondhat pártvezetői ambícióiról, úgy az idejekorán leleplezett stratégiájú kampányszakértő sem számíthat nagy jövőre. Ha a szocialisták júniusban veszítenek, úgy annak a Köztársaság tér lesz a kárvallottja, s nem a Kossuth tér.
Mindehhez képest a 2002-es kampányhoz viszonyítva alig látni újat. Az MSZP ismét a nyugdíjasoknak akar kedvezni, akik a 19 ezer forint egyszeri jótétemény helyett most kénytelenek lesznek átlagosan 15 ezerrel beérni. Nagyot fordult a világ. Ameddig a szocialisták 2003-ban még az 53. heti nyugdíj decemberről 2004. januárra való csúsztatásával próbálták volna betömni az államháztartás hiányát, addig az idei választási évben már a Mindent a nyugdíjasoknak! jelszó érvényesül. Kérdés, hogy a nyugdíjasok hogyan értelmezik a kormány hirtelen támadt törődését. Szavazataikkal nyugtázzák-e azt, otthon maradnak, vagy az ilyenkor menetrend szerint érkező újabb ár- és adóemelésekből álló feketelevestől tartva inkább az ellenzékre szavaznak-e majd?
Ezért is álságos egyes balliberális médiamunkások aggodalma, akik a Fidesz által minden háztartásba eljuttatott, az államadósságot háztartásokra összegszerűen lebontó mintacsekktől óvták volna az időseket. Szerintük ugyanis sok nyugdíjas azt gondolta, hogy az azon szereplő 280 ezer forintot neki be is kell fizetnie. Érdekes, amikor a szocialisták 19 ezer forintos nyugdíjemelést ígérő csekkszerű szórólapokkal bombázták őket, amelyet sokan már a választások másnapján be akartak váltani, nem aggódtak ennyire.
Hasonló csúsztatás az is, amikor az elhíresült 19 ezer forintos és 50 százalékos nyugdíj- és béremelés értékvesztését próbálják megkérdőjelezni. Almát hasonlítanak össze körtével. Mintha nem ebben az országban élnének, vagy ami sokkal valószínűbb: nem annyiból, mint amennyiből az általuk hitegetettek. Az áremelkedés (infláció) százalékát hasonlítják ugyanis össze az emelés mértékével, és nem a kettő összegét.
De fogadjuk el a szocialisták érveit, ne foglalkozzunk annyit a gazdasággal! Elvégre erről szólna a werberi kampánystratégia is, és a szocialista óceánjárót is az ideológiai-kulturális kérdések felé kormányozzák. Persze nem véletlenül.
Miután a Medgyessy-féle közjogi populizmus nem növelte érdemben a szocialisták szavazótáborát, most a törzsszavazókra fókuszálnak. Jórészt azért, mert más nem nagyon maradt. A magyar társadalom apolitikus állapotában, botrányok iránti csömörében, és az uniós választások újszerűsége miatt csak korlátozottan mobilizálható. Ha ez így marad, a júniusi jó időben vélhetően leginkább a törzsszavazók mennek el majd szavazni. Őket akarja az MSZP felrázni, feléjük gyakorol gesztusokat. Az igazsághoz tartozik, hogy az MSZP-törzsszavazók többsége véleményirányító, és mikrokörnyezetében további szavazókat tud mozgósítani.
A baloldal ideológiai harci kürtjei
A baloldal ismét ideológiai harci kürtöket fúj. Ha júniusban a Fidesz győz, fasizmus, dögvész, pusztulás és terror lesz – sugallják. Ehhez jó eszköz a hálószobák nyugalmát felfordító abortuszkérdés, amire a polgári kormány szerintem jó, és a kádári reflexekre épülő választ adott: egy gyermek után egymillió, két gyermek után kétmillió forint állami otthonteremtési támogatást ígérve. Az állam (társadalom) és az egyház kettéválasztása álproblémáját azért vetették fel, hogy megcélozzák vele az egészségügy és az oktatás területén élőket, akik az egyház esetleges növekvő befolyásától félnek. Az unióellenesség felmelegítése pedig a Medgyessy-kormány egyetlen kibontakozási reményének veszélyeztetését sugallja. A baloldali kormány ugyanis jószerint csak uniós pénzekből próbál (tud) ígérni és fejleszteni. Ha ezek az uniós források bármilyen okból nem érkeznek meg, vagy nem a várt módon, úgy ezért nem az ügyetlenkedő baloldal, hanem az unióellenes jobboldal lesz a felelős.
Egyébként is mindenről a jobboldal tehet, amelyik ráadásul hajlamos a szélsőségekkel való kacérkodásra. Ezért fontos és a törzsszavazók felé tett gesztus az önkényuralmi jelképek tiltásának kezdeményezett felülvizsgálata. Ez a szélsőségesség fogalomtisztítása is egyben. A magyar történelem sajátossága, hogy e földön totalitárius rendszerek csak külső (náci és kommunista) segítséggel jutottak hatalomra. Mindkettő káros volt a nemzet számára, jelképeik ezért kerültek együttesen tiltásra. Amennyiben ebből a történelmi párhuzamból sikerül kivenni a vörös csillagot és a sarlót, kalapácsot, úgy csak a – jelentéktelen társadalmi bázisú – szélsőjobb marad, amellyel, mint azt fent már láthattuk, a Fidesz egyébként is kacérkodik. A kör bezárul(na).
A demokratikus alternatív elit
Hasonlóan átlátszó a baloldal másik igyekezete is, amely idővel szinte legfontosabb kampányérvvé is válhat. Két év alatt a harmadik vereséget akarják a Fideszre és Orbán Viktorra mérni. 2006-ban így már nem a programokról kell beszélni, hanem a Fidesz csillapíthatatlan hatalomvágyáról.
Mintha a baloldal nem a kormányzati hatalomért versenyezne, mintha nem a hatalom megszerzésének rendelne alá mindent. Ezért is szól a júniusi választás 2006-ról, ezért fontos, hogy világos legyen a tét.
Nem a Fideszről és Orbán Viktorról van szó. Pontosabban most annyiban van róluk szó, amennyiben a késő kádári eliteket és a nemzetközi tőke hazai közvetítőit tömörítő MSZP-vel szemben formálódó alternatív elit a Fideszben és Orbán Viktorban találta meg azt a politikai erőt és karizmatikus politikust, amely és aki sikerre viheti érdekeiket. A jó-rossz magyar kapitalizmus legnagyobb haszonélvezőit, a status quo védőit képviselő MSZP ellenében áll a status quót demokratikus úton átalakítani készülő alternatív elit, a rendszerváltozás utáni korszak feltörekvő és vesztes rétege. Szám szerint ők vannak többen. Pont ettől félnek a baloldalon.
Eddig talán elég volt a kormányt rendre saját korábbi ígéreteivel szembesíteni, így mutatva az ígéretekben még reménykedőknek: ha a kormány akarná, most is beválthatná azokat. Innentől kezdve azonban felelős ellenzékként a jobboldalnak alternatívát kell felmutatnia a kormány intézkedéseivel szemben, bemutatva azt, mit tenne másként. Jobban.
A szerző politológus
origo.hu
Orbán Viktor: Gratulálok, Márton Viviana! - fotó
