Magánvélemény az EP-választásról

Május 13-án elkezdődött a választási kampány. Azt hiszem, már rég elkezdődött, de most hivatalosan is beindították. Beszédeket hallgatok, cikkeket olvasok, tévéadásokat nézek néha e témában. Egy-egy után meg kell néznem a naptáromat: 2006 van, vagy még csak 2004? Brüsszelbe választunk, vagy a következő négy év magyar parlamenti csapatát kell kijelölnünk?
Miért gondolom ezt? Hallok arról, hogy két éve mit tettek, hallom, mit nem tettek. Hallom, hogy mit kell itthon megtennünk, hogy az életszínvonal, a szegények, a vállalkozók, a nyugdíjak… Olvasom, az egyik képviselő milyen korrupt, az egyik elöljárónk mennyi vagyon gyűjtött. De vajon miből? Persze a nép vagyona ment rá. Hallom, hogy a bankok így, a bankok úgy, bezzeg a Széchenyi-terv. Igaz, olykor még azt is elmondják, hogy a megállapodások szerint mennyi euróért pályázhatunk – természetesen, ha van önrészünk vagy jól megírt pályázatunk, és azt el is fogadják… Nem hallok viszont arról, hogy ott, Brüsszelben csupa független képviselő van-e, akik a saját elgondolásaikat képviselik, és gyűjtik a velük együtt érző szavazókat. Vagy olyan frakciók vannak, hogy minden ország küldötteiből tevődnek össze, és védik a saját országuk érdekeit, és ékesszólásukkal jobb belátásra bírják a többieket, akár az ő saját népük érdekei ellen is? Vagy pártok vannak, MSZP, Fidesz, MDF stb., és a küldöttek saját pártjuk itthoni irányítása alapján szólalnak fel és szavaznak? Vagy kinti pártokhoz csatlakoznak, s akkor azok tagjai értik meg a mi gondjainkat? De melyik az az „uralkodó” párt, amelyik a döntéseknél többséget képvisel, és melyik a kisebbség? A mi voksunkkal melyikhez állnak és melyiket növeljük? És mit várhatunk a kinti egyik vagy másik párttól, amelyhez a mi képviselőink csatlakoznak? Milyen programjuk van ezeknek? Melyik mit ismer a mi ügyeinkből, és mit nem fognak elfogadni, érvényesíteni?
Az egymás szidása vagy a másik gyalázása helyett végre arról kellene felvilágosítani szegény magyar szavazókat, hogy igazában mire is szavazunk. Mit képvisel majd az, akit kiküldünk? Egyáltalán, kint is a pártjuk irányításának engedelmeskedve nyomják a szavazógép gombjait, vagy saját elképzeléseik vannak, és azokat próbálják majd érvényesíteni? De akkor meg mik ezek a nézetek? Miért nem ők, a kiküldendők mondják meg, hogy mit akarnak vagy mit tudnak alkotni, milyen eredményt remélnek ott elérni? Vagy talán csak nem azért vannak a lista elején olyan pártvezetők is, akik bár az Európai Parlamentbe (EP) ki nem mennek, de a listán élen állva ők irányítják a mögöttük végzőket?
Van idő még a választásig. Jó lenne, ha nem arról szólna a kampány, hogy mik a hazai pártok erényei és mik az úgynevezett bűnei! Kedves megválasztandó parlamenterek, segítsenek nekünk, szavazóknak meglátnunk azt, hogy igazában mire és kire adjuk majd voksunkat.

A szerző szeged-csanádi megyés püspök