Botpolitika, avagy a sajtóháború folytatódik

A balliberális (kormánypárti) sajtó jobboldali (ellenzéki) kritikusainak körében nem kis fejtörést okozott, hogy a Fidesszel finoman szólva nem szimpatizáló 168 Óra augusztus 5-i számában a lap egy szocialista információs forrása azt állította, hogy az MSZP és (az időközben megbuktatni szándékozott) Medgyessy Péter csak akkor lát esélyt a választási győzelemre, ha „botot tolnak a gyorsuló Fidesz-bicikli küllői közé”: „nem bizonyítékok kreálását várja el a hatalom, de azt feltétlenül, hogy új parancsnokok rakják össze a még fellelhető fideszes mozaikokat. Ehhez elszánt, egymással szorosan kooperáló, gazdasági ügyekhez nagyon értő, s ha úgy tetszik, akár politikai megrendeléseket is teljesítő vezetőkre van szükség. (…) Egy év van bizonyítani, hogy a Fidesz lopott. A kampányra meg kell tölteni a tarsolyt. A háború folytatódik…”
Az idézet puszta közlése egyik jele lehet annak, hogy a kormány és vezető kormánypárt tartós mélyrepülése komolyan megrendítette a kormányoldal sajtóbázisát. Nem mintha a 168 Órától nem állt volna eddig is távol sajtóbottal akasztani a Fidesz biciklijét, de valószínű, hogy rájöttek arra, hogy egy bicikliakasztós (ellenzékellenes) kormányzati politika nemcsak édeskevés ahhoz, hogy a hátralevő időszakban választási sikert alapozzanak meg, de már egy tisztes vereséghez is elégtelen.
Ahogy a kormánypártokon belül is kormányválságot generáló nézeteltérések vannak a kormányt, a kormánypolitikát és a (lemondott) kormányfőt illetően, úgy a kormánypárti sajtó is megosztott. Az „Állítsuk le együtt a Fidesz a hazugsággyárát!” fedőnevű, neorákosista ideológiai abszurdum csődjéből mások nem vontak le megfelelő következtetéseket, és mindenféle pálcákkal és gallyakkal rohangálnak az ellenzéki kerékpár után, és kínálják fel persze segédeszközeiket a kormányoldal vezetőinek is.
Avar János a Vasárnapi Hírek augusztus 8-i számában Fűts be nekik, Péter! címmel biztatja az uniós választás után megrendült pozíciójú kormányfőt arra, hogy bátran mozgósítsa a baloldalt demokrata eredményekre büszke (?) ellentámadási kampányra az egyezkedésre képtelen, a politikai harcban semmitől vissza nem riadó ellenzékkel szemben. Az Avar javasolta botpolitika lényege Medgyessy „reagenizálódása” lenne: ahogy Jimmy Carter megegyezési készségét idéző politikájával szemben Ronald Reagan átkozottul kemény vonala bizonyult sikeresnek az oroszokkal szemben, úgy Péteréknek is valamiféle keményvonalas (hard liner) stílusra kellene váltaniuk.
Avart és mindazokat a kormánypárti sajtóban, akik a látszat szerint mind ez idáig Mahatma Gandhi vagy Kalkuttai Teréz Anya reinkarnációjának tudták be Keller Lászlót és Lendvai Ildikót, Kovács Lászlóról nem is beszélve, egyebek mellett az viselte meg a nyár politikai viharaiban, hogy az ellenzék nem viszonozta Medgyessy „gesztusát”, amikor az egyeztetni akart az ellenzékkel az európai biztos kijelöléséről. Medgyessy gesztuspolitikájának védelmében és a Fidesz botozása érdekében Avarék készek még Medgyessy szavait is átírni és a magyar (politikai) nyelvet radikálisan megújítani.
Történt ugyanis, hogy az ellenzékkel folytatott egyetlen, de sikertelen tárgyalása után a kormányfő azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ő nem is egyeztetni akart, hanem csak konzultálni. A kormányfő tekintélyére tekintettel ne menjünk bele abba, hogy mi különbség lehet egy konzultáció és egy egyeztetés gesztuspolitikai értékei között, mert akkor felrémlene az, hogy anno Moszkva mekkora gesztusokat tett, amikor az általa egyoldalúan meghozott döntésekről konzultált Budapesttel. De ha már egyeztetés, akkor legyen egyeztetés: szemmel láthatólag Avarnak sem okoznak szellemi problémát a fogalmak jelentései és használata, hiszen az „egyeztetésnek” csak úgy van értelme, ha egyazon kérdésről legalább két eltérő álláspont létezhet, melyeket a felek közös nevezőre hoznak. A valóságban a kormányfő egyetlenegy alternatívát tartott elfogadhatónak, a sajátját, és gesztusa abban merült ki, hogy felkínálta az ellenzéknek az azzal való látványos, a píárosok által jól kommunikálható egyetértést. Az első nem elhangzása után aztán Medgyessy Péter ugyanúgy teátrálisan bejelentette gesztuspolitikájának végét, mint a jóléti államét az első gazdaságpolitikai kudarcsorozat után. Egy újabb adalék ahhoz, hogy milyen vezetői képességekkel rendelkezik politikai akadályok leküzdéséhez: meghátrálás és ideológiai ellentámadás.
A kormányzati botpolitikát szolgáló kormánypárti sajtóbotozás jegyében az augusztus 8-án megjelent Vasárnapi Hírek már idő előtt nekilátott az államigazgatás Fidesz ellen hangolásának azzal a hírrel, hogy a Fidesz politikusai pártjuk kormányra kerülése esetére kilátásba helyezték olyanok eltávolítását, akik nem élvezik a párt bizalmát. A lap leleplezésnek csomagolt kommentárja szerint fény derült a Fidesz tisztogatási terveire a köztisztviselői karban, a rendvédelmi és más szerveknél, amiről egyébként – teszik hozzá – sokan tudni vélnek. Avar botjával rákoppint a Magyar Nemzetre is, midőn burkoltan, de érthetően arról ír, hogy a szélsőséges közíró (Lovas István – L. T.) a német és osztrák média Orbánt rendre Haiderhez hasonlító cikkein dühöngött. A jobboldali média, fűzi hozzá, a legkevésbé sem eurokonform sajtóhadjáratot folytatja Medgyessy ellen, amit a nem eurokonform Fidesz jóváhagyása nélkül nem tehetne meg.
A Magyar Nemzet mint a Fidesz bábja jól illeszkedik abba a botpolitikai tematizálásba, hogy a Fidesz milyen közjogi intézményeket vagy méltóságokat tart kézben. Gyurcsány és Lendvai nézetei a Fidesszel társított bolsevik kettős hatalomról és árnyékállamról megihlették a Vasárnapi Hírek olvasóit is. Egyikük leveléből az derül ki, hogy nemcsak Polt Péter és Járai Zsigmond, hanem az Alkotmánybíróság tagjai is a Fideszt szolgáló bábfigurák. Általánosságban egyet is tudok érteni Neumann Ottóval (Magyar Hírlap, augusztus 6.): „Egy jól működő demokráciában létezik néhány, egymástól sok mindenben különböző, de a politika fölé emelkedésben mégis azonos jellegű intézmény, amelyeknek a befolyásolhatatlanságában hinniük kell az embereknek. Ilyenek többek között a köztársasági elnök, a bíróság – főként az Alkotmánybíróság –, az ügyészség, az Állami Számvevőszék és a Központi Statisztikai Hivatal.” Ha netán Neumann-nak igaza van, a Vasárnapi Hírek fényt deríthetne arra is, hogy az MSZP által jelölt és a Fidesz által egy valódi egyeztetés útján megszavazott alkotmánybírók hogyan és mikor teljesítették Orbán Viktor utasításait. Avar János az olvasó által dicsért cikkében azt írta (VH, július 25.), hogy a Fidesz kormányzása alatt „a hatalom” móresre tanította Juszt Lászlót állítólagos alkotmánysértésekor. Avar, hogy a Fideszre csapjon a botjával, jó érzékkel nem nevezi meg azt „a hatalmat”, amely szerinte Juszttal elbánt. Így az olvasóban a Fidesz-kormánnyal társul a hatalom fogalma, holott valójában Györgyi Kálmán főügyész volt az, aki leporoltatta Juszt aktáját, és maga Juszt éppen a Vasárnapi Hírekben nyilatkozta, hogy Györgyi Kálmán a Fidesz zsebében van. Avarnak azért kell elhallgatnia Györgyi nevét, mert akkor összeomlana a Fideszszel szemben a csonka kuratóriumok miatt szabadságharcot folytató Györgyi Kálmán Polt Péter lejáratását szolgáló mítosza.
Ha szívesen idéztem is Neumann Ottót, az nem jelenti azt, hogy a Magyar Hírlap kimaradna a Ki a Fidesz bábja? című kormánypárti sajtójátszmából: a lap ugyanazon számában ugyanis az egyik olvasó levelében Járai Zsigmond a Fidesz alattvalójaként jelenik meg: főnöke Orbán Viktor, és mivel a Fidesznek többszörös Bokros-csomagnyi megszorításra van szüksége ahhoz, hogy 2006-ban simán győzzön; Járai mindent megtesz, hogy a Fidesz csökkenő gazdasággal és stagnáló életszínvonallal vegye át az ország irányítását. Aki beszélgetett már a kormánnyal elégedetlen szocialistával, az nagyjából tisztában lehet azzal, hogy miként lehet az elégedetlen és kiábrándulóban lévő szavazókat a Fidesz meggyűlöltetésével és – többek között – Járai vagy mások fantomizálásával kordában tartani. Az olvasó annak rendje s módja szerint felmondja a leckét: „Ha Polt Péter nincs, és a legalább kéttucatnyi ügyből 5-6 a bíróságok elé kerül, a Fidesznek ma az 50 százalékos támogatottsága 15-20 százalékra apadt volna. Ha Járai Zsigmond nem lenne jegybankelnöki poszton, akkor a bankok hasznának emelkedése helyett az államháztartás hiánya csökkenne tíz- vagy éppen százmilliárdos nagyságrenddel.” Általánosságban megint csak egyetértek Neumann Ottóval: a politikai függőségből eredő manipuláció lehetősége beépül a társadalmi tudatba, és az ellenérdekelt fél első megjegyzése után el lehet hitetni bárkiről, hogy pártküldetést teljesít. Mint láttuk, a Polt és Járai elleni politikai és sajtótámadások a Neumann által leírt politikai pszichológiai mechanizmusokra alapozódnak.
A kormánypárti sajtó botpolitikai manőverei annyira átlátszók, hogy ha a botcsinálta kormányfőnek bizonyult Péter esetleges bukásával utódja, második Péter komolyan veszi a tanácsot, hogy az ősz közeledtével befűtsön ellenfeleinek, akkor azt a népszerűségi mutatókra tekintettel csak úgy érdemes megtennie, hogy minden fűt s fát, küllőkre ártalmas venyigét és gerendát idejekorán tűzre vet. Mert különben a posztkommunista baloldalnak oly kedves forró ősz jöhet el.

A szerző politológus