Európai árszínvonal, balkáni szolgáltatás

Tizenöt éve jelent meg az Esti Hírlapban egy olvasói levél Csigaposta címmel, amikor az expresszlevél nyolc nap alatt érkezett meg Budapestről Celldömölkre. A posta elnézést kért. Ma – a levélelosztás korszerűsítése után – néha két hétig bolyonganak az egyszerű küldemények, pedig a postahivatalokat folyamatosan korszerűsítik (a kisebb településen meg bezárják), ám a sorban állás az árakkal együtt nő. A szolgáltatás igénybevevője kiszolgáltatott.
Szolgáltass, mondom, és ne akarj rám sózni négy darab ceruzaelemet, ha egyet akarok venni. Botrányos: egy áruházlánc illetékese le meri írni, hogy azért van így, „mert négyesével csomagolják”. A csomagolót az áruházlánc (megrendelő) fizeti, aki nem tanulta, hogy belőlem (is) él? (Meg abból, hogy a kis beszállítóknak 3–6 hónap múlva fizet. De ez más ügy.) Nem ismerik a mondást, hogy aki fizet, az huzat? Az illetékes panaszügyi sóhivatal válaszra sem méltat.
Bosszantó, hogy egy ventilátort vásárláskor nem lehet kipróbálni. Több bevásárlóközpontban próbálkoztam, s kiderült, hogy ez általános és minden műszaki cikkre vonatkozik, mondván, erre van a 72 órás visszacserélés lehetősége. Ez igen! Tehát ha nem tetszik otthon az áru színe, szaga, minősége, vagy – mint a példabeli ventilátor esetében – takarékossági okokból szétszerelve dobozolták, és nekem kell összeszerelni, akkor nekem kell visszavinnem, s vitatkozni az erre kiképzett emberrel.
Kész átverés, és nincs felelőse, nincs a panasznak gazdája, ha egy áruházlánc eldobható kávéfőzőt árusít nyolcezer forintért, persze nem tüntetik fel sehol, hogy nem lehet hozzá alkatrészt kapni, ha például eltörik az üvegből készült, tehát törékeny kiöntője, akkor eldobható.
Az sem szolgáltatás, ha az eladó mondja meg, hogy mit vegyek, mert csomagban sózzák rám a tv-csatornákat, meg kell vennem egy csomó engem nem érdeklő, esetleg bóvlicsatorna adását. Nem válogathatom ki, hogy melyiket akarom én (a vevő) nézni. Ez közönséges árukapcsolás, kaphatok fekete félcipőt, ha veszek hozzá egy pirosat is.
Nem jó, ha a szolgáltató vállalja, hogy telefonvonalam bárhová áthelyezhető, ám amikor ezt kérem, akkor egy utóbb kiadott kormányrendelet miatt megtagadja. Nem értem, hogy a Hírközlési Felügyelet miért nem mondja ki, hogy szerződés szerint kell teljesíteni, a bármikor, egyoldalúan módosítható megállapodás semmit sem ér. Ugyanúgy, mint a 90-es évek elején, amikor 1,7 millió, kedvezményes kamatozású lakáshitel-szerződést módosítottak az 1990. évi CIV. törvény 64–67. §-aival. Ez volt a büntetőkamat, amely révén ma 300 ezer család bármikor kilakoltatható. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a hitelek felvételekor megvizsgálták az adós hitelképességét, a büntetőkamat alkalmazásakor nem. Azóta ismét volt kedvezményes kamatozású lakáshitel, amelyet a kedvezőtlen széljárásra való tekintettel ismét egyoldalúan módosítottak.
A bankvilág előszeretettel alkalmazza az egyoldalú szerződésmódosítás praktikus eszközét. Például, ha az ember vagy a jogi személy egyetlen felelős vezetője köt egy folyószámla-szerződést, vesz hozzá bankkártyát meg telebank-szolgáltatást, akkor a szolgáltató előírja, hogy két aláíró kell. Majd később kijelenti, hogy nincs telebank, ha két aláíró van, akkor nem vehető igénybe ez a szolgáltatás. Ez, kérem, nem szolgáltatás, hanem önkény, kiszolgáltatottság.
A közszolgáltatók is szívesen élnek ezzel az eszközzel, nem akarok az áttekinthetetlen számlák agyonbeszélt ügyéről szólni, de nincs egy olyan hivatal, amely megtilthatná ezt a fogyasztóellenes magatartást? Na jó, beszéljünk inkább az ellenőrizetlen árakról, amelyeket a nyereségben érdekelt tulajdonos hagy jóvá. S ki védi a fogyasztó érdekeit? Lenne rá civil szervezet, de velük senki nem áll szóba, vagy legfeljebb alibi egyeztetést folytatnak, mint a délpesti önkormányzat, amelyik akkor kezdett párbeszédbe a sétálóutca átalakításáról az általa kijelölt civil szervezetekkel, amikor (a jóváhagyott tervek alapján) a kivitelezők légkalapácsai már megkezdték a munkát. Ugyanezt a módszert alkalmazzák a közszolgáltatások áralkujánál is, amikor az általunk választott, elvben a fogyasztók érdekeit védő önkormányzat egyben profitéhes tulajdonos, aki csak a kijelölt civilekkel tárgyal a már jóváhagyott árakról.
De vehetjük példaként a tömegközlekedést is, amely drága, a ritka és piszkos járatok nem az utasok (fogyasztók) igényeit, érdekeit szolgálják. És nincs, aki megvédje őket, amikor a nagyon jól kereső illetékesek folyamatosan arra panaszkodnak, alul vannak finanszírozva, és örüljünk, hogy csak ennyivel emelkedett, mert kétszer ennyivel kellett volna, de hát az ő nagy szívük ezt nem engedte. Mikor érünk el oda, hogy ha már bécsi árakat kell fizetni a közszolgáltatásokért, miközben az ottani jövedelmek töredékét keressük, akkor a szolgáltatások színvonala is közelítsen a szomszédokéhoz? S mikor mondják ki a tulajdonosok cégvezetőiknek, hogy amennyiben ilyen rosszul gazdálkodsz, akkor alkalmatlan vagy a feladatra! Netán a tulajdonosok alkalmatlanok?
Ki vagyok szolgáltatva, ha a telefonra (vezetékesre, mobilra) cégemnek szerződést kötök. A szolgáltatónak át kell adnom (másolatban, az eredeti bemutatása mellett) a bírósági bejegyzést, alapító okiratot, aláírási címpéldányt, bankszámlaszerződést, lemásolja adó- és tb-kártyámat, személyi igazolványomat, ám a saját adatok szolgáltatására nem hajlandó. Vajon vizsgálta-e az adatvédelmi biztos, hogy nem aggályos-e ez a piaci magatartás?
Az említett példák miért nem minősülnek pocsék szolgáltatásnak, tisztességtelen piaci magatartásnak, erőfölénnyel való visszaélésnek? Versenyhivatal, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, emlékeztető: az államot és hivatalait azért hoztuk létre, mert egyes feladatokat (törvényalkotás, igazságszolgáltatás, honvédelem, egészségügyi ellátás, oktatás stb.) nem tudjuk egyénileg megoldani. Tessék dolgozni, ha nem jó a törvény, tessék felhívni erre a figyelmet. Önöket ezért fizetjük. Annak is eljött az ideje, hogy a „386-ok” ne műpolitizálással, műbalhékkal, figyelemelterelő hadműveletekkel legyenek elfoglalva, hanem végezzék dolgukat, tehát alkossanak törvényt, figyeljenek választóikra, meg a civil szervezetek jelzéseire. Lépjenek fel a fogyasztók megkárosítói ellen, tegyék lehetővé az e területen működő állami és civil szervezetek hatékony működését.

A szerző közíró, a Társadalmi Konföderáció elnöke