Küzdelem a Fehér Házért

Az amerikai szavazópolgárok azon hányada, akik demokrata övezetben élnek, mint például New York és Kalifornia, vagy a republikánus fellegvárakban, mint amilyen Texas és Mississippi, általában csak az elektronikus médiákból értesülnek az elnökválasztás körüli hercehurcáról, de az Ohióban vagy Floridában élők szinte testközelben érezhetik a kampány szelét. Például a New Jersey államban levő Newark városkában, ahol John Kerry múlt heti látogatása előtt William Harrison volt az utolsó elnökjelölt, aki még 1840-ben itt járt. A jelenlegi állás szerint ezekben az államokban dőlhet el az elnökválasztás sorsa, így nem csoda, hogy a két jelölt itt jóformán egymásnak adja a kilincset. Az amerikai választási rendszer különlegessége, hogy nem az abszolút többséget elérő jelöltet favorizálja, legalábbis nem közvetlenül. Az nyer, aki a legtöbb elektori szavazatot elnyeri, legalább 270-et. Minden állam előre meghatározott elektori számmal bír, amit a nyertes visz el. Ha például Kerry győzne Kaliforniában, akkor az öszszes, Kaliforniának járó 55 elektori voks az övé lesz, ha Bush nyer Texasban, akkor az elnök megkapja a Texasnak járó 34 elektori szavazatot és így tovább. Alaska és Wyoming állam – a gyér népesség miatt – adja a legkevesebb elektori voksot, mindössze hármat államonként, így nem véletlen, hogy errefelé nem nagyon nyüzsögnek az elnökjelöltek.
A közhiedelem szerint a két versengő párt közül a republikánus volt mindig a gazdagok, a milliárdosok pártja, éppen ezért hatott bombameglepetésként a hír, hogy a magyar származású milliárdos, George Soros is beszállt a kampányba a demokraták oldalán. Politikai elemzők és bennfentesek egyöntetű véleménye szerint Soros a demokrácia ellenségének tartja Busht, aki szerinte az iraki háború ürügyén autoriánus, alapvető szabadságjogokat sértő intézkedéseket foganatosított az országban, külpolitikájában pedig a világ biztonságát veszélyezteti. A magyar származású milliárdos a becslések szerint 25 millió dollárt fektetett be saját pénzéből a Bush elleni kampányba. Soros mindezek mellett nagyon népszerűtlen a republikánusok köreiben, akik azonnal frontális támadást indítottak ellene, többek között azzal vádolva a pénzembert, hogy hatalmas vagyonát a nemzetközi kábítószerkartellekkel kötött üzletekből szerezte. Az egyik konzervatív csapat weboldalán pedig Sorost Sátánnak és a Velencei kalmárból oly jól ismert Shylock magyar származású ivadékának titulálták. Az már csak hab a tortán, hogy egy rádióbeszélgetésben a riporter azt állította, hogy Soros, miután megveszi a Fehér Házat, alá fogja ásni az egész amerikai erkölcsi rendet, és sutba fog dobni minden olyan értéket, amely az országot naggyá és erőssé tette. Kevésbé elfogult értékelések szerint azonban a milliárdos Bush elleni hadjáratának jól körülhatárolható oka van. Mégpedig az, hogy Soros vállalkozásait egyszerűen kihagyták az Irak újjáépítésében részt vevő cégek közül, és így elesett minden olajérdekeltségtől is. Ez utóbbi vádakat Soros dühösen tagadja, és legújabban azt a könyvét népszerűsíti, amelyben élesen kikel az elnök külpolitikája ellen.
Hivatalosan az USA-ban személyenként maximum kétezer dollár adomány adható a politikai jelölteknek, illetve azok pártjainak. Ez az úgynevezett hard money – kemény pénz. Azonban hála egy különös adótörvénynek, amit itt csak nemes egyszerűséggel az 527-es pontnak neveznek, egy olyan kiskaput nyit meg, amelyen keresztül a soft money – puha pénz – jóformán korlátlanul áramolhat a jelöltek és pártjuk felé, közvetetten, televíziós idők vásárlására és reklámfilmek készítésére, valamint olyan országos hálózat létrehozására, amely arra koncentrál, hogy minél több potenciális szavazót csábítson az urnák elé november 2-án.

A szerző politológus, egyetemi oktató