Kettős állampolgárság és nemzeti deficit

December ötödikén Magyarországon népszavazás lesz, s a szavazócédulán az egyik kérdés a kettős állampolgárságról szól majd. Sok érvet hallani pró és kontra, a rengeteg véletlen és szándékos félreértés, illetve félremagyarázás miatt azonban nem árt tisztázni, hogy miről is szól pontosan a referendum és mi is annak tétje.
Rögtön szögezzük le: a népszavazás nem befolyásolja a kettős állampolgárság tartalmát. Egy eredményes voksolás jogilag kötelezné a Magyar Köztársaság Országgyűlését egy törvény megalkotására, annak pontos tartalmának kidolgozása tehát a magyar honatyák felelőssége. Ráadásul, ha figyelembe vesszük, hogy az állampolgársági törvény kétharmados parlamenti támogatást igényel, akkor kimondhatjuk: a kettős állampolgárság ügyében a magyar politikai erők konszenzusára van szükség. Mindezt azért érdemes rögtön leszögezni, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és az általa vezetett kommunikációs csapat félrevezető és szociális demagógián alapuló kampányba kezdett. Az MSZP fő üzenete a következő: szavazzunk nemmel, különben a határon túli magyarok elárasztják az országot és tönkreteszik a szociális ellátórendszereket, a nyugdíjrendszert és az egészségügyet – mondják ezt függetlenül attól, hogy a kettős állampolgárságnak nem kell változtatnia a szociális és egészségügyi juttatások azon alapelvén, hogy azok csakis járulék befizetése esetén járnak. Gyurcsány Ferenc logikája egyszerű: demagógiával növeljük az MSZP népszerűségét. A miniszterelnök mindent ennek rendelt alá, ugyanis választási legitimáció híján MSZP-n belüli súlya a közvélemény-kutatókon múlik. Szeme előtt ott lebeg a „23 millió román vendégmunkás” dicstelen, ám hatásos példája. Céljai elérése érdekében pedig az MSZP semmitől sem fog visszariadni. Ha kell, a befolyása alatt álló közszolgálati televízió Este című műsora kész tényként közli, hogy a kettős állampolgárság 100 milliárdjába kerül a magyar adófizetőknek – annak ellenére, hogy tudjuk: ez nem igaz. (Ha nem ismerjük előre a törvény tartalmát, akkor honnan tudjuk, hogy az mennyibe kerül majd?) Említhetnénk azt az esetet is, hogy a Népszabadság címlapon közölte a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) felmérését, amely szerint minden negyedik határon túli magyar fiatal áttelepülne a kettős állampolgárság megadása esetén. A gond csak az, hogy a HTMH nem készített ilyen felmérést. Az adatok a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek nem a határon túli magyarság egészére, hanem csupán Erdélyre vonatkozó, bonyolult szociológiai összefüggéseket elemző felmérésének torzításából „születtek”. (Az elemzés egyébként nyilvános és hozzáférhető.) A Teller Ede-féle levélhamisítványon edződött napilap – esetleg éppen Gál J. Zoltán kérésére – tehát csúsztatásokkal teli felmérést közölt a címlapján, talán éppen annak érdekében, hogy előkészítsék Gyurcsány Ferenc aznapi parlamenti felszólalását.
A miniszterelnök és az MSZP frontálisan megy szembe a határon túli magyarság egészével. A szomszédos országban élő magyarok körében a kormánypárti üzenet egyértelmű: feleslegesek vagyunk. A manipuláció elkerülése végett összegezzük, hogy mely határon túli magyar szervezetek támogatják a kettős állampolgárságot: Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Szövetség, Felvidékről a Magyar Koalíció Pártja, Szerbiából a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Demokrata Néppárt, Ukrajnából a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, valamint a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Szlovéniából pedig a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség. Vagyis mindenki. A Gyurcsány–Hiller duó érzi, hogy nemzeti deficitbe lavírozták magukat. Ezért az elkövetkező időszakban csomagba gyűjtött, sok költségvetési forrást nem igénylő, ám mégis hangzatos adminisztratív és költségvetési intézkedésekről fogunk hallani a határon túli magyarokat illetően. Ennek leszünk tanúi november 12-én, a Magyar Állandó Értekezlet soros ülésén és az MSZP által kezdeményezett, „új nemzetpolitikáról” szóló rendkívüli parlamenti ülésnapon. Ebben a helyzetben a polgári oldal feladata az lesz, hogy ne engedje elterelni a figyelmet a népszavazás valós tétjéről, továbbá hogy felhívja a figyelmet a bejelentések valódi tartalmára.
Térjünk azonban vissza egy pillanatra az elvándorlás kérdésére. A Fidesz is rendelkezik olyan felmérésekkel, amelyek jelzik: a határon túli magyarság körében az elvándorlási hajlam egyes területeken eléri a 15 százalékot, ami sajnálatos tény. Csakhogy a felmérésekből az is kiderül, hogy a kettős állampolgárság ténye mindezt nem befolyásolja meghatározó jelleggel. Vagyis, ha valaki Magyarországra akar költözni, ezt akkor is megteszi, ha nincs kettős állampolgársága. Illetve, ha valaki nem akar áttelepülni, ezt akkor sem fogja megtenni, ha nevezetesen magyar útlevél is van a zsebében. Az elvándorlást nem adminisztratív akadályokkal, hanem csakis a megfelelő életkörülmények kialakításával lehet megállítani. A legmegfelelőbb „politikai életkörülmény” pedig az autonómia. Az autonómia, amelynek a kettős állampolgárság nem mond ellent. Érdemes arra is visszakérdezni: ugye nem azért támogatja az összes határon túli magyar szervezet a kettős állampolgárságot, mert el akarnak fogyni?
Hát akkor miről is döntünk december 5-én? Vitán felül áll, hogy a kettős állampolgárság leginkább a magyar útlevél megszerzése szempontjából fontos. Ennyiről van szó és nem többről. Ez nem kerül százmilliárdokba, nem teszi tönkre a magyar szociális ellátórendszert, hanem csupán lehetőséget ad arra, hogy – különösen 2007 után – a schengeni rendszeren kívül rekedő magyarok könnyebben tarthassák a kapcsolatot az anyaországgal. Gyurcsány Ferenc parlamenti beszéde óta azonban a szavazáson való részvétel a határon túli magyarság egészét is érinti. Elvi kérdés a tét. Minden egyes igen szavazat csökkenti annak az esélyét, hogy valaha is ismét bevessék a huszonhárommillió románról szóló primitív demagógiát politikai fegyverként. Tisztában vagyunk a realitásokkal, ismerjük a magyar polgárok hajlandóságát a különböző választásokon való részvételre. Abban viszont bízhatunk, a Fidesz szimpatizánsainak minél nagyobb része elmegy szavazni. S ami talán ennél is fontosabb: minél több MSZP–SZDSZ-szimpatizáns jöjjön rá arra, hogy ha az urnák elé járul és igennel voksol, akkor nem a Fideszre, hanem a határon túli magyarságra szavaz. Ha szabad tanácsot adnunk, akkor azt mondhatnánk: menj el szavazni és hozz magaddal még egy nemzeti érzelmű baloldali szimpatizánst.
A végeredményt nehéz megjósolni, azonban két szempont ettől függetlenül is leszögezhető. Egyrészt a polgári oldalnak kötelessége beszállni a kampányba, hiszen fenn kell tartani azt a hitet és meggyőződést Magyarországon, hogy a határon túli magyarság nem kolonc az ország számára. Másrészt leszögezhető: azok után, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány megcsonkította a státustörvényt, vagy hogy a beregszászi magyar főiskola épületét átjátsszák hozzájuk közel álló maffiacsoportoknak, most gyakorlatilag etnikai feszültségkeltéssel akarják demagóg módon, politikai haszonszerzés céljából feláldozni a határon túli magyarságot. Mindez már több a soknál. A Fideszen mostantól nehezen kérhető számon a külpolitikai konszenzus és párbeszéd hiánya bármilyen külpolitikai kérdésben.

A szerző az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke
(Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)