Sokat hallani arról, hogy nemcsak a hajléktalanság mérséklésére, hanem az elfogadhatatlan lakáskörülmények megszüntetésére is a támogatott lakásprogramok jelentenek hatékony megoldást. Mert a társadalmi kirekesztődéssel összefüggésben a lakás és a lakhatás önmagában is a legnagyobb gond. Az európai norma szerint már nemcsak az tekinthető hajléktalannak, aki az utcán vagy a hajléktalanszállón él, hanem az is, aki a nemzetközi mércéhez viszonyítva áldatlan lakáskörülmények között tengődik. Hazánkban csaknem kétmillió ember; és nem pusztán a roma származású sorolható azok közé, aki valamilyen szempontból elfogadhatatlan körülmények között sínylődik. A lakásminőségi mutatók körében főként olyan tényezőket lehetne említeni, mint a sötét, vizes, penészes, télen nem fűthető lakást vagy az elviselhetetlen zsúfoltságot.
Jóllehet az utóbbi másfél évtizedben drasztikusan nem romlottak a lakásviszonyok, de az otthonok húsz százaléka még mindig komfort nélküli, s több mint negyedmillió lakásban két vagy több család él együtt. Akárhol járunk az országban, szinte mindenütt találunk tatarozásra, tetőcserére szoruló épületeket, aládúcolt, süllyedő házakat. Ha valaki szeretne elköltözni, nyilvánvalóan nem tudja eladni a lakását. Főleg ez fejezi ki a lakásban élők mobilitásának lehetetlenségét. Nemcsak a cigány származásúak vannak kirekesztett helyzetben, hanem mindazok, akikre a pénzhiány mellett a hitelképesség hiánya is jellemző. A veszélyeztetettségi mutatók azokat az élethelyzeteket fejezik ki, melyekben nagy a valószínűsége a lefelé történő lakásmobilitásnak csakúgy, mint a kézzelfogható hajléktalanságnak. Vitathatatlan, hogy a lakásnélküliek jelentik a legkirekesztettebb társadalmi csoportokat, s miközben például a cigányok nagy részének van valamilyen lakása, azok többnyire emberi életre egyszerűen alkalmatlanok. Lakhatási lehetőségnek számít-e vagy sem a nyomorputrik világa? A cigánytelepek szinte mindegyikére a fizikai és a szellemi nyomor jellemző, amelynek folytonos újratermelődése megállíthatatlan. S mint látható, hiába készülnek támogatott lakhatási programok, lényegi elmozdulás aligha érzékelhető. A romák több mint nyolcvan százaléka vályog vagy fa falazatú viskókban lakik, ahonnan nem is tud hová költözni. És az is ismert, hogy többségük úgy válik nyomorgóvá, hogy eleve nem rendelkezik a társadalomban elterjedt javakkal, életfeltételekkel, illetve az ehhez szükséges forrásokkal. Miként nem rendelkezik azokkal a lehetőségekkel sem, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a társadalomban alapvetőnek tartott tevékenységekben részt vegyen. A cigányságot sújtó hátrányok jelentős része az alulprivilegizált térségekben jelenik meg, amelynek alapja, hogy a térség mint sajátos jellemzőkkel bíró településegyüttes, önmagában is képes a hátrányos helyzet előidézésére és fenntartására. A lakhatás mellett ugyanis olyan tényezők is szerepet játszanak, mint a munkanélküliek aránya, a mezőgazdasági alkalmi és aktív keresők létszáma vagy az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó. Ugyancsak statisztikai adat, hogy tartósan magas munkanélküliségű és elmaradott településen a lakosság 14 százaléka, míg kistérségi szinten 23 százaléka él.
De lehetséges-e például a lakhatás támogatásáról beszélni, ha egyértelműen zsákutcába került a gazdaság? A sokat emlegetett, egetverő államháztartási hiány mindennél árulkodóbb, amelyet a magyar gazdaságba vetett bizalomhiány újólag megerősít. Nemcsak azért, mert sok minden átalakulóban van a hazai gazdaságban, hanem azért is, mert az EU-csatlakozás évében szokatlan jelenségekkel is szembesülnünk kell. A csatlakozás szemmel látható átrendeződést váltott ki a költségvetés bevételi és kiadási oldalán is, ami előre látható volt, de nem várt folyamatokat is generált. Nyilvánvalóvá vált, hogy a mostani kormány sem tudja (vagy nem is akarja) az átalakulás terheit igazságosabban újraosztani az egyre inkább irritáló újgazdagok és az elnyomorodott népesség között. Valóban kiútnak látszik a hajléktalanság esetében a lakhatás támogatása, de ezzel egyidejűleg gazdasági okok miatt egyre többen kerülnek az utcára. És valljuk be őszintén: a nyomasztó lakásszegénység arra utal, hogy a társadalom kettészakadása látványosan és végérvényesen megtörtént.
Bár a cigánytelepek felszámolása minden szempontból elodázhatatlan, eddig jószerével egyetlen érdemi lépés sem történt. Korábban többször kísérletet tettek a feladatok és hatáskörök, illetve ehhez kapcsolódóan a támogatások felülvizsgálatára, de idáig minden lépés kudarcot vallott. Ugyanakkor könnyen kialakul az az illúzió is, mintha a telepszerű körülmények felszámolásával a romák esetében egy csapásra minden megoldódna. Holott, ha lényegi előrelépés nem történik az integrálódásuk terén, minduntalan kiszorulnak a többségi társadalomra jellemző státusok és szerepek, jogok és kötelességek hálózatából. Mindennek pedig végzetes következménye lehet. Csak remélhetjük, hogy a fenyegető társadalmi robbanást elkerüljük.
A szerző szociológus
origo.hu
10 erős mondat Magyar Péter volt barátnőjének interjújából
