Sírni csak a győztesnek szabad – az ige Székely Éva által száll, lett szállóige belőle. Bizony, sírni csak a győztesnek szabad, így tudjuk – áradni pedig csak a folyóknak. Áradni csak a folyóknak szabad. A tavak és a tengerek, az állóvizek csak állhatnak, hitünk szerint. Egyik lábukról a másikra? Száraz lábbal? Hitünk szerint az állóvizek, noha élővizek, mégis meglehetősen statikusak. Pocsolyák, akármekkorák is. És ez bennük a jó. A kiszámíthatóság. A lábvíz. A tengerek és tavak megúszhatók ártér nélkül. A folyók nem. Nekik szükségük van ártérre, ahová időnként, ha rájuk jön a nagyzási hóbort, kiterülhetnek, kiömölhetnek. A Széchenyihez hasonló nagy szabályozók és leigázók igaz, próbáltak változtatni ezen, próbálták leszoktatni a folyókat az árvíz rossz beidegződéséről, szorítani őket minél szűkebb gátak közé, de azért a víz bizonyos körülmények közt mégiscsak úr maradt, s a szabályozott folyóknak is van árterük. Senki se hajlandó észrevenni, hogy a tópart és a tengerpart ökológiai értelemben ugyanúgy ártér, mint a folyópart.
Az óceánok ártere a part. A könnyezőpálma ritkán sír, az óceán árvize a szökőár. A tenger ritkán árad, de akkor bezzeg nagyon. Árvízi periódusideje mondhatnók méretarányos. A régi emberek még megadták a tiszteletet a partnak, most viszont ott tartunk, ahol a part szakad. A cunami által károsított tipikus objektum: a luxushotel. Az utóbbi két évtized során a turistaipar, e kanalizált ökoterrorizmus invazív módon megszállta a tengerpartokat. Ahogy a déli Balaton-part is hovatovább egyetlen összefüggő üdülőövezet, az Indiai-óceán partjai is mérföldszám váltak élőhelyből üdülőövezetté. A valamikor, valaha befelé tekintő emberiség most milliószám szalad ki a partra. Megy föl a hegyekbe. Pontosabban a természet víruslegyöngített változatába, amely a mániákus hegymászástól a hegytetői lakóparkon át a pázsitig, a golfpályákig és a plázsokig terjed.
Az ember természetélményének első áldozata mindig a természet. A természetélmény végett először mindig a természettől kell a tájat megtisztítani. Az, hogy oly sok turista és a turistákat kiszolgáló személy vált a cunami áldozatává – intő jel. Most fellázadt a természetélmény az élménykeresők ellen, s az iszapban a jólétre vágyók holttesteinek ezrei együtt hevernek a helyi lakosok tíz- és százezreivel. Természet, természetélmény és ember – egy hekatomba. Memento mori, béke velük. A plázs „hősi halottjai” és a szegénység fiai, együtt.
Ha Fenyő Miklós énekli, hogy angyalföldi pálmafák, addig még rendben, de amikor Angyalföldre augusztusban meg is érkeznek a pálmafák, az már több mint elgondolkodtató. A pálmafák pedig jönnek. A plázs egyre kiterjedtebb. Colin Au malajziai befektető például potom 17 milliárd forintnak megfelelő euróért Berlintől hatvan kilométerre, Brand város mellett megcsinálta a Trópusi Szigeteket. A fapados trópust. Ahol cunamiveszély sincs, csak langyos sekélység. Colin Au a veszélyeztetett, mi több, immár végveszélybe került malajziai őserdők megvédése helyett mesterséges Édent álmodik Európának.
Szökőév, szökőár. Peruban, ha esik az eső, az erdőirtás miatt egész hegyoldalakat mos el a víz. A hegyoldalak ökológiailag érzékeny területek, amelyek elvileg természetben tartva volnának a leghasznosabbak. A tengerpartok is ökológiailag érzékeny területek, amelyeknek jelentős részét ugyancsak természetben volna célszerű megtartani. Találós kérdés: mi a cunami? Amikor alulról esik az eső. S hatására történik ugyanaz, mint amikor megindulnak a hegyoldalak. Kiirtott esőerdő – kiirtott mangrove mocsár.
A segélykoncertek és gyűjtőakciók, az emberi gyász, s a kései riasztás miatti düh ez egyszer ismét elfedi majd e katasztrófa ökológiai vonatkozásait. A vonatkozásokat, amelyek iszapként terhelődtek rá az amúgy elkerülhetetlenre.
Ideje volna felismernünk, hogy a tengerpart: ártér. Itt szálltak partra valamikor eleink, a halak. A tengerpart az a szent hely, ahol a vízi és a szárazföldi élet eszmét cserél. A legmélyebb kozmikus eszmecsere helye. Márpedig ezt az eszmecserét valójában nem a szökőár, hanem épp a tengerpartokra, szűz öblökbe folyamatosan – s nem csak szökőévenként – özönlő turistaáradat veszélyezteti.
A szerző író
origo.hu
Orbán Viktor a gazdasági semlegességről
