Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Mint bizonyára a román újságokból és televíziós hírekből már értesült róla, Mona Musca kulturális miniszter asszony intézkedése folytán országos botrány keletkezett Trianon című dokumentumfilmünk erdélyi vetítéssorozatával kapcsolatban. Kérjük Miniszterelnök Urat, hogy az ügyet vizsgáltassa ki, és segítsen abban, hogy a filmet félelem nélkül lehessen vetíteni, és az semmiféle szankciót ne vonjon maga után. Tavaly június 5-én mutatták be a budapesti és más magyarországi vetítőhelyek 128 perces dokumentumfilmünket, valamint jelenleg is sugározzák a Hír TV-ben Velünk élő Trianon című tizennégy részes filmsorozatunkat, amelyekben köztiszteletben álló, jeles szakemberek, közéleti személyiségek elemzik a versailles-i békerendszer és ezen belül a trianoni békediktátum előzményeit, okait, az elmúlt évtizedek történéseit, valamint azt, hogy a mindenkori magyar társadalom miként viszonyult ehhez a kérdéshez. A film gondolatokat szeretne ébreszteni és minden ember figyelmét felhívni arra, közösen beszéljük meg, vajon milyen feloldási lehetőségei vannak a trianoni traumának a XXI. század elején, az európai egységesülés időszakának politikai tendenciái közepette.
Tavaly ősszel Tőkés László püspök úr közreműködésével Nagyváradon volt a film erdélyi ősbemutatója, ezt követően több erdélyi városban és településen is vetítették az alkotást. Most is örömmel tettünk eleget ezúttal az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) megkeresésének, akik egyhetes bemutatósorozatot szerveztek január 7. és 12. között Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen. A különböző, vetítésre alkalmas termekben helyenként több száz érdeklődő előtt vetítették a filmet, amelyet beszélgetések követtek. Természetesnek tartjuk, hogy mindenütt – mint ahogyan a filmben is – őszinte gondolatcsere zajlott, semmilyen „tabu” témát nem kerültünk meg. Fegyelmezett és érdeklődő közönséggel találkoztunk, sehol sem hangzottak el a románságot akár csak áttételesen is nemzeti érzésében sértő gondolatok. Filmünktől és egész pályafutásunktól ez amúgy is idegen lett volna. Rendkívül meglepett minket a miniszter asszony intézkedése, amelyben rendőri beavatkozást kért a szervezők és a vetítőhelyek fenntartói ellen, sőt a szeredai és az udvarhelyi szervezőket pénzbüntetésben is részesítették, de más helyszínek szervezőivel is „figyelmeztető” beszélgetéseket folytattak.
Különösképpen megdöbbentettek minket a Marosvásárhelyen tapasztaltak. Amikor az eredetileg tervezett vetítőhelységből az óriási érdeklődés miatt a nagy múltú történelmi helyszínre, a Vártemplomba vonult át vagy ezer érdeklődő, rohamkocsik és rendőrautók jelentek meg a Vártemplom bejáratának közelében. Egyszer csak a templomban sötét lett, csak a szószéken világított a lámpa. Így nem volt más választásunk, mint a rendkívül fegyelmezett emberekkel beszélgetni, előadást tartani. Eddig még nem fordult elő pályafutásunk során, hogy egy ártatlan templomi beszélgetés után rendőrökkel kelljen találkozni.
Azt gondoljuk, hogy értelmetlen és felesleges zavarkeltésről, erődemonstrációról, félelemkeltésről volt szó, amelyet egy elhibázott, rossz intézkedés váltott ki, de a végrehajtásban is „túlreagálták” az ügyet. Ezáltal azt a látszatot keltették, miszerint a XXI. század elején egy film vetítését hatósági-rendőri beavatkozással még mindig lehetetlenné lehet tenni. Úgy hisszük, mindez az 1990 előtti diktatórikus időkre volt jellemző. A mai globális, „átjárható” világban, az európai uniós csatlakozások éveiben a kultúrának, a gondolatoknak szabadon kell közlekedniük. Nem szabad, sőt ma már nem is illik könyveket, színházi előadásokat betiltani, filmek elkészültét vagy közönség elé kerülését megakadályozni. Amúgy sem lehet minden gondolat mellé rendőrt állítani. Magyarországnak és Romániának van mit pótolnia, hiszen közel 50 éves történelmi megkésettséget, lemaradást kell leküzdenie, s olykor nagyon sok társadalmi feszültséget kell feloldania. Ha demokratikus világban szeretnénk élni, akkor a gondolatokat, véleményeket nem lehet elfojtani, lehetetlenné tenni, ezért embereket büntetni, megfélemlíteni.
Tisztelettel kérjük Miniszterelnök Urat, hogy a miniszteri intézkedést, s ennek következményeként a túlkapásokat, a fiatalokat sújtó büntetéseket vizsgálják felül, a szervezőket a vádak alól mentsék fel, s tegyék lehetővé, hogy filmünket Romániában retorziók nélkül bárki vetíthesse és megnézhesse. Találkozzunk, beszélgessünk, akár vitatkozzunk egymással, s közös erőfeszítéssel vessünk véget a félreértéseknek, netán az olykor tapasztalható gyűlölködésnek.
Mindkét félnek tudomásul kell vennie, hogy ami a területgyarapodás miatt az egyik félnek boldogság, az a másik fél legnagyobb nemzeti tragédiája. Senki sem kívánja, hogy tehetségtelen vagy akár rossz akaratú politikusok egykori döntései miatt az utókor legyen felelőssé téve, de azt remélni szeretnénk, hogy a váratlanul megváltozott XX. század végi közép-kelet-európai helyzetben élni tudunk a történelmi lehetőséggel. Hiszünk abban, hogy ez a most alakuló új világ Trianon sebeit, fájdalmát, tragédiáit is gyógyítani tudja. Ehhez közösen kell megkeresni a lehetőségeket. Nem tiltással, hanem a folyamatokat őszintén feltárva, megértően és igazságosan.
Filmünkkel magunk is szeretnénk ehhez hozzájárulni, még akkor is, ha önök esetleg nem minden gondolattal, megállapítással értenek egyet, de ezt nem is kívánjuk. Ne féljünk attól, ha sokan néznek meg egy filmet vagy bármilyen más kulturális-művészeti alkotást, hiszen azok a tisztánlátáshoz, a közös felismerésekhez és az erre épülő cselekvések előkészítéséhez is hozzájárulhatnak.
Bölcs, toleráns és demokratikus döntésében bízva, válaszát várva tisztelettel köszönti Budapestről:
Koltay Gábor Dr. Raffay Ernő
filmrendező történész, egyetemi tanár
Budapest, 2005. január 14.
