Nyugtalan téli álom a fenyegetett Zengőn

Az advent a várakozás ideje. A reményre, a fényre való várakozásé. Az idei advent a Zengőn feszült és nyugtalan volt. Tavasszal, amikor a helyiek és a környezetvédők másodszor is megakadályozták, hogy a Honvédelmi Minisztérium (HM) felépítse a lokátort a tájvédelmi körzetben, a kormány elismerte, hogy a döntést nem fontolták meg eléggé, és a szakértői bizottság vizsgálataitól tették függővé a továbbiakat.
A bizottság két hete fejezte be munkáját, az október közepén elkészített jelentését Gyurcsány Ferenc kérésére kiegészítette más, alacsonyabban fekvő helyszínek vizsgálatával. Vizsgálataik hitelét és jelentőségét mutatja, hogy hazánkban eddig egyedülálló módon vetettek össze olyan különböző szempontokat, mint a radartechnikai hatékonyság és az ökológiai hatások; és a miniszterelnök kérésének megfelelően azonos súllyal vették őket figyelembe. A munka nem volt eredménytelen: Láng István akadémikus, a bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy megítélése szerint a mórágyi helyszín a NATO számára is elfogadható lehet. A három szempont alapján (ökológiai, katonai, társadalmi következmények) összességében Mórágy bizonyult a legjobbnak. Radartechnikailag elfogadható mértékben közelíti meg a Zengő hatékonyságát, mely a másik két szempontból továbbra is a legrosszabbnak tekinthető. Persze ez az eredmény nem világlik ki elsőre ilyen meggyőzőerővel. A költségkalkulációnál biztosra vették, hogy a NATO a Zengőn kívüli helyszínre nem ad pénzt. Annyiban ez megalapozott, hogy katonai szövetségesünknél tudomásunk szerint a mai napig nem érdeklődtek az alternatív helyszínek támogatásáról. Így lehetséges hatalmasnak látszó, valójában csak két-három kilométer autópályányi összeggel riogatni a közvéleményt.
Pedig a NATO-ról mint környezetvédelmi elveket is valló szervezetről nem feltételezzük, hogy lehetetlent kívánna egyik legkisebb tagországától, és olyan hatékonysági rátát követelne meg tőlünk, amit nem tudunk teljesíteni.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy a kormányzat részéről jogosan várják a visszajelzést mindazok a tömegek, amelyek szívükön viselik a Zengő sorsát. Azonban a hallgatás teljes és mély, és meglehetősen aggasztó. Amit hallhattunk: az egyik híradóban a Honvédelmi Minisztérium szakértőjét nyilatkozni, miszerint bebizonyosodott, hogy a Zengő a legjobb. Ezenkívül annyit olvashattunk a Magyar Nemzetben, hogy a HM társadalmi vitára kívánja bocsátani a kérdést. A társadalmi vitát nem tudjuk mire vélni, egyrészt mert az most zajlott le, másrészt nincs helye vitának arról, amiről többek között Lenkovics Barnabás ombudsman és Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke egyöntetűen kijelentik: jog-, törvény- és alkotmányellenes. És: Medgyessy Péter aláírása szerepel azon a berni egyezményen, amely szerint a bánáti bazsarózsát tilos átültetni, tilos élőhelyét megbolygatni. A Zengőt immáron a Natura 2000 uniós hálózat is védi.
Az, hogy a katonák még mindig a Zengőt találják ideálisnak, több mint aggasztó. Ez a tíz hónap nem volt elég, hogy megértsék: egy ilyen súlyos következményekkel járó, ilyen drága beruházásról, a természetvédelmi területeinkről nem dönthetnek teljhatalommal a laktanyán belül. Nem csak az ő szempontjaik vannak, figyelembe kell venni a katonaiakon túl a társadalmi, ökológiai és jogi szempontokat is. Megjegyzem, a HM az ügy kapcsán tapasztalt magatartása nem tanúskodott nyitottságról és belátóképességről. Továbbmegyek: bizonyosak lehetünk abban, hogy a bizottságnak is nagyban megnehezítették a dolgát, ha másképp nem, azzal, hogy megnyilatkozásaikat figyelve teljesen érthető kételyek merülhetnek föl bennünk. Vajon segítették vagy gátolták a lehetséges alternatívák keresését? Hiszen a kezdetektől máig dominál a megmondtuk, hát megmondtuk: a Zengő lesz, és kész! jelleg, és a helyi falvakban mára bizonyossá vált, hogy hálózati eszközökkel puhítják a hegyvédőket, amiről a Civilek a Zengőért Mozgalom sajtótájékoztatón számolt be. Gyanúsan szigorú és gyakori APEH-vizsgálatok, rendőri ellenőrzések, elbocsátások, a munkahelyeken készülő listák a tiltakozásban részt vevőkről, éjszaka követő autó, mely a megbeszélések alatt a kapu előtt áll… (bővebben: indymedia.hu, Zengő: már a titkosszolgálat is).
Nyugodtabban szemlélnénk a fejleményeket, ha – ellentétben a tavaszi, nyári hónapokkal – nem volna most szabad fát vágni a Zengőn.
Mert mire véljük a kormányzat ilyen gyanús hallgatását? Azt, hogy továbbra sincs döntés az ügyben? Nincs abban semmi, hogy továbbra is bizonytalanok: merjék-e kockáztatni a nyilvánvalóan nagy botrányt kavaró lépést, vagy tegyenek-e egy népszerű gesztust; de akkor miért nem mondják, hogy most már részletes vizsgálatokra van szükség, azok pedig eltartanak még pár hónapig? Vagy azt hiszik, hogy ha nem mondanak semmit, könnyebben eladható, hogy a bizottság vizsgálatából ők azt olvasták ki, maradjon a Zengő, és holnap reggel már indulnak is a gépek? És akkor kezdődik minden ott, ahol azokon a jeges februári napokon abbamaradt?
Meglehetősen aggályosnak tűnik hát, hogy az ezer sebből vérző, felerészt érvénytelen engedélyekkel, prominens jogi személyek határozott figyelmeztetése ellenére nekifutnak az építkezésnek, elsöpörve a hatalmas lakossági tiltakozást. És azt a Bős–Nagymaros óta soha nem látott, széles körű értelmiségi összefogást, amely erőteljesen bizonyította: az ökológiai értékrend és konkrétan a Zengő védelmét meglepően sokan követelik meg. És ebben olyanok is egyetértettek, akik a hazai közéletben évek óta semmi másban nem értettek egyet.
A Zengőn téli álomba merültek az erdők. A fák és a virágok nyugtalan álmát a hosszúhetényiek és a pécsváradiak vigyázzák, és várnak együtt, hogy többéves küzdelmük után megkapják-e már a kegyelmet. Vagy további harcok jönnek.

A szerző a Védegylet munkatársa