A dumakormány lakáspolitikája

Gyurcsány Ferenc puccsista hatalomra kerülését követően mára már világossá vált, hogy se csapat, se program nincs mögötte. A csapat hiánya jól érzékelhető a kormány összetételéből, illetve annak lényegi változatlanságából. A program hiánya pedig jól megállapítható a költségvetés belső arányainak és terjedelmének vizsgálatakor. Nem változott semmi. A szocialista múltban ismeretes volt az a találó hasonlat, amely szerint nem történt egyéb, csak a verebek felröppentek, és átültek egy másik ágra. Az egyikből miniszterelnöki stallum után utazó nagykövet lett, a másikból pedig kormány-főtanácsadó helyett miniszterelnök.
A programtalanság, a mindennemű koncepció hiánya jól érzékelhető abban is, ahogy a Fészekrakó programjukat próbálják eladni. Szegénységi helyzetüket pedig jól mutatja az a tény, hogy jószerivel ez az egyetlen programszerű kezdeményezés, amelyet a kormányváltás óta elindítottak. Ráadásul ezt sem Gyurcsány Ferenc találta ki. A program ugyanis fő elemeiben őszre már kész volt, azon már csak néhány simítást kellett végezni. Az már más kérdés, hogy a szakma jórészt semleges vagy egyenesen elutasító álláspontot hangoztatott a tervek megismerésekor. S az megint csak elgondolkodtató, hogy egy olyan területtel próbálnak meg kampányolni, ahol a szocialisták nevéhez eddig szinte csak restrikciók, újabb és újabb megszorítások tapadnak. Elég csak a kamatplafon eltörléséből fakadó havi törlesztőrészletek jelentős emelkedésére, a megszűnő vagy drámaian csökkenő adókedvezményre, a bérlakásépítés leállítására vagy a telekáfa miatt megugró ingatlanárakra gondolnunk.
Ezek után egy jóérzésű, polgári mentalitású ember egy olyan szakterületen, ahol az öt lépés hátra, egy lépés előre forgatókönyve valósul meg, nem kezd látványos PR-lépésekbe. Ráadásul ez az előre megjegyzés is több mint megkérdőjelezhető, hiszen, mint ahogy azt az elhíresült egérlyukprogram elnevezés is mutatja, ezek a lakások kedvezőtlen irányba hatva csökkentik az épülő lakások átlagos méretét is. Ugyanakkor az élettársi minőségnek a házastársival való egyenértékűsítése társadalompolitikailag is okkal kifogásolható. A javaslat a finanszírozás szempontjából sem előrelépés, hiszen a fedezet egy része az eddig jól bevált 400 ezer forintos áfa-visszatérítés megszüntetéséből adódik.
A program azonban önmagában sem logikus. A szocialisták ugyanis a tényleges, az embereket valójában segítő lépések hiányán túl egyetlen jelszót voltak csak képesek az előző száz napban megszülni. Ez pedig az igazságosság fogalma volt. Sajnos e szép és gazdag jelentésű magyar szóból csupán a megszorítás silány és korlátozott jelentéstartalmát bírták kiolvasni. Így lett a szocialistáknál az igazságosság kifejezése a megszorítás szinonimája. Jelen esetben az önrész nélküli hitellehetőség ugyanis kimutathatóan csak a jobbmódú, egyúttal még harminc év alatti házaspároknak vagy élettársaknak jár – igaz, hogy csak maximum 15 millió forint 85-90 százalékáig, tehát 300 ezer forintos négyzetméterárat számolva lényegében egy 50 négyzetméteres lakásig.
A program ebben a formájában egyértelműen visszaélésre ösztönöz. Mit tesz ugyanis egy olyan cég, amelyik a 60 négyzetméteres, mind ez idáig mondjuk 18 milliós lakását árulta? Ha megteheti, akkor legálisan 15 millióra hirdeti és mellé a még hiányzó két-három milliót pedig zsebbe kéri. Nesze neked, önerő nélküli vásárlás! A másik lehetőség, hogy nem 100 százalékos készültségben adja át a lakást. Ha ez előírás, akkor pedig csak papíron teszi. A harmadik választási opciója, hogy gyengébb minőségű, silányabb anyagokból építi a házat, s így próbálja a maga hasznát megtalálni. A magyar ember nagyon leleményes, a kádári korszakban pedig egyenesen tökélyre fejlesztette e készségét. Kíváncsi vagyok, vajon hogyan szaporodnak majd meg az értékhatáros házak a hirdetésekben, a használt lakásoknál a 12 milliós, míg az újaknál 15 milliós árak esetében. A kisebb településeken ezen értékhatároknál pedig a 8 és 12 milliós hirdetéseket kell figyelni.
Van persze másfajta visszaélési lehetőség is az újfajta szabályozásban. Ez pedig a korábban más megvilágításban már felvetett élettársi jogosultság kérdése. Vajon ki minősül igazából élettársnak? Nos, erre a jog persze ad egyfajta választ, de ki fogja azt ténylegesen ellenőrizni? A bank? Vagy esetleg az APEH? Biztos, hogy ez a kérdés egzakt módon eldönthető? S akkor még nem is beszéltünk azokról a későbbi nem kívánatos, de mégis gyakorta bekövetkező fejleményekről, hogy ha különválnak ezek a párok, akkor az mennyi vitás kérdést fog e szabályozás miatt szülni. Az ügyvédek újabb izgalmas és egyben jól kereső jogesetekhez jutnak.
A harmadik típusú visszaélések melegágya az a hatályba lépő változás lesz, amely szerint február elsejétől minden állami támogatással segített lakásberuházás legalább 70 százalékáról az adóhatóság által minősített vállalkozótól származó számlát kell benyújtani. Az intézkedés elsősorban azokat érinti, akik maguk építenek, felújítanak vagy korszerűsítenek. A szándék mindenképp dicséretes, de okkal lehet attól tartani, hogy az építkezésekhez a jövőben hozzátartozik majd a számlák adásvétele is.
Építéshez nem elég a sóder. Hosszú távú lakáskoncepciót! – mondja a plakát. Nem a duma kell, hanem a családok tömegének segíteni tudó hatékony kormányzás – mondhatjuk erre mi.

A szerző a Fidesz otthonteremtési műhelyének elnöke