Ez felér egy nemzetárulással – így reagált Duray Miklós e hónap közepén, miután lapunk révén kiderült, hogy egy, a Benes-dekrétumok elítélését célzó kezdeményezésnek éppen a budapesti kormány tett keresztbe. Magyar szervezetek, csoportok és egyének korábban panasszal fordultak az ENSZ emberi jogi főbiztosához, kifogásolva a súlyosan jogsértő, diszkriminatív dekrétumok szlovákiai alkalmazását. A budapesti kormány azonban úgy vélte, a világszervezet nem megfelelő fórum a kérdés megvitatására, azt inkább az unión belül kellene tisztázni. A Külügyminisztérium érve cinikus, hiszen aligha fér kétség hozzá, ha valaki Brüsszelben igyekezne tenni valamit a hírhedt dekrétumok ellen, akkor éppen az ENSZ-t tartaná alkalmas vitaterepnek a külügyi tárca. A lényeg ugyanis a hallgatás, az északi szomszéd megsértésének elkerülése. Mondhatnánk, jól illik ez a magatartás a mindenkori posztkommunista vezetés irányvonalába, amelyben a határon túli magyar érdekeknek nincs helyük. Csakhogy Pozsony immár évek óta nem mutat semmiféle közeledést Budapest irányában, bármennyi nagyvonalú gesztus is érkezzen ideátról.
Dzurindának az sem volt elég, hogy Medgyessy Péter és Kovács László kiürítette a státustörvényt. Szlovákiában a jogszabály neve is tiltólistára került, így a Felvidéken ma – paradox módon – az oktatási-nevelési támogatásoknak semmi közük nincs a magyarigazolványhoz, s látszólag a státustörvényhez sem. Ez a Budapest által kritika nélkül elfogadott megoldás természetesen nem maradt következmények nélkül, az utóbbi esztendőben csökkent a támogatásokat igénylők száma. Mint arról Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért központi irodájának vezetője beszámolt, érezhetően nehezíti az érdeklődők dolgát a kérelmeket továbbító tájékoztató irodák működésének bizonytalansága. Tavaly április óta ugyanis nincs anyagi fedezet arra, hogy az irodákban legalább egy munkatársat biztonsággal alkalmazzanak. Pozsony tehát elérte a státustörvény ellehetetlenítését, de ezt még mindig kevésnek találja. A népszerűség szempontjából odahaza szebb napokat is megélt Dzurinda néhány héttel ezelőtt a pánmagyar nacionalista politikus, a javíthatatlan revizionista vezér képét festette Gyurcsány Ferencről, aki egy nyilatkozata kapcsán nem átallotta megemlíteni a határon túli magyarok autonómiatörekvéseinek ügyét. A kétoldalú kapcsolatok minőségét jelzi, hogy immár másfél éve nem került sor hivatalos magyar– szlovák miniszterelnöki találkozóra, pedig a szocialista retorika szerint a budapesti diplomácia éppen offenzívában van.
Voltak, akik naivan azt remélték, Gyurcsány tanult valamit a december ötödiki népszavazás nemzetromboló kihatásából. Egyesek azt mondták, a miniszterelnök – az egyik csapat iránt látványosan elfogult játékvezetőhöz hasonlóan – némileg kompenzálni fog, a szégyenletes népszavazási kampány után látványosan változtat a határon túliakat megalázó politikáján. A naiv optimisták ismét tévedtek. Semmit sem változott Gyurcsány Ferenc magatartása a referendum óta eltelt időszakban – véli Bugár Béla. A Magyar Koalíció Pártjának elnöke szerint a meghirdetett „nemzeti felelősség program” továbbra is üres, annak tartalmáról igazából még csak tájékoztatást sem kaptak a határon túliak, ugyanakkor újra érvényes a „róluk nélkülük elv”, azaz megszűnt az érdemi párbeszéd a kabinet és az érintett kisebbségben élő magyar közösségek között. A felvidéki magyarokkal és a pozsonyi vezetéssel egyaránt elmérgesedett kapcsolat után joggal merül fel a kérdés: van-e, s ha igen, mi a magyar kormányzati stratégia Szlovákia, a Felvidék viszonylatában.
origo.hu
A Legfőbb Ügyészség közleménye
