Emelt szintű hozzá nem értés

Ha valaki meg szeretné érteni, miképp torzul el egy okos ötlet, jó elképzelés a megvalósítás során, ajánlom, figyelje majd a kétszintű érettségi ez év tavaszi debütálását. Akkor ugyanis mindent megért. Mert, semmi kétség, az alapelv jó: hiszen helyes, ha a gyerekeknek nem kell az érettségi után még külön felvételi vizsgát is tenniük, hanem a matúra egyben – ha sikeres – a továbbtanulásra is feljogosít. Ráadásul ily módon vissza lehet állítani az érettségi vizsga igencsak megkopott tekintélyét. Az eredeti elképzelés szerint azok, akik nem kívánnak felsőfokú tanulmányokat folytatni, középszintű, míg a továbbtanulók emelt szintű vizsgát tesznek. A Magyar Bálint vezette oktatási tárca azonban – engedve az egyetemek tiltakozásának – módosította ezt az elgondolást, s most ott tartunk, hogy egy sikeres emelt szintű vizsgáért hét felvételi pontot lehet kapni. A diákok körében meglehetősen nagy a tanácstalanság, mert nem tudják, érdemes-e az emelt szintű vizsgát megkockáztatniuk, hiszen a maximális pontszámot a középszintű érettségivel is elérhetik (mi több, ha a tanulónak kedvezőbb, a két utolsó középiskolai év érdemjegyei is beszámíthatók). A pontok kiszámítása meglehetősen bonyolult, de ez még önmagában nem volna baj. A gond abból származik, hogy hozzá nem értő és gyaníthatóan pénzéhes emberek felügyelik az új érettségi rendszer bevezetését. Így a teljes zűrzavar és káosz felé haladunk.
Már csak azért is, mivel a tanárok sincsenek pontosan tisztában az új követelményekkel. A pedagógusok felkészítése későn kezdődött meg, de ahogyan zajlik, egész egyszerűen elképesztő. Egy 30 órás tanfolyam 29 500 forintba kerül (ezt az iskolák kifizetik), ám az előadók a hírek szerint teljesen felkészületlenek, és a fontos kérdésekre nem tudnak válaszolni. A befolyt nem csekély pénzek egy bizonyos kht. számláira vándorolnak, amelynek tulajdonosi körére azért igencsak kíváncsi lennék. Egy ilyen felkészítésen módom volt részt venni, de nem lettem tőle okosabb, sőt még inkább összezavarodtam. Az előadó sem igen tudta a rendelkezésre álló időt kitölteni, így aztán ostoba feladatokat adott fel, továbbá ismertette az új érettségi rendszerre vonatkozó törvényi rendelkezéseket. Ez utóbbit megspórolhattuk volna, hiszen olvasni azért még tudunk. Maguk az előadók állítólag egy 60 órás tanfolyamon vettek részt – őket vajon ki készítette fel, ha ennyire nem tudnak semmit? A pedagógusok továbbképzése címén tehát hatalmas összegeket vágnak zsebre egyesek – miközben az iskolák újabb megszorításokkal kénytelenek szembenézni.
Mivel a tanárok felkészítése csak az ősszel kezdődött meg, ezért aztán azok az osztályok, amelyek idén érettségiznek, félév körül szembesültek a követelményekkel. A korábbi évek során a pedagógusok nem ilyen típusú vizsgára készítették fel tanítványaikat. A legalapvetőbb változás, hogy ezentúl minden tárgyból írásbeli és szóbeli vizsga is lesz. Az írásbeli vizsga tesztlapok kitöltéséből áll – ám egészen mostanáig alig-alig lehetett minta feladatsorokhoz hozzájutni. Az egyébként is túlterhelt tanároknak jórészt maguknak kellene a teszteket összeállítaniuk, hogy tanítványaikkal azokat gyakoroltassák. Csak mostanában, tehát néhány hónappal az érettségi előtt jelentek meg feladatgyűjtemények, ám alig-alig jutottak el az iskolákba. (Színvonalukról egyébként is erősen megoszlanak a vélemények.) Elképzelhető, mennyi pluszmunkát jelent a tesztek összeállítása és sokszorosítása – hiszen egy-egy feladatlap többoldalas, vagyis ha valakinek, mondjuk, két érettségiző osztálya van, akkor csupán egyetlen felmérő előtt több mint száz tesztlapot kell megszerkeszteni, majd pedig fénymásolni. Persze célszerű már a korábbi évfolyamokon is ilyen típusú feladatokat gyakoroltatni a diákokkal, így a megszerkesztendő, illetve sokszorosítandó feladatsorok mennyisége a többszörösére növekszik. Történik ez akkor, amikor a legtöbb iskolában egyetlen fénymásoló van, s az is sokszor elromlik. Nagy kérdés az is, miképpen fogja az érettségi bizottságok jegyzője – aki általában a vizsgázó osztály osztályfőnöke – még a vizsga napján egy számítógépes szoftver segítségével a szóbeli feleletekre adott pontszámokat jegyekké átalakítani? Az elitiskolákat leszámítva vajon van tanintézményeinkben elegendő, jó minőségű számítógép? (Ne feledjük, egy napon több osztály is vizsgázik.) Vagyis megint ott tartunk, hogy jelentős többletmunkára kényszerítik a pedagógusokat, miközben a fizetésüket persze egyetlen fillérrel sem emelik. Továbbá mint látjuk, nincsen biztosítva az új érettségi rendszeréhez szükséges technikai háttér sem: híján vagyunk a kellő számú és színvonalas segédanyagoknak, minta feladatsoroknak, fénymásoló- és számítógépeknek.
A pedagógusok körében azért is nagy a háborgás, mert az interneten elérhető néhány minta feladat- és tételsor bosszantó szakmai hibákat tartalmaz. Joggal merül fel a kérdés: kik ötlik ki ezeket a képtelenségeket? Magyar irodalomból például az egyik úgynevezett mintatétel így hangzik: „Nemes Nagy Ágnes – a tárgyias líra. A fegyelmezettség mint lírai és emberi elv a Fák című vers alapján”. Vajon mi a csuda lehet az az „emberi elv”? Vagy egy másik gyöngyszem: „Ottlik Géza Iskola a határon című regénye. A történetmondás nehézségei, mint regényszervező elv.” Vajon kinek nem megy el a kedve az irodalomtól, ha ilyen képtelenségekkel gyötrik? Az idézett mondat persze nyelvtanilag is hibás, ami azért – magyar tételről lévén szó – pestiesen szólva, nem semmi.
Az új érettségi rendszer egyik beharangozott célja volt az is, hogy objektívabbá tegye a tanári értékelést. Attól tartok, a humán tárgyaknál, főként a magyarnál ebből semmi sem fog megvalósulni. Az írásbeli szövegértési feladatsornál például 6-8-10 sőt 12 pont is adható egy-egy sikeres válaszért – de hogy mi számít sikeres válasznak, azt – a tantárgy jellegéből adódóan – csakis a tanár döntheti el. A megoldási útmutatók elején – egyébként helyesen – ott áll a figyelmeztetés, hogy az alábbiakban az „elvárható” válaszokat közlik, ám az „ezektől eltérő minden jó megoldást el kell fogadni”. De mi számít jó megoldásnak? Ez természetesen a javító tanár döntésén múlik, csakhogy nem mindegy, hogy 6-8-10 vagy éppen 12 pontot kap a diák egy-egy feladatra. Hasonló kalamajka lesz akkor, amikor a szövegalkotási feladatnál a „tartalmi kifejtésre”, a „szöveg megszerkesztettségére”, illetve a „nyelvi minőségre” egyaránt maximum 20-20-20 pontot adhat majd a javító tanár. 1-től 20-ig osztályozni tartalmat, fogalmazást és helyesírást? (Miért nem voltak jók a régi megnevezések?) Objektívabb osztályzás várható akkor, ha 1-től 20-ig adhatók a pontok, mintha 1 és 5 között osztályozunk?
Az érettségi lebonyolításának új szabályaival kapcsolatban egymásnak homlokegyenest ellentmondó információk sokasága kering az iskolákban. Még a továbbképzésen átesett kollégák sem tudnak a teendőket illetően közös nevezőre jutni. Az sem mindegy, ki mikor vett rész ezeken a tanfolyamokon, mivel számos apró szabály év közben megváltozott. Noha persze arra sincs biztosíték, hogy a felkészítéseket végző előadók tudnak ezekről a változásokról. Ebben a helyzetben persze nincs miért izgulni, mert maguk az igazgatók és az érettségi bizottságok elnökei sem fogják tudni, pontosan miképpen kell majd levezényelniük a vizsgákat. Így azután egyre több tanár legyint az egészre. Valahogy majd csak lesz. Egyébként is úgy hírlik, ez a fajta érettségi rendszer néhány évig lesz csak érvényben, azután pedig újabb változások következnek. Netán egy teljesen új szisztémát vezetnek be ismét. Remek. Vagyis mire belezökkennénk valamiféle normális kerékvágásba, és megtanuljuk az új érettségi szabályokat, kezdődik minden elölről.
A butaság és a kapzsiság együttese veszélyes elegyet alkot. A robbanás ez év tavaszán várható.

A szerző tanár