Az idézetben szereplő intelmek lelőhelye Bocskai István erdélyi fejedelem végrendelete. Történelmünk egyik szégyenfoltja, hogy míg az erdélyiek hallgattak az okos szóra, és lélekben sosem szakadtak el Magyarországtól, addig 2004. december 5-én – a kettős állampolgárságról szóló ügydöntő népszavazáson – a magyarországiak egy jelentős része a posztkommunista-szocialista MSZP és a kozmopolita-balliberális SZDSZ nemzetellenes kampányának hatására eltaszította magától erdélyi testvéreit.
Aligha vitatható, hogy Eörsi Mátyás SZDSZ-es parlamenti képviselő sokat tett a határon túli magyarok megalázása érdekében. Az SZDSZ holdudvarában lévők rendszeresen gúnyolódnak azokon, akiket még 84 év után is foglalkoztat az 1920-ban a magyarságra kényszerített gyalázatos békediktátum. A decemberi népszavazás egy kísérlet volt Trianon meghaladására, aminek az volt a célja, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok legalább a szimbolikus-szellemi és a kulturális szférában ismét egy nemzetté válhassanak. Esély arra, hogy az anyaország védelmet jelentő közjogi kapcsolatba kerülhessen saját nemzete határon túl élő tagjaival a szomszédos államok államnacionalista politikájával szemben. De az SZDSZ és az MSZP nem szívleli a magyarság egészét érintő ügyeket, miután számukra csak a nyitott társadalomban élő versenyképes individuumok a fontosak, és az anyagiak.
Eörsi Mátyás a kampányban lényegében nyíltan kimondta, hogy a balliberális koalíció érdekei sokkal fontosabbak a magyarság ügyeinél. Eörsi kicsinyes pártpolitikai érdekek alapján jutott arra az álláspontra, hogy a határon túli magyaroknak nem szabad kettős állampolgárságot kapniuk, mert nemzeti érzelműek és konzervatívok, így ha a kettős állampolgárság esetleges megadása után szavazati joghoz is jutnának, akkor a jobboldali Magyarország gyakorlatilag legyőzhetetlenné válna, és a kiváló Eörsi Mátyás visszaballaghatna az Eörsi és Társai Ügyvédi Irodába, ahol elfoglalhatná egykori ávós társai helyét. Márpedig ekkora kockázatot a balliberálisok nem vállalhatnak.
Eörsi Mátyás eredetileg az RMDSZ szabadelvű platformjának meghívására érkezett Erdélybe, de miután a kolozsvári RMDSZ állítólag nem vállalta Eörsit, ezért az őt meghívó Eckstein-Kovács Péter két társa segítségével, a Kolozsvár Társaság nevében közleményben tudatta, hogy a magyar szabad demokrata képviselő az ő vendégükként a kolozsvári Református Kollégium dísztermében tart előadást 2005. március 5-én. Az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége ugyancsak közleményt adott ki, amely szerint Eörsi Mátyás március 5-én nem fog előadást tartani a Református Kollégiumban. Ekkor derült ki, hogy a Kolozsvár Társaság meghatározó vezetői nem is tudtak Eörsi meghívásáról. Ilyen előzmények után akart bejutni a liberális fáklyavivő a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik előadótermébe. Mellékkörülmény, de nem érdektelen, hogy maga az épület egyébként Bocskai István erdélyi fejedelem szülőháza. Itt történt tehát, hogy erdélyi magyarok húsz-harminc fős csoportja, kezükben NEM feliratú táblákkal, megakadályozták a nagynevű képviselőt abban, hogy az előadóterembe bejusson. Az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet tagjai lényegében nem tettek mást, csak gyakorolták demokratikus jogaikat, és az Eörsiék által egyébként oly kedvelt polgári engedetlenségi mozgalmat indítottak. Mindenkinek jogában áll a másokat megvető, összevissza hazudozó, erkölcsileg elhasználódott politikusokat kellemetlen helyzetbe hozni. Ez a gyakorlat egyébként Nyugat-Európában bevált, tehát a rendkívül kényes ízlésű balliberális bértollnokok sem kifogásolhatják. Nem kellene Avar Jánosnak a Hit Gyülekezet által finanszírozott MSZP-televízióban a Magyar Nemzet egyik vezető publicistájának írását – halált megvető bátorsággal és alig leplezett indulattal – nyilas hangvételűnek neveznie. (Időközben – szolgálataiért – Avar Jánost a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.) Mindenesetre demokratikus meggyőződésre vall, hogy kádárizmus egykori kiszolgálója nem követelte a lap vezetőinek azonnali letartóztatását.
Már utaltunk rá, hogy Eörsi – valamilyen rejtélyes okból – a kolozsvári Református Kollégiumban kívánta volna előadni kissé zavaros nézeteit, de Papp Géza református püspök közleményben tudatta mindenkivel, hogy Eörsi Mátyásnak új helyszín után kell néznie. Itt két dolgot kell megjegyeznünk. Az egyik a püspök úr neve, amiről az SZDSZ-es faliújságként működő Népszava egyik hivatásos gyűlölködője azt ajánlotta, hogy „jegyezzük fel az utókor számára a nevét”, elvégre ő utasította ki a kollégiumból az SZDSZ-es képviselőt. E burkolt fenyegetőzésre egyetlen megfelelő válasz létezik: mi pedig jegyezzük meg e bosszúszomjas SZDSZ-es bértollnok nevét. Az ugyancsak kormányszócső Népszabadság egyik szerzője szerint néhányan „megmagyarázhatatlan okokból felhatalmazva érzik magukat annak eldöntésére, hogy ki a magyar és ki a hazaáruló…” A sugalmazással ellentétben e kérdés eldöntése nem túl nehéz: magyarnak tekinthető minden olyan személy, aki magyar felmenőkkel rendelkezik, aki ismeri a magyar nyelvet és kultúrát, emellett vállalja azt a történelmi, kulturális és érzelmi kötődést, amit a magyar nemzethez való tartozás jelent. Aki számára fontosabb néhány külföldi állam érdeke, aki a nemzeti érdekek védelme helyett a globalizmus erőinek szálláscsinálójává szerződik, aki számára semmit nem jelent a magyar nemzet szellemi-kulturális egysége, aki nem tartja fontosnak a nemzeti identitást és a nemzet tagjainak szimbolikus egyesítését, az bizony nemzetellenes hazaáruló. Ő maga rekeszti ki magát a magyarok nemzeti közösségéből. Eörsi Mátyás ezt többször megtette. Idézzük csak fel az Országházban 2003. június 6-án tett kijelentését: „Szóval, úgy gondolom, hogy az egységes magyar nemzet egy nagyon szép kifejezés, de igazából hamis, nem hiszem, hogy igaz.” Egy másik fórumon az erdélyi autonómiával kapcsolatban feltette a kérdést: „Adnánk mi területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek?” (168 Óra, 2004/38.) A fenti két idézet ott szerepel a kolozsvári tiltakozók szórólapján. Végkövetkeztetésük: „Eörsi Mátyás nemcsak tetteivel, de nyilatkozataiban is megtagadta a magyar nemzetet.” Nehéz vitába szállni velük.
Eörsi mostani útja egyik megtartott előadásán – március 4-én a Babes–Bolyai Egyetemen – is megpróbálkozott magyarellenes nézetei elfogadtatásával, ami ráadásul ellentmond pártja korábbi álláspontjának is. Az SZDSZ 1990-es rendszerváltó programjában ugyanis szó szerint ez olvasható: „Minden magát magyarnak valló személy – és az ő jogán családja – legyen jogosult a magyar állampolgárságra.” Hogyan sikerült ezt az őszinte mondatot mégis az ellenkezőjére fordítani? Állítólag arról is megkérdezték Eörsit, hogy volt-e más országnak is a polgára. Zavaros magyarázkodás utáni válasza: most a magyaron kívül nincs más állampolgársága. Mint szavazásra jogosult állampolgárok halkan azért hadd jegyezzünk meg annyit: jogunkban áll tudni, hogy képviselőink mikor és melyik állam polgárai voltak, mikor és milyen érdekeket szolgáltak.
Eörsi gátlástalanságára és erkölcstelenségére jellemző, hogy a történtek után még vissza kíván menni Erdélybe, mert ő szívesen beszélget azokkal is, akik nem értenek egyet vele. Ő szívesen elmondja bármelyik erdélyinek, hogy miért tekinti őket másodosztályú polgároknak, kínai textilkereskedőknek, akik ideözönlésük esetén csak tönkretennék a magyar szociális- és nyugdíjrendszert. Kész vitatkozni azokkal, akik ezt nem így gondolják.
A helyzet abszurditását jelzi, hogy erdélyi magyar értelmiségiek március 10-re egy Eörsi melletti szolidaritási tüntetést szerveztek, ahol értelmiségi (!) választ kívántak adni Eörsi zaklatóinak. Arra kérték a megjelenőket, hogy legyen náluk egy Igen feliratot tartalmazó tárgy… Hogy kik lehettek ezek a kiválasztott mazochista erdélyi értelmiségiek, ezt ma még nem tudjuk. De a magyarországi balliberális médiumok szerint ezen személyek álláspontja a mérvadó. Itt valószínűleg a Népszabadság helyi tudósítójára, Tibori Szabó Zoltánra gondoltak.
Eörsi egyébként elárulta, hogy eleve két zakót vitt magával, hátha az egyiket letépik róla. Ez a számító előrelátás az SZDSZ egyik általános jellemzője: határozott véleményüket és álláspontjukat néhány óra alatt képesek megtagadni, hogy sziklaszilárdan képviselhessék korábbi nézeteik ellenkezőjét. Amikor a D–209-es ügynök sorsáról döntöttek, akkor is két zakó volt az SZDSZ-frakció tagjainál. Az MSZP miniszterelnökét a tartalék zakóban buktatták meg. Az eredetiben még támogatták.
Kuncze Gábor SZDSZ-es pártelnök szerint ez a tiltakozás nem akadályozza meg az SZDSZ politikusait abban, hogy a jövőben is eleget tegyenek az erdélyi meghívásoknak, ahol a Népszava szerint „szervezett indulatok fogadták” Eörsi Mátyást. László Boglár kormányszóvivő azt sajnálta, hogy az incidens egy olyan kormánykoalíció emberével történt, amelyik igyekszik rugalmasabbá tenni a határon túliak anyaországhoz kötődését. Hogy ez pontosan mit jelent, és hogy akkor miért szavaztak a kettős állampolgárság megadása ellen, arról senki nem mondott semmit.
Az SZDSZ egy liberális, toleráns, európai párt. A hiba nyilvánvalóan bennünk van. Elavult és nevetséges nézeteket vallunk nemzetről, hazáról, családról, hitről, munkáról, rendről. Mucsai bunkók vagyunk, akik nem értjük a vörösödő szürkeállomány magasztos eszméit, nemzetek felettiségét és abszolút igazságait.
A szerző politológus
origo.hu
Szijjártó Péter: Meg kell akadályozni egy újabb gazdasági hidegháború kitörését
