Másról van szó, képviselő úr!

A nemzeti konzultáció jegyében 300 nyugdíjassal találkozott a Szövetség elnöke. A meghívottak az ország egész területéről érkeztek, a kiválasztás legfontosabb szempontja a közéleti aktivitás volt. A fórumon világossá vált, hogy a jelenlévők nem csupán saját generációjuk érdekeit képviselik, hanem szívükön viselik gyermekeik és unokáik gondjait is. Érzékenyek a nemzet nagy kérdései iránt, mint például a népességfogyás vagy a határon túli magyarok sorsa. Élmény volt hallgatni felelős emberek közös gondolkodását.
Ezért döbbentett meg, amit a Magyar Nemzet tudósításában Csákabonyi Balázs MSZP-s képviselő nyilatkozatáról olvastam. Szerinte kampánycélokra használják a nyugdíjasokat. Nem, képviselő úr, másról van szó! Bizalommal kérdezünk, és figyelemmel hallgatunk, az elhangzottakat pedig feldolgozzuk, és döntési helyzetben felhasználjuk. Ez nem kampány, ez felelős kormányzati felkészülés. Amilyen igaztalan az ítélete, olyan megtévesztők az adatai. „Három év alatt 20 százalékkal nőtt a nyugdíjak reálértéke, 2000-ben pedig csak egy százalékkal.” Akit nem zavar a három év összevetése az egy évvel, sem a 20 százalék légből kapott volta, az gondoljon arra, hogy egy kormány teljesítményét a négyéves ciklus egészében lehet mérni. Mielőtt az erre vonatkozó adatokra térnék, nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy ne idézzem fel a klasszikussá vált blöfföt az 52 milliárdról.
A Horn-kormány idején, Bokros Lajos megszorításai nyomán 1995–96-ban a nyugdíjak 20 százalékot veszítettek értékükből. Úgy is fogalmazhatnánk, minden ötödik forint elveszett, ami az akkori 18 ezer forintos átlagnyugdíjból havi 3600 forintos veszteséget jelentett. A ciklus második felében ebből valamit jóvátettek, de a négy év mérlege így is mínusz 12 százalék lett. Horn ígéretet tett, hogy 1999-ben nagyobb mértékű emelés lesz, ezt törvénymódosítással is megerősítette. A kormányváltás után Orbán Viktor nem a Horn által javasolt módon oldotta meg az örökölt problémát, más ütemezésben, a ciklus egésze alatt adta vissza a nyugdíjak értékét. Jóval többet adott, mint amennyit Horn javasolt. A szocialista propaganda ennek ellenére ismételgette: a Fidesz elvett 52 milliárdot a nyugdíjasoktól. A szöveg hihetően hangzott, és mozgósító hatása volt, pedig nem 52 milliárdot vett el, hanem 76 milliárdot adott.
A kép akkor válik teljessé, ha látjuk a nyugdíjak reálértékének alakulását a rendszerváltozástól napjainkig (lásd táblázat).
Ebből kiderül, hogy a rendszerváltozás óta a polgári kormány idején emelkedett először a nyugdíjak reálértéke, mégpedig minden évben. Volt, amikor csak egy százalékkal – erre hivatkozik az MSZP-s képviselő –, de volt, amikor tíz százalékkal – erre nem hivatkozik. Ez a növekedés magasabb volt, mint a Medgyessy–Gyurcsány-kormány eddigi és 2006-ig tervezett emelése. Vagyis semmi ok gyalázkodásra és melldöngetésre.
Ha a nyugdíjemelésről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül az egyszeri juttatások mellett. A születések számának csökkenése, illetve az élettartam emelkedése a nyugdíjasok részarányának növekedését eredményezi. Ez a tény pedig komolyan növeli az idősek politikai szerepét, ugyanis jelentős mértékben befolyásolhatják a választás eredményét. 2002 óta különösen érvényes, hogy a választási siker nem a jól megírt programok, hanem a mozgósítási képesség eredménye. Márpedig az egyszeri nagyobb összegű juttatásoknak nagy mozgósítóerejük van. Talán nem áll távol az igazságtól, ha azt mondjuk, 2002-ben a werberi taktika része volt a 19 ezer forint. Ehhez kellett az 52 milliárdos történet.
Ha azonban kiszámíthatóvá és biztonságosabbá akarjuk tenni az idősek életét, akkor a nyugdíjban havonta megjelenő százalékos emelést alkalmazzuk. A polgári kormány a törvényi kötelezettségen túl évente három-három százalékkal emelte a nyugdíjakat. Ha ezt a gyakorlatot folytatta volna a Medgyessy–Gyurcsány-kormány, akkor az eltelt három év alatt átlagosan 60 ezer forinttal kaptak volna többet a nyugdíjasok.
Az idős emberek életminőségét nemcsak a tisztes megélhetést teremtő nyugdíj javítja, hanem az életüket megkönnyítő intézkedések, az időseket tisztelő közgondolkodás, a család többi tagjának javuló helyzete és nem utolsósorban a nemzet egészének bizakodó, egészséges lelkülete.

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)