Otthonteremtő családok az anyagi összeomlás szélén

Sokat beszélünk az ország eladósodásáról. Okkal. Keveset beszélünk viszont a családjaink eladósodásáról. Sajnos ok nélkül. Ugyanis az elmúlt két évben a magyar családok jelentősen – sokan erejükön felül – vettek fel hiteleket, elsősorban autó- vagy lakásvásárlásra. Azokról, akik jó anyagi helyzetben vannak, most nem érdemes szót ejteni. Ám sokan vannak olyanok, akik jórészt önhibájukon kívül estek bele az adósságcsapdába. Hittek a szocialisták Kánaánt ígérő szavainak, felültek az ígéreteknek. Négy oka is van annak, hogy ebbe a helyzetbe kerültek. Négy körülmény, amelyben az emberek hiszékenysége mellett a szocialisták politikája játszotta a meghatározó szerepet.
Az első és talán leglátványosabb csali az az ígéret volt, hogy a Medgyessy- s az őt követő Gyurcsány-kormány semmiképp sem szűkíti, hanem hatalomra kerülése után majd jelentősen bővíti az otthonteremtési kedvezményeket. Mindannyian emlékszünk ezen ígéretekre. Sajnos nem így történt, s ennek keserű következményei vannak. Az adótörvény módosításával havonta akár húszezer, évente pedig 240 ezer forintot veszít ma egy jóhiszemű állampolgár, illetve család ezen az intézkedésen. De ezzel nincs vége a veszteségeknek. Van ugyanis olyan ismerősöm, akinek a havi törlesztőrészlete az elmúlt két évben 64 ezer forintról 92 ezer forintra nőtt! Ez több mint 40 százalékos növekedés. Mi ennek az oka? Az, hogy – a ráadásul közgazdaságilag is képzett polgár – a kormányváltás ellenére bízott az infláció további csökkenésében, a lakások hitelének kamatplafonjában, ezért éves kamatperiódust választott. Magyarán, évente újra beárazzák a hitelét, amely az infláció további csökkenésével ráadásul még csökkenhetett is volna. Ehelyett a szocialisták az adóemelésekkel és a költségvetési hiány felduzzasztásával felpörgették az inflációt. Ezzel a lépéssel nemcsak a bérek veszítettek vásárlóértékükből, nemcsak az állam kamatterhei ugrottak meg, hanem a családok hitelei is megdrágultak. Korábban létezett egy kamatplafon (új lakásnál ez négy, míg használt lakásnál öt százalék volt), de eltörölték, és a növekvő terhek rázúdultak a családokra.
Így ismerősömnek most éves szinten közel 600 ezer forint többletterhet kellene vállalnia. A kieső adókedvezményt plusz a törlesztőrészlet-növekményt. Akik nem az éves kamatperiódust választották, vagy kevesebb adókedvezménytől esnek el, azok nem jártak ennyire rosszul. De egy egyszerű család vajon az adókedvezményen elveszített havi húszezer forintot ki tudja-e pótolni? Nem biztos. Különösen akkor nem, ha a reáljövedelme nem nőtt, hanem csökkent. S itt eljutunk a másik alapvető problémához, a bérekhez.
Három éve Magyarország egy dinamikusan fejlődő, bérekben és nyugdíjakban is gyarapodó ország volt. Az emberek még egy-két éve is joggal számíthattak arra, hogy jövedelmeik folyamatosan és érzékelhető módon emelkednek, és ezért mertek és tudtak hosszú távon tervezni. Nem számítottak arra, hogy a 2004-es év nemhogy a felemelkedés, hanem a lemaradás éve lesz. A reálbérek, tehát a bérek tényleges vásárlóértéke a tavalyi évben azonban átlagosan is csökkent. Hát még néhány ágazatban és régióban, ahol ezen csökkenés jelentős is volt! A lakhatás költségei pedig különösen megemelkedtek, köszönhetően a szocialisták adóemeléseinek. Az otthonteremtők tehát csapdába kerültek.
Különösen azok kerültek csapdába, akiket nemcsak egyszerűen a reálbércsökkentés sújtott, hanem nem várt módon munkanélküliek is lettek. A szocialisták ugyanis nagyarányú munkahelyteremtést és a munkanélküliség látványos csökkentését is ígérték. Ehelyett a munkanélküliség meredeken emelkedett, s mára 30 ezerrel nőtt a hivatalosan regisztrált munkanélküliek száma. Márpedig egy hitelfelvevő családot ez nemcsak akkor sújt, ha maga is közvetlenül elszenvedi azt, hanem ha a tágabb értelemben vett családban egyáltalán előfordul ilyen eset.
A szocialisták akaratukon kívül elkövettek még egy hibát. A létbizonytalanság folyamatos fenntartásán túl a pénzügyi megszorítások híre 2003 végén olyanokat is a hitelpiacra csalt, akiknek nem voltak meg a megfelelő feltételei a vásárlásra, illetve a hitelfelvételre. Feltámadt ugyanis a régi, a szocializmusból az emberekbe mélyen beleivódott félelem, hogy ragadjuk meg az éppen kínálkozó alkalmat, hiszen később egyáltalán nem, vagy csak lényegesen drágábban vehetik meg a kívánt jószágot. Jelen esetben a kiszemelt új vagy használt lakásukat. S az embereknek ezen számításukban bizony igazuk is volt. A hitelek ára, s ezáltal a lakások ára valóban megnőtt. Csakhogy ezek a vásárlások igen sok esetben kényszerűen előre hozott vásárlások voltak, amelyeket nem előzött meg, nem előzhetett meg igazán körültekintő mérlegelés.
Adósság adósság hátán. Már most lehet látni a lízinges gépkocsihiteleknél, hogy komoly bajok vannak. Tízezerszámra nem tudják fizetni az emberek a felvett hiteleiket. Ám az otthonok esetében sokkal drámaibb lehet a helyzet. A családok feje felül árverezhetik el az otthonaikat, miközben zömében nem az ő mulasztásuk miatt, hanem alapvetően a szocialista–liberális kormány hibájából történik mindez. A következő drámai fejlemény a devizás lakáshiteleknél alakulhat ki akkor, ha jelentősen gyengül a forint. Ennek is megvan a reális esélye, különösen akkor, ha a gazdaságpolitika úgy folytatódik, ahogy. Legújabb hírként az jutott el hozzám, hogy az egyetemek gazdálkodási és szabályozási kereteiben olyan változtatásokra készülnek a kormányzó erők, amelyek súlyos hitelek felvételére kényszerítik majd főiskoláinkat és egyetemeinket.
A károkozásban, a jövő tönkretételében a szocialisták és a szabad demokraták csakugyan lendületesek. Ezt el kell ismernünk!

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)