Bajcsy-Zsilinszky és József Attila

József Attila születésének centenáriuma alkalmából a magyar sajtóban számos írás jelent meg a múlt század egyik legjelentősebb magyar költőjéről. Ha a vele kapcsolatos szakirodalmat végigtekintjük, baráti kapcsolatairól is sokat olvashatunk. Halálának huszadik évfordulója alkalmából, 1957-ben a Szabolcsi Miklós szerkesztésében megjelent Emlékkönyvben a kortársi és baráti visszaemlékezések különösen sok értékes adattal és ecsetvonással gazdagították – ahogy őt akkor nevezték – a nagy proletárköltőről kialakított képünket. Baráti kapcsolatai közül azonban most, a centenárium alkalmával egy olyan neves személyiségről, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, nem olvashattunk, aki pedig vele együtt beírta a nevét a korszak történetébe.
Amikor jómagam Zsilinszky halála után Pálkövén, a politikus nyaralóhelyén létrehoztam az ő emlékmúzeumát, már ott is szerepeltek értékes dokumentumok a költő és a politikus kapcsolatairól. Így például Zsilinszky hetilapjának, az Előőrsnek a bemutatása során ott láthattuk József Attila írásait és fotokópiáját is.
Az 1928. március 15-én megindított lapban Féja Géza már úgy ábrázolhatja főszerkesztőjét, hogy ő a 20-as évek végétől fokozatosan haladt balra egy demokratikus ellenzéki politika útján. Ekkor válik Zsilinszky Féja Géza szavaival élve a legkülönb „szabad csapat” fejévé, aki köré többek között József Attila is tömörül, hogy küzdjön az ország demokratikus alapokon történő újjászületéséért. Ezek azok az évek, amikor Zsilinszky a legnagyobb energiáját fordítja az ellenzéki parasztmozgalom megszervezésére. Vele együtt akkor József Attila is részt vesz a baloldali jellegű Bartha Miklós Társaság munkájában. A költő ekkor Hódmezővásárhelyen él sógoránál, és ott ismerkedik meg a társaság elnökével, Fábián Dániel orvossal, akivel baráti kapcsolatot köt. „Ez József Attilának is a Bartha Miklós Társasággal egy úton haladó korszaka” – ahogy Nagy Péter Szabó Dezsőről írt monográfiájában olvashatjuk. József Attila a Bartha-társaságban és az Előőrs köré csoportosuló írógárdában helyesen ismerte fel a politikai szövetségest. Habár korabeli verseiből és prózai írásaiból megállapíthatjuk, hogy baloldali nézetei ekkor már kialakultak, hiszen 1930-ban írja a Lebukott és a Tömeg című híres verseit, mégis elmondhatjuk róla, hogy nem szektás szemlélettel nézte a magyar belpolitikai küzdőteret, amelyen szövetségesek nélkül lehetne megvívni a küzdelmet az ellenforradalmi rendszer ellen. Csak ezzel magyarázható, hogy bár József Attila magánál Bajcsy-Zsilinszkynél és a köréje csoportosult szellemi és politikai erőknél jelentős mértékben találkozhatott harmadikutas, nacionalista, sőt antimarxista nézetekkel, mégsem zárkózott el tőlük, hanem szövetkezett velük a főellenség: a nagytőkés és nagybirtokos uralkodó osztályok elleni együttes küzdelem érdekében.
Ilyen eszmei-politikai közös alapon jöhetett létre József Attila kapcsolata Bajcsy-Zsilinszkyvel és táborával, amelyet csak motivált az a körülmény, hogy Zsilinszky a rossz anyagi helyzetben lévő költő számára kieszközölt Vass miniszter írókat támogató alapjából 500 pengőt és ruhasegélyt, abból az alapból, amely – mint Talpassy Tibortól hallottam – Nagy Lajost, Somlyó Zoltánt, Pintér Ferencet, Szélpál Árpádot is segítette.
Amikor József Attila Zsilinszky lapjában, az Előőrs hasábjain irodalmi vonatkozású témákkal jelentkezett, nem- egyszer jogos kritikát gyakorolt a korabeli irodalomtörténeti munkákkal kapcsolatban. Így például Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténete című írása 1929 októberében és novemberében három folytatásban jelent meg. József Attila a szerzővel szemben különösen annak Berzsenyi, Csokonai és Vörösmarty költészetét érintő tudománytalan megállapításaival száll vitába. De pellengérre állítja Pintért azért is, mert Adyról úgy ír, hogy „pályájának második felében már a nyereség, a mesterkéltség bukdácsoló nyelvének és béna ritmusának elképesztő példáit nyújtotta”. Végül Móricz Zsigmond írói nagysága mellett szállt síkra József Attila, akiről Pintér nem átallott így írni: „A magyar lélek nem üdül, hanem elkeseredik az ilyen művek olvasásakor.”
Az Előőrs 1930-as évfolyamában már nemcsak József Attila cikkeit olvashatjuk, hanem verseit is és Féja Géza remek méltatását költészetéről. (Féja Géza: József Attila, Előőrs, 1930. január 4.) Egyetlen baloldali sajtóorgánumban sem jelent meg akkor ilyen, időtálló megállapításokat tartalmazó pozitív értékelés a nagy költőről, mint Bajcsy-Zsilinszky lapjában. Hadd idézzük ennek bizonyítására Féja cikkének summázását József Attila költészetéről: „Forrongó sorai, versei közt olyanokat találtam, amelyek mai írásunk, készülődő holnapunk legmagasabb hőpontjai körül születtek. Ízük benne fog forrni a magyar holnapban.”
Az Előőrs végül az alábbi hat József Attila verset közli le: Fiatal asszonyok éneke, Táncba fognak, Áldalak búval, vigalommal, Sok gondom közt, Harmatocska, Klárisok. Harcos politikai versei közül pedig a Bethlen István című is a Előőrsben jelent meg a lap 1930. január 11-i számában.

A szerző a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke