Férfi és nő, a valódi másság

Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ), az MKDSZ és a KDNP ifjúsági társszervezete a nagyböjt elején hozta nyilvánosságra Családvédelmi Charta 2005 elnevezésű dokumentumát. A charta több téren is ellenvéleményt fogalmaz meg a melegek jogi igényeinek teljes kiszolgálásával, így főleg a melegek házasságával és örökbefogadásával kapcsolatban. Nagyon veszélyes ugyanis, ha e témakör társadalmi elfogadottsága és jogi megítélése kizárólag a homoszexuálisok álláspontját tükrözi. A charta deklarált célja egy párbeszéd elindítása. Eddig ugyanis sem párbeszéd, sem vita nem volt: a melegszervezetek unos-untalan hangoztatták követeléseiket, amelyeket a politika időről időre kielégített. A „melegkérdés” csak egyes szerencsétlen és botrányos ügyek kapcsán (Terry Black, Károli-egyetem) merült fel, ahol a jó döntés meghozatala kizárt volt.
A homoszexualitás nem szexuáletikai kérdés. Senkit nem a melegek magánélete érdekel. Nem kérik számon a keresztények, hogy az állam miért nem a keresztény morál alapján szabályozza a kérdést. (A Biblián alapuló tanítás szerint a homoszexuális hajlam nem bűn, de annak megélése az, így az ilyen emberektől elvárt magatartás az önmegtartóztatás.) Az emberi együttélés alapképlete került veszélybe. S nem csupán azért, mert a faj biológiai továbbélése jut zsákutcába. Az ember egész lelki és szellemi konstrukciója áll szemben a homoszexualitással. Férfi és nő: a valódi másság. Az egyetlen és igazi másság.
Úgy látszik, manapság azért beszélünk olyan sokat a másságról, mert valamivel el kell nyomni bűntudatunkat, hogy képtelenek vagyunk elfogadni a valódi, minket megszólító másságot. Legyen az akár egy másik ember, aki nem olyan tökéletes, mint a filmek hősei és hősnői, vagy legyen az a racionális értékvilágba be nem férő Isten. Többek közt ezért is olyan kevés manapság a házasság. Magyarországon tízmillió ember él. A tízmillió embernek legalább tízmillióféle elképzelése van a házasságról. Az állam azonban csak egyet ismerhet el. Ennek viszont az állam érdekei és erkölcse szerint valónak kell lennie.
Provokáció a többség ellenében
A melegvita legtöbbször a melegek és a keresztények szervezeteinek vitája, amelyet a társadalom többsége némán figyel. Érthető, de nem tartható tovább, hogy a homoszexualitás propagálását ellenzők ne fogalmazzák meg véleményüket. Ugyanakkor látnunk kell: a melegség támogatóit nem érdekli, hogy a keresztények és a konzervatívok mit gondolnak a homoszexualitásról, ők haladnak lépésről lépésre előre. Nem zavarja őket, ha mi nem beszélünk a témáról, ők majd telebeszélik az ország és főképp a fiatalok fejét. Relativizálják a házasságot, a gyermekvállalást. Ez nemcsak a keresztény értékvilágúak, de az egész ország és a demokrácia szempontjából nézve is csonka, mert egy csoport véleményét teszi kötelezővé mindenki számára.
Nem szimmetrikus az a folyamat, amely egyre nagyobb nyomással igyekszik a házasság intézményét megnyitni a melegek előtt, többletjogokat adni nekik.
A probléma ott kezdődik, amikor önjelölt melegvezetők anyagi haszonszerzés végett vagy túlzott szereplési vágytól fűtötten provokálják a többségi társadalmat és a keresztényeket. A jövő családjai szempontjából ugyanis nem az a veszély, hogy több pár lesz a melegpropaganda révén. A veszély az, hogy a melegség napjainkban divattá, árucikké válik. Nem az emberek hajlama változik ugyanis, csak a magatartásuk. Divatból viselkednek úgy, játszanak úgy, ismerkednek úgy, öltözködnek úgy, mintha melegek lennének. Vajon egy tizenöt évesen megjátszott leányszerelem és -csók milyen pszichés nyomokat és defektusokat hagy maga után a leendő családanyában?
A családnak védelmet kell kapnia az államtól. Az állami lét alapegysége a család, és nem kell hozzátenni, hogy a hagyományos család. Csak egyféle család van. Gondoljunk csak bele: ha a polgári oldal 2006-ban győz, és bevezetné a családi adózást, akkor ez a meleg pároknak is ugyanúgy járna majd? Szerintem vállalhatatlan, hogy az állam azokat is kiemelten támogassa, akik nem mozdítják elő az állam fennmaradását és gyarapodását a következő generációkban. Van egy alapszabály, amelyet egyes jogvédő szervezetek nem akarnak elfogadni: a homoszexualitás a melegek (magán)ügye kell hogy maradjon. A jogvédők azonban úgy vélik, hogy a melegeknek nyilvánosan kell melegnek lenniük: az Andrássy úton, a médiában. Ez viszont már nem egyszerűen a melegség felvállalása, ez már népszerűsítés, amely sokszor célzottan a keresztények elleni elemeket használ (lásd a katolikus papnak beöltözött, csókolózó meleg férfiak esetét). Márpedig az ilyen nyilvános parádék többet ártanak a melegügynek, mint használnak.
Nem volt konstruktívnak mondható a Családvédelmi Charta 2005 fogadtatása sem a melegszervezetek részéről. Úgy látszik, számukra a családvédelem és a melegdiszkrimináció szinonim fogalmak. Aggasztó a chartára adott egyes konkrét reakciók szélsőségessége, kompromisszumképtelensége. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezet szerint „ez egy homofób nyilatkozat, aminek a XXI. századi Európában nincs helye”. A jogvédő szervezet elnöke ezzel a kijelentésével egyben le is leplezte magát: szabadságjogokért harcol, és közben meg akarja határozni, hogy Európában minek van helye. Az IKSZ viszont tiltakozik minden hasonló, kirekesztő megnyilvánulás ellen. Úgy véljük, a fentihez hasonló demagóg mondatok mögött felsejlő szándék nem a megegyezés irányába mutat, és szembemegy a jogállam normáival. Egy ilyen nyilatkozat a másságot (értsd itt: keresztény embereket) nem tiszteli, ezért hitelesen nem is szólalhat fel a melegek ügyében sem.
A hagyományos családmodell védelme
A leginkább érthetetlen az SZDSZ hozzáállása. A balliberális párt teljes mellszélességgel kiáll a melegek házassága, örökbefogadása, öröklése, lakásvásárlási „család”-támogatása mellett. Gusztos Péter SZDSZ-es képviselő szerint az állam szexuális orientáció alapján ne mondja azt, hogy valaki jó, másvalaki pedig rossz ember. Szerintünk aki hatéves gyerekeket környékez meg, vagy tizennégy éves leányokat molesztál, ver agyon és lök az emésztőgödörbe, az rossz ember, de legalábbis beteg. Gusztos azt is mondja, hogy semmi alapján nem lehet senkit megkülönböztetni, és ebben nem akar elismerni határokat. Csakhogy az emberi természet nemcsak helyes, de helytelen hajlamokat is magában foglal, amelyeket igenis korlátozni kell.
Ha nem biztosítjuk a férfi és a nő házasságán alapuló családmodellt, abszurd helyzetekig juthatunk. Az élettársi közösség parttalan. Könnyen beleerőszakolható a többnejűség vagy a csoportházasság is. Eljöhet az a nem túl távoli idő, amikor a macskájukkal, kutyájukkal együtt élők követelik majd, hogy az állat örökölhessen, és kapcsolatuk kapja meg mindazokat a jogokat, amit a családok. Mert hisz milyen nehéz eltartani azt az öt-hat kutyát, macskát az egy szem nyugdíjból. Abszurdnak hangzik, de ha tagadjuk a család természetes definícióját, akkor ezeket sem rekeszthetjük ki.
Kétségbe vont szólásszabadság
Miben képvisel nagyobb erkölcsi értéket két azonos nemű személy együttélése, mint haté? A kettő és a hat között csak mennyiségi a különbség, a férfi-nő házasság és az egynemű együttélés között minőségi. Nincs ezek között különbség a közösségi értékek szempontjából. Ha egyes férfiak nem kettesben, hanem hatosban boldogok, őket miért nem engedi összeházasodni az SZDSZ?
Nem szabad hagynunk, hogy egy magát liberálisnak nevező kis párt ízekre szedje az ezredéves alapokat. Minden keresztény érték egy-egy tartóoszlop ebben az épületben. Kérdésfeltevő óriásplakátjaival az SZDSZ ebben a kérdésben az Országgyűlés legradikálisabb pártja. Egy szélsőséges párt, amely diktálni akar. Amikor olyan mondatokat használ, hogy „ennek a véleménynek, ennek az embernek nincs helye a közéletben”, például legutóbb Semjén Zsolt esetében, akkor a demokrácia alapjait támadja. Kirekesztő, antiliberális, intoleráns, az ellenvéleményt nem tisztelő hozzáállás ez. Hiszen éppen ugyanazokat a nyelvi eszközöket, azt a magatartást képviseli a más véleményen lévők elhallgattatására, amelyek ellen – állítólag – következetesen fel szokott lépni mások érdekében, és el szokott ítélni.
A jövő Magyarországa nem állhat divatos melegekből és divatos szinglikből. Szükség van a családokra, ezért az államnak támogatni, a társadalomnak védeni kell a családot. Meg kell mutatnunk, hogy sokan vagyunk, akik így gondolkozunk. Célunk, hogy közéleti személyiségek és közösségek a nem liberális álláspontot is bátran fel merjék vállalni, közösen fogalmazzák meg gondolataikat e témában. Nagy bizalommal töltött el minket, hogy pár hét alatt ötven közösség (például a KÉSZ, a KKA, a Kolping, az Áprilisi Ifjak), számos közismert személy, művész, sportoló (Pitti Katalin operaénekes, Balázs Péter színművész, Czakó Gábor író, Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja, Gulyás Dénes operaénekes, Bitskey Tibor stb.) és több mint ezer magánszemély csatlakozott honlapunkon a családvédelmi chartához.
Törekvésünk roppant egyszerű: azt szeretnénk, ha a gyerekek húsz év múlva is papának és mamának szólíthatnák a szüleiket.

A szerző jogász, az Ifjúsági Kereszténydemokrata
Szövetség elnöke