Közszolgálati halálhír a Magyar Televízióban

Halálhírnél versenybe szállni nem ízléses dolog – mondta a Magyar Televízió szóvivője, Holub Katalin arra reagálva, hogy a közszolgálati médium szombat este kínosan késve közölte II. János Pál pápa halálhírét. A Duna Televízió igényes műsorfolyamával alaposan kitett magáért; de még a kereskedelmi tévék is úgy érezték: meg kell szakítaniuk adásukat, hogy haladéktalanul közöljék a gyászhírt. A TV2 műsorán például a Megasztár döntője ment (e műsortípus feltalálta a permanens döntőt). Épp zsűriztek, amikor Tyll Attila a tőle telhető komolysággal bejelentette a pápa halálát. Bakács Tibor Settenkedő, aki a múltkor még a keresztényirtó hírbe keveredett Tilos Rádióval rokonszenvező trikójával keltett érthető visszatetszést, kijelentette, hogy hülye dolog, de ő is keresztény. Mintha egy lélegzetvétel erejéig még meg is rendült volna. Aztán mindenki felállt; majd darálták tovább a show-t – de legalább egy pillanatra megálltak.
A közszolgálati tévé nem állt meg. Sőt, sikerült akcióegységbe kovácsolnia a kisebbik ellenzéki meg a nagyobbik kormánypártot, ami nem mindennapi bravúr. Szalai Annamária, az ORTT-nek a Fidesz által delegált tagja már vasárnap reggel sérelmezte, hogy az MTV ingerküszöbét igen későn érte el a pápa halálhíre. A médiahatóságnál indítványozta is a köztévé műsorának elemzését, mert szerinte egyórás volt a késedelem. Az SZDSZ által delegált Kozák Márton és Rajk László pedig a tévékuratóriumi elnökség rendkívüli összetrombitálását szorgalmazza annak kiderítésére: vajon mivel indokolható, hogy (az európai közszolgálati tévék közül talán egyedüliként) az MTV csak az éppen futó filmjének vége, majd a műsorajánlók után indította el a Híradó különkiadását. Holub Katalin szerint a spétreakció „csupán” huszonöt perces volt a hivatalos hírügynökségi közzétételhez viszonyítva. „A hírversenyben fontos érték a gyorsaság, de legalább ennyire lényeges az átfogó, hiteles tájékoztatás” – tette hozzá. Alapvetésnek ez szép tézis, de mindenképp kiegészítésre szorul: a közszolgálat szerintem nem gyorsaság vagy hitelesség, hanem gyorsaság és hitelesség.
Kozák és Rajk pártja nemrégiben még provokatív óriásplakátokon tette fel a kérdést: Magyarország keresztény ország? Úgy tűnik, a dilemmát időközben sikerült realisztikusan megválaszolniuk. Igen, „valahol” keresztény. Legalábbis ilyenkor igen: a magyar emberek sorsára és életére közvetlenül is jelentős befolyással bíró történelmi személyiség halálhíre igenis a nemzeti közszolgálat szerves részét képezi.
Igazából ezt nem is vitatja senki, hiszen nem ez a vita tárgya. Az internet korában a huszonöt perces késedelem is elfogadhatatlan: több ezer alkalmazottból egyet igazán oda lehetne ültetni ügyeletbe a monitor elé. A Magyar Televízió vezetősége – beleértve az elnököt is – alkalmatlan feladatára, ha ennyit sem tud megszervezni. Simon András, a műsorokért felelős újdonsült alelnök először vizsgázott élesben, s – Pulitzer- meg Prima Primissima-díjak ide vagy oda – rögtön pótvizsgára kényszerült. Most azt mondja: a köztévé ormótlan monstrum, ami nehezen fordul, akár elefánt a porcelánboltban. Csakhogy aki elefántidomárnak tanult, ne menjen kaolinbányásznak.
A vizsgálat persze folyik, mint legutóbb, s a személyi felelősség éppúgy elmosódni látszik, mint legutóbb. Ha a közszolgálati malőrnek nem lesznek személyi konzekvenciái, megint az elefánt győz, és továbbra is táncolhat a cserepeken. S ha például Baló György helyett egy technikust vagy pénztárosnőt találnak felelősnek, azt is elmondhatjuk: a kuratóriumosdi ellenére a Szabadság téren változatlanul aktuális a rendszerváltás, akárcsak megboldogult Csengey Dénes idejében.
Véleményem szerint az Index kegyeletsértő vezérpublicistájának érvét sem lehet mentségként elfogadni, hogy a halálhírre előkészülni erkölcstelen volna: ő például terjedelmes, Pócspetri-hangütésű publicisztikával készült a végzetes pillanatra, amit aztán – az MTV-nél mindenképp fürgébben – még szombat este beélesített. E programozott bravúrja révén egy csapásra az internetes világ középpontja lett, sőt a Game over: JP2 című sajtótörténeti mélyrepülésével a Pulitzer-emlékdíj után a Táncsics-díjat is kiérdemelte.
A Magyar Televízió nem első ízben mutatta meg azt, hogy méltatlan adómilliárdjaink elköltésére. A december 5-i népszavazás szavazatszámlálását előbb bojkottálta, majd Friderikusz Sándor műsorában Hajós András szerepeltetésével olcsó burleszket csinált a nemzeti sorskérdésből. Hajós benne volt a tévében. A pápa nem ért meg ennyit.