Elégtelen bizonyítvány

Amit a szakma felépít, a politika lerombolja. Bár Kőmíves Kelemen szomorú története aligha kerül be az érettségi tételek közé, hisz manapság periferiális ismeretnek nyilvánítható, azért van még egy-két generáció, amelyik érti a kijelentésbe rejtett utalást. Merthogy Kelemen fala sem állt meg addig, amíg egy asszonyt (esetünkben Kelemen feleségét) fel nem áldoztak, a magyar oktatás anomáliái sem rendeződnek, amíg politikai megegyezés nem születik. Valójában mindegy, hány szinten, emelten-e vagy sem, de be kell látni, hogy a helyzet érdekek mentén tovább nem rontható.
Az idén 116 ezer diák érettségizik, közülük magyarból 87 500-an a közép-, 3326-an az emelt szintet tűzték ki célul. Bár tudható, hogy tekintettel a kétszintű érettségi okozta bonyodalmakra, néhány már korábban végzett középiskolás is kénytelen volt visszaülni az iskolapadba, ha életben akarta tartani továbbtanulási esélyeit, az érettségizettek száma az elmúlt évtizedben megkétszereződött. Ami egykor különleges státust jelentett, már-már az értelmiségi lét előszobáját, mára nagy nappali lett, ahová egyre többen lépnek be.
A tömegessé váló érettségi, ne tagadjuk, devalválta e bizonyítvány értékét, még akkor is, ha a ballagási ünnepségek egyre drágábbak és fényesebbek lettek. Az irányokat szabó politikusoknak el kellett gondolkodniuk azon, jó-e, ha kinyitják a felsőoktatás kapuját minden jelentkező előtt, vagy megkísérelnek lejjebb rendet teremteni. Így született meg a kétszintű érettségi bevezetésének a gondolata, ez a politikai ciklusokon átívelő szakmai elképzelés. Célja nemcsak az, hogy egységesítse a kimeneti követelményeket, tehát hogy egy-egy érettségi eredményét ne az határozza meg, mennyire volt szigorú vagy elnéző a vizsgabizottság, és hányszor hívták ki kávézni az érettségi elnököt, hanem hogy a végső követelményrendszer meghatározásával megújulásra serkentsék a középfokú tanintézetek pedagógusait is. Ez idáig szakmai döntések sorozata, amelyet a politikának sikerült jól összemaszatolnia. Mivel az egymást követő kormányok oktatási tárcái rendre visszavonták az előd reformjait, az iskolák végül már semmit nem vettek komolyan. A kétszintű érettségi azonban a nagy túlélőnek bizonyult.
A tavalyi próbaérettségik már jelezték, hogy lesz baj az idén bőven. Magyar Bálint minisztériuma ugyanis, amely szereti többmilliós tételekben kht.-kba kiszervezni a munkát (nagy szomorúság, hogy az oktatás a kormány sikerágazata), liberális attitűdjétől vezérelve úgy gondolta, hogy a törvény megalkotása után már nincs teendője: kiadta az ukázt, a többit megoldja a mindenható piac meg az iskola. Így nem foglalkozott időben azzal, hogy nincsenek az új típusú követelményrendszerhez illeszkedő tankönyvek, a tanárok továbbképzése elmaradt, s csak rendkívüli erőfeszítéssel oldható meg az emelt szintű érettségire vállalkozók felkészítése. Sikerült még olyan jogszabályokat is alkotniuk, amelyek joggal váltották ki az érintettek felháborodását. Takács Albert ombudsmanhelyettes a minisztériummal szemben a gyermekeik igazságát kereső szülőknek adott most igazat. Kimondta: alkotmányellenesek az új rendszerű érettségi bevezetésével és a felvételi alapjául szolgáló pontrendszerszámítással kapcsolatos rendelkezések. A tételek idő előtti nyilvánosságra kerülése tegnap este körvonalazódó botrányának pedig beláthatatlanok a következményei.
A tárca nem az első figyelmeztetőt kapta. Hiába próbálta eltitkolni a tavalyi fiaskót, a próbaérettségi katasztrofális eredményeit, a tapasztalatok, a felsőoktatással kötött rossz alku, valamint a tanárok ellenállása már előre megbuktatta a kétszintű érettségit. A vizsgák csupán tíz százaléka lesz emelt szintű, ami kérdésessé teszi a kétszintű vizsga értelmét. Lehet, hogy az idei eredmények jobbak lesznek, hiszen a feladatsorok készítői sokat enyhítettek az eredeti követelményrendszeren – nekik sem érdekük, hogy hosszú évek munkáját elsodorja a népharag –, ez nem változtat azon a tényen, hogy az oktatási kormányzat végső bizonyítványa elégtelen lesz. Ez az idén érettségizőknek csekély vigasz.