Megnyirbálás előtt a családtámogatás rendszere

Tervei szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn ismét napirend előtt szól az Országgyűlésben, és bejelenti a családtámogatási rendszer átalakítását. De ha mégsem hétfőn, akkor azután, vagy a legközelebbi jövőben. Szerda reggeli rádióinterjújában arra a riporteri kérdésre, hogy mely területen teszi meg a következő lépést, a családtámogatási rendszert válaszolta. Lényegében befejezték az egyeztetéseket a koalíciós pártok szakértői, vezetői – közölte –, valójában azonban mostanra sikerült felőrölnie a több év óta szívósan ellenálló pártján belüli ellenzőket, amire a nyilvánosság előtt is többször panaszkodott (például legutóbbi Mozgó Világ-beli interjújában). „Ma az emberek jelentős része – több mint kétharmada – úgy gondolja, hogy a mai családtámogatási rendszer nem igazságos. Azoknak ad többet, akiknek amúgy is több van. Ez most már megérett arra, hogy igazságosabbá tegyük” – indokolta terveit. Ugyanerről másutt is megnyilatkozott. „Nem általában akarjuk átalakítani a családtámogatási rendszert – olvashatjuk Magyar Narancs-beli interjújában (május 19.). – Vannak eszményeink: minden gyermek egyenlő. Igen ám, de most a családtámogatás lehet 5100 és 17 800 forint is egy gyerekre. Ráadásul az utóbbit egy nagy jövedelmű család kapja. Igazságos-e ez így? Szerintem nem. A Fidesz szerint meg igen. Nem csoda, ők csinálták. A jelenlegi családtámogatás a sokgyerekes felső középosztályt támogatja, és kifejezetten nem támogatja a munkába állást. Lent tart a nyomorban, illetve nagyon támogat, ha magas jövedelmű, sokgyermekes vagy. Ez egy világos konzervatív társadalompolitika. Mi nem ilyen világot akarunk.” Végül azt is hozzátette: „Az, hogy mi a jó családpolitika, értékválasztáson múlik.” Minden érv együtt, amellyel a jelenlegi, az Orbán-kormány által felépített családtámogatási rendszer lerombolását megindokolják.
A közelmúltban e hasábokon már foglalkoztam a családpolitika tervezett átalakításával, és rámutattam, hogy a családpolitikai rendszer koalíciós bírálata egy beszűkült, statikus szemlélet szülötte, ami elkerülhetetlenül szellemi-szakmai zsákutcába visz. Ehelyett dinamikus szemléletet, az összes jövedelemfolyamat együttes értelmezését és egyértelmű értékválasztást ajánlottam, annak eldöntését, hogy a gyermeket közjószágnak tekintsük-e, avagy sem. Ez még csak azonos dimenzióban sincs azzal, amit Gyurcsány értékválasztásnak gondol. Szerinte a konzervatív és másmilyen (szocialista?, liberális?, netán szociálliberális?) társadalompolitika között kell választani. Ez egy fontos ügyhöz méltatlanul ideologikus megközelítés. Megközelítően sem erről van szó.
Mielőtt bemutatnám a koalíció statikus szemlélete által okozott értelmezési torzulásokat, zsákutcát, ki kell térnem két, első pillantásra talán jelentéktelen, nem lényegbevágónak tűnő részletre. A miniszterelnök fenti interjújában a „minden gyermek egyenlő” tétel megsértését látta abban, hogy „most a családtámogatás lehet 5100 és 17 800 forint is egy gyerekre”. 5100 forint a testvér nélküli, családban nevelt gyermek után járó családi pótlék havi összege. Ha e gyermek szülei megfelelő nagyságú adóköteles jövedelemmel rendelkeznek, az plusz 3000 forint családi kedvezményt jelent. Ha nem rendelkeznek, jogosultak rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, ami a mindenkori nyugdíjminimum (2005-ben 24 700 Ft) 22 százaléka, vagyis 5434 Ft. Így
10 534 Ft áll szemben 8100 Ft-tal. Rejtély, hogy a miniszterelnök nyelvére miért éppen a fenti két szám keveredett.
Az olvasó talán átsiklott Gyurcsány azon megállapítása felett, hogy „a jelenlegi családtámogatás (…) kifejezetten nem támogatja a munkába állást” – pedig ez a valódi szándékokat leginkább (ön)leleplező rész. A munkába állást leginkább az támogatná, ha semmiféle családtámogatási rendszer nincs, de még inkább az, ha gyerek sincs! Mivel a kipontozott helyen a sokgyerekes felső középosztály szerepel, kézenfekvőnek tűnik a gondolat, hogy a miniszterelnök rájuk gondol. A sok kettőnél, de inkább háromnál kezdődik, s a miniszterelnöki (rejtett) definíció szerint az tartozik a felső középosztályba, aki kellő jövedelemmel rendelkezve igénybe tudja venni a családi kedvezményt – van okunk a büszkeségre, mert eszerint a magyar társadalom nagyobbik fele a felső középosztályba tartozik („nagy a jólét”) –, arról lehet szó, hogy a kormány a két-, de inkább a három- vagy több- gyermekes anyákat (s a gyesen lévő kevés számú apát) az otthon édes láblógató semmittevéséből a munkapiacra akarja (vissza) kényszeríteni a családtámogatások megvonásával (vagy legalábbis erőteljes megkurtításával). Nem akarok tippeket adni a kormánynak, de erre a célra megfelelne egy olyan 10–30 százalékos (büntető) adó is, amelyet kizárólag az apákra vetnének ki, ha az anyák gyermekeikkel otthon maradnak. S ideje átértékelni a közelmúltat is. Kambodzsában a Vörös Khmer az 1970-es évek második felében a munkatáborokba kényszerített nőket szülésük után néhány órával már a rizsföldre hajtotta dolgozni. Tévedés lenne ezt egy barbár kommunista diktatúra barbár cselekedetének tekinteni. Valójában a kínálatoldali közgazdaságtan (supply side economics) nagy alakja, Pol Pot ültette át a gyakorlatba gazdaságpolitikai eszméit.
Miniszterelnökünk bár igazságosságról, a gyermekek egyenlőségéről stb. beszél, nem csak vagy nem elsősorban erre gondol: a gyermeknevelés, mint társadalmunk újratermelése számára haszontalan munka, legalábbis haszontalanabb a munkavállalásnál.

A szerző szociológus, közgazdász