„Zsidószag”

Valamelyik nap egy budapesti villamoson utaztam több megállón keresztül, ahol egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal csoport arról beszélget, hogy zsidószag van – ez a mondat hétfőn hagyta el Orosz József száját a közszolgálati televízió reggeli műsorában egy beszélgetés közben.
És most tegyük félre, hogy a helyszín nem a Klubrádió volt, meg azt is, hogy Orosz József elhíresült tudósításai Irakból – hitelességüket illetően – közfelháborodást okoztak a szakmában! Tekintsünk el tehát egy pillanatra attól, hogy Orosz története esetleg szimpla hazugság, és higgyük el neki, hogy valamilyen oknál fogva félre kellett tennie autóját, és villamoson tett meg több megállót! Nézzük inkább azt, vajon mi lehetett az oka annak, hogy ezt az – eredeti témától némileg elkalandozó – megállapítást beszúrja a beszélgetésbe! Vajon az, hogy a még nagyon élő és fájdalmas emlék sebét a rasszizmusról szóló beszélgetés felszakította? Netalántán az, hogy ezt a kijelentést nemegyszer hallotta már? Vagy talán az, hogy az embereknek Magyarországon még egy olyan semleges, a közéleti kérdések szempontjából ingerszegény helyen, mint a villamoson is, ez jut eszükbe? És ha a villamoson és autóbuszon való zötykölődés közben is erről esik szó, akkor mi lehet az óvodákban és az iskolákban, a műtőasztalon és afölött, vagy a magánéletben?
Vizsgáljuk meg, hogy a műsorvezető által közbeszúrt mondat mire alkalmas! Orosz története tehát akkor hangzott el, amikor épp lehullt a lepel a rasszizmus vádját mesterségesen életben tartó politikáról, s amikor a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, Horváth Aladár kínosan arról magyarázkodott, hogy a két roma fiú között lezajlott testi sértés motívumát minden annak ellentmondó tény ellenére a fajgyűlöletben kellene keresni. A műsorvezető azonban nem tekinthetett el a nyilvánosságra került adatoktól, s ezzel igencsak megnehezítette azt a műveletet, hogyan kreáljon Horváth Aladár fából vaskarikát. Mert azért akárhogyan is drukkolnak sokan az elnök úrnak, Mortimer külső jegyei alapján mégsem tekinthető minden tekintetben második világháborús hagyományokat felelevenítő nácinak, már csak a lakásában talált fegyverek – például a láncos buzogány – okán sem. Egy józan gondolkodású műsorvezető előtt Horváth Aladár azon súlyos előítéletességet tükröző mondata sem állta volna meg az emberölési kísérlet oksági előfeltételeit, miszerint a „rasszizmus feltételezésére oka és joga van egy kisebbségnek”.
Horváth Aladár ezután így folytatta gondolatmenetét: „Nincs jelentősége annak, hogy romának vallja (mármint magát Mortimer – a szerk.), mert ebben a közösségben vagy csoportban ő nem romaként vett részt.” Kézenfekvő lett volna itt egy újságírói kérdés, hogy az alapítvány elnöke honnan kapott ilyen – a sajtó számára egyelőre hozzáférhetetlen – jó információt az ügyről. Meg lehetett volna kérdezni tőle azt is, hogy vajon tapasztalati úton szerezte-e vagy más módon, esetleg az előítéletek keletkezésének módszerével, azaz dedukció útján jutott el ehhez a következtetéshez. Ugyanis egy műsorvezetőnek ez nem mindegy.
Nos, Orosz József ekkor csapott le az idézett mondatával. Pontosan így: „Jó. Tehát én arra akarok kilyukadni, hogy ezzel ön azt sugallja, hogy ez nem ad fölmentést az alól, hogy Magyarországon vannak rasszista jelentések. Valamelyik nap egy budapesti villamoson utaztam, több megállón keresztül, ahol egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal csoport arról beszélget, hogy zsidószag van.” A leírhatatlan hála ekkor szinte kiszakadt Horváth Aladár tüdejéből: „Hát erről beszélek. Tehát hogy valami nagyon rosszul megy ebben az országban, hogy az erőszak kultúráját éljük, az a sikeres, aki erőszakos, a verbális erőszaktól az utcai erőszakig és a családon belüli erőszakig minden jelen van…”
És ekkor megtörtént az átalakulás: a fából hirtelen vaskarika lett.
Nos, ez az agymosás így megy nap mint nap. A megosztottság fenntartását erőltető politikusok véleménye kritikátlanul elhangozhat a közszolgálati televízióban, a balliberális befolyás alatt álló írott és elektronikus sajtó cikkeiben.
A hosszú idők óta antiszemitizmussal és rasszizmussal vádolt jobboldal egyelőre hallgat.