A külügy álszent káderpolitikája

Nagykövet lesz az államtitkár címmel rövid cikk jelent meg a Népszabadság 2005. augusztus 12-i számában. Az írás arról tájékoztatja az olvasókat, hogy Hajdu András, a Külügyminisztérium több évtizedes diplomatamúltra visszatekintő közigazgatási államtitkára a jövőben nagykövetként folytatja pályafutását. A cikkből megtudhatjuk azt is, hogy az államtitkár köztisztviselőként a politikai ciklusoktól függetlennek tartja magát, s öt év után – úgymond – már esedékes volt az újabb külszolgálat.
Milyen kár, hogy a 2002-es kormányváltáskor kinevezett közigazgatási államtitkárnak mindez nem jutott eszébe, s a parlamenti választásokat követően kevésbé köztisztviselőként, inkább a hatalomra jutott párt meghosszabbított karjaként szolgált, illetve számos esetben járt élen az 1990-es rendszerváltoztatást követő másfél évtizedben példátlan külügyminisztériumi nagytakarításban. Bár a szocialisták a választási kampányban az „árkok betemetéséről” beszéltek, a közigazgatásban soha olyan mélyre nem ásták az árkokat, mint 2002-ben.
Amikor 2002 júniusában a Külügyminisztérium hivatalos átadása zajlott, Kovács László új külügyminiszter behívatott az irodájába, és azt mondta: – Nem maradhatsz államtitkár, mert te politikai kinevezett vagy.
– Ilyen kategóriát a köztisztviselői törvény nem ismer – válaszoltam.
– Nem baj – mondta, és a beszélgetést befejezettnek tekintette.
Ez volt az új külügyi vezetés alapállása. A „politikai kinevezett” olyan megbélyegző fogalom lett, amit bárkire rá lehetett húzni – felkészültségének és teljesítményének valódi értékelése nélkül.
Hajdu András e folyamatban Kovács László hűséges fegyverhordozójaként vett részt. Eme megtorlás jegyében hívtak vissza számos nagykövetet külföldi posztjáról, váltották le a középvezetői szintig a Külügyminisztérium szinte valamennyi akkori vezetőjét, s lehetetlenítettek el, illetve hoztak méltatlan helyzetbe számos hazatérő diplomatát. A szocialista kormányzat vezette be azt a gyakorlatot, hogy a külszolgálatból hazatérő, a polgári kormányzat által kinevezett legtöbb nagykövet – semmissé téve többéves szakmai munkájukra alapozott hivatali előmenetelüket – referensként szolgál tovább.
E személyzeti politika következtében – a rendszerváltás után 15 évvel – a Külügyminisztériumban a kései Kádár-korszakban nevelkedettek töltik be a vezetői posztok túlnyomó többségét. Annak az elvnek megfelelően, amit a minisztérium vezetése – köztük Hajdu András is – hangoztatott: csak az lehet vezető, aki legalább húsz éve van a diplomáciai pályán.
Hajdu Andrásnak – közigazgatási államtitkárként – a 2002 után kialakult helyzetért, a közszolgálatiság oly gyakori semmibevételéért, a szocialista politikai törekvések gátlástalan érvényesítéséért vállalnia kell a felelősséget. Egyetlen minisztériumi vezető sem játszhatja el most, a választások előtt nyolc hónappal a pártokon felül álló szakember szerepét, aki 2002-ben haszonélvezője és kiszolgálója volt a politikai tisztogatásnak. Mert ők valamennyien politikai kinevezettek.

A szerző volt közigazgatási államtitkár