Rövid időre átlépte a 70 dollár/hordós határt a Mexikói-öbölre lecsapó Katrina hurrikán pusztítása nyomán a kőolaj határidős jegyzése a New York-i tőzsdén (NYMEX). Ezzel lezárult az áremelkedés azon szakasza, amely a negyvendolláros szint átlépésével kezdődött az év első felében. A hurrikán által okozott károk felmérése, a katasztrófa képei elemzések, szakértői nyilatkozatok tömkelegét váltotta ki. Az olaj- és termékárak forró témává váltak, vezető helyet követelve az írott és elektronikus médiában.
Az elemzésekből és a publikált statisztikai adatokból kiderül, hogy a 60 dollár/hordó feletti olajár és az inflációval korrigálva is történelmi csúcsra érkező üzemanyagárak (például Egyesült Államok, Nagy-Britannia) következtében lassulni látszik a világgazdasági növekedés és a kereslet.
Kőolajból továbbra is bőséges a kínálat, termékekből viszont – egyre inkább a fűtőolaj felé tolódva, és elsősorban az Egyesült Államokban – a finomítói kapacitások további szűkülése miatt a piac véleménye szerint hiány alakulhat ki. A hurrikán elvonulása után az árak egészen a 62,50 dolláros szintig estek (NYMEX), majd rövid konszolidációs időszak után ismét emelkedésnek indultak, és újra áttörték a 65 dolláros szintet.
A kitermelői-finomítói oldalon gondot jelent, hogy a kitermelői kapacitások csúcsra vannak járatva, tehát esetleges műszaki problémák, terrorakciók hatására a piac idegessége fokozódhat. Jelentős amerikai kőolaj- és földgázkitermelői kapacitás kiesett (körülbelül húsz olajkút, több gázmező megsérült vagy leállt a Mexikói-öbölben). Irakban egyre inkább polgárháborúhoz közeli, anarchikus helyzet van kialakulóban. A hurrikán miatt minimum négy amerikai finomító hónapokra kiesett.
Pozitív hírnek tekinthető az OPEC további kitermelésnövelése, valamint a stratégiai tartalékok megjelenése a piacon, elsősorban pszichológiai szempontból.
A fogyasztói oldalon a magas termékárak következtében világszerte csökkent a felhasználás benzinből. Erősödik viszont a fűtőolaj-kereslet, amely egy kemény télre utaló időjárás-előrejelzés esetén Amerikában felvásárlási pánikba mehet át, mert autózni ugyan lehet kevesebbet, de fűteni bajosan, ha hideg van. A helyzet kezelésére tett döntéshozói intézkedések közül az adócsökkentés a kereslet-kínálat egyensúlyának szempontjából a fogyasztás növekedését okozza, és nem ösztönöz takarékosságra. Ugyanez a helyzet a különféle lakossági kompenzációs elképzelésekkel, kivéve a nagycsaládosok fűtési számláinak kompenzációját, ugyanis ők nem tudják fogyasztásukat csökkenteni gyermekeik egészségének veszélyeztetése nélkül. A politikai-szociális szempontok viszont itt elsőbbséget élveznek. A Nagy-Britanniában elkezdődött fogyasztói tüntetések (fuvarozók), valamint a kormányok olajtársaságok felé tett, önmérsékletet kérő felhívásai egyelőre válasz és hatás nélkül maradtak (általam ismert kivétel a Mol Rt., amely többször jelezte, hogy árainak emelkedése nem tükrözi a valós világpiaci trendet).
A stratégiai készletek piacra dobása a piaci szereplők felé tett jelzés („urai vagyunk a helyzetnek”). A piaci szereplőket leginkább foglalkoztató kérdés: mi következik? Véleményem szerint az alapprobléma az, hogy a kőolaj és termékei árának emelkedése igen rövid idő alatt gyorsult fel, és az erre való reagálás hosszabb időt – több évet – vehet igénybe. Finomítót vagy
atom-, víz-, szél- vagy biogázerőművet nem lehet hónapok alatt építeni. Ugyanez igaz az üzemanyag-takarékos gépjárművek tömeges elterjedésére is. Nehéz elképzelni, hogy az ázsiai országokban visszaesik a motorizáció növekedése, avagy lassulnak a hatalmas infrastrukturális beruházások. Ugyanez igaz a lakossági fogyasztásra (például légkondicionálók). A kereslet magas szintje ezekben az országokban tehát fennmarad, még ha a növekedés üteme lassul is.
Ha a téli szezon az Egyesült Államokban nem teszi lehetővé a készletek növelését, akkor tavaszig a keresleti oldalon kialakult feszültség alá fogja támasztani a jelenlegi vészesen magas árszintet. Ez további áremelkedésbe torkollhat. Több szakértő nyilatkozata szerint az energiaárak növekedése nem, vagy csak kismértékben okoz inflációs hatást, mert a piaci verseny nem teszi lehetővé az áremeléseket, azaz a többletköltségek fogyasztókra hárítását. Ez az okoskodás azonban csak korlátozott igazságtartalommal bír, mert a vállalatok ugyan egy darabig feláldozzák profitjuk egy részét, sőt piaci részesedésük megtartása érdekében akár a veszteséget is vállalják, de az energiaárak jelenlegi szinten maradása vagy további emelkedése ezt a gyakorlatot hamarosan ellehetetleníti. Így viszont nő az inflációs nyomás.
A kőolaj és termékei, valamint a földgáz árának további emelkedése esetén a problémák felbukkanása és a kezelésükre tett intézkedések közötti versenyben a dolgok jelenlegi állása szerint a döntőbírói szerepet rövid távon – jövő tavaszig – „Tél tábornok” fogja betölteni. Ha jóslásra kell vállalkozni, az elkövetkező hónapokban a kőolaj jegyzése megdönti a történelmi rekordot.
A szerző gazdasági szakértő
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország megvédte magát!
